Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-597

A nemzetgyűlés 597. ülése 1926. helyzetben yan-e, hogy képes-e egy tisztességes kamatszolgáltatásra, igen vagy nem. Egyetemi tanárok és abszolút megtámadhatatlan szakemberek adatait fogom idézni s ezek számadataiból fogom bizonyítani, hogy ha a kormányban jóakarat van, igenis megteheti, hogy^ ezt a jogviszonyt rendezze és a hadikölcsönkötvénytulajdonosokat végre hozzájuttassa ahhoz, amihez joguk van, a kamatszolgáltatáshoz. Fellner Frigyes egyetemi tanár 1913-ban a háború előtt nemzeti jövedelmünket 6'7 milliárd aranykoronában állapította meg. Ebből 27 milliárd esik a mai Csonkamagyarország területére. Szabóky Alajos, a statisztikai hivatal volt igazgatója, jelenleg pénzügyministeri államtitkár, ugyancsak ilyen számítást csinált a Statisztikai Füzetekben és 1921-re vonatkozólag megállapította, hogy a nemzeti jövedelem 2 milliárd aranykorona, vagyis 24'5%-kal kevesebb mint amennyi 1913-ban volt a nemzeti jövedelem ezen a területen. Dr. Szigeti Gyula, egy másik pénzügyi szaktekintély, 1925-re nemzeti jövedelem ciinén kimutat könyvében 3'2 milliárd aranykoronát, ami 1921-hez képest 57"3% javulást mutat. Ez az 1913. évi nemzeti jövedelmet már 1

h milliárddal meghaladó jövedelem. 1913-ban 347 millió aranykorona ment ki külföldi kamatszolgáltatások céljaira. 1921-ben, az első nemzetgyűlés idején, 180 millió aranykorona ment ki külföldre, míg 1925-ben már 40 millió aranykoronára esett a külföldi kamatszolgáltatások összege. A nemzeti bruttójövedelem több, mint békében volt, a külföldi kamatok pedig Vs-dal estek le, úgyannyira, hogy ha ezt a két számadatot egymás mellé állítjuk, feltétlenül meg lehet állapitani, hogy az ország oly helyzetben van, hogy ennek a nagy társadalmi rétegnek jogos igényeit kielégítheti. Hol van tehát a hiba, hogy a kormány mégis érzéketlenül áll ezzel a proplémával szemben ? A hiba abban van, hogy a nemzeti jövedelem igazságtalanul oszlik meg s hogy a szanálási javaslatok előfeltétele az volt, hogy a legnagyobb tételt, a punktum szalienszt, amivel legjobban kellett volna foglalkozni, mert számszerűleg a legnagyobb összeg, a hadikölcsönkötvényesek követelését, egyáltalán kiemelték és oly összegnek tekintették, amellyel komolyan nem foglalkoztak. Az 1913. évi kölségvetés végösszege 2072 millió aranykorona volt, ebből az akkori kormány 302 millió aranykoronát utalt ki külföldi kamattartozások céljaira, tehát 15%-ot. 1926-ban a mostani kormány kölségvetése 970 millió aranykoronára rug, ebből 56 millió aranykoronát forditottak állami adósságok kamatainak szolgáltatására. Tehát jövőre is 15% lenne fizethető. Ezzel szemben azonban a jelenlegi kormány a hadikölcsönökre körülbelül 32.000 aranykoronát juttatott, oly kevés összeget, hogy â hadikölcsönkötvénytulajdonosok nem is tartották érdemesnek ezt a rendkivül kis összeget felvenni. 1925/26"ban 60 millió aranykoronánál is több volt a költségvetés feleslege. Á múlt évi költségvetésnek ezt a feleslegét feltétlenül erre a nemes és égetően fontos célra kellett volna fordít mi. A költségvetésből kihagyták a hadikölcsön-kötvényesek óriási tételét s ezzel a kormány oly nagy mulasztást követett el, hogy ezt a tömegek előtt sem a választások előtt, sem a választások után, sem semmikor indokolni nem fogja tudni. A szanálásnak ez volt a feltélele, de akkor, amikor a mélyen t. kormánynak a nagy autópark fentartására, Lillafüred megépítésére, Bacher Emil hitelének megmentésére, a Hegedűsféle művészi turnéra és a biológiai intézet felállítására számtalan milliárdja van, akkor a millió és millió kisember a középosztálybeli hiteleévi november hó 10-én, szerdán. 329 zők részére egyetlenegy megértő «zava, egyetlenegy gesztusa sincs. (Drozdy Győző: Majd máskor is hisznek! — Pikler Emil: Máskor majd nem adnak!) Ez az, ami feltétlenül lázító és fájdalmas hatással van, hogy azt látják, hogy nagyon könynyen történik a költekezés. Amikor pl. Franciaország nem engedi meg, hogg luxusvillákat és luxuslakásokat épitsenek, ugyanakkor itt a minister urak bejelentik fürdők felépítését. Akkor, amikor Franciaország az összes politikai államtitkári állásokat megszünteti, ugyanakkor itt betöltik ezeket az állásokat. Amikor egyfelől hangoztatják a takarékosságra való törekvést, másfelől milliárdos és milliárdos kiadásoknál, pl. az állami építkezéseknél, így a Bethlen-udvar építkezésénél s a többi építkezéseknél is oly hallatlan összegeket pazaroltak el, hogy ezt megmagyarázni és menteni nem lehet. A pénzügyminister ur annakidején, amikor egyik baloldalon ülő képviselőtársam szemrehányást tett, hogy Bachernek miért utalta ki a 200 milliárdot, azt mondotta, hogy a magyar hitel érdeke, hogy az angol pénzpiacon ne terjedjen el a hire annak, hogy itt előfordult ez az eset. íme, hogy áll a dolog 1 Ugy, hogy két vagy három dúsgazdag angol milliomosnak, illetőleg — magyar papirkoronában számítva — milliárdosnak haragja vagy szimpátiája sokkal fontosabb a kormánynak, mint az a pármillió kisember és középosztálybeli ember, akik annakidején hitelt adtak a magyar államnak és ezáltal lehetővé tették az önvédelmi harc folytatását. Nem tudom megindokolni s nem hiszem, hogy volna valaki, aki meg tudná indokolni azt, hogy miért késlekednek e kérdés rendezésével s amikor a multesztendei költségvetésükben 60 millió aranykorona többletünk van, miért nem igyekszik a minister ur ezt is s a még megtakaritandó összegeket összehozni és ezekkel végre ezt a kérdést rendezni. Mit kellene tenni 1 Először az összes államadóssági címletek egységesítését kell keresztülvinni, pengő értékben közös nevezőre kell hozni; másodszor a pengőértékben megállapított névérték után kezdetben alacsony, később fokozatosan emelkedő reális kamatszolgáltatást kell teljesíteni ; harmadszor az egységes címletek az egységesítés által nyert névértékben kisorsolandók. Az a pénz, amelyet a t. kormány így visszaadna a hitelezőknek, akik azt az államnak adták kölcsönbe, hova fog menni ! Nem külföldre fog menni, nem külföldi kamatszolgáltatás lesz, hanem belföldi kamatszolgáltatás. Egyfelől tehát a, nemzet testének vérébe, artériáiba fog belemenni és nagyobb gazdasági felbuzdulást, nagyobb gazda^gi produkciót, termelést fog eredményezni, másfelől pedig külföldön is fogják látni, hogy Magyarország a hiteliránti bizalmat megszilárdította, mert kifizette hitelezőit, s akkor még nagyobb mértékben fognak majd külföldi összegek rendelkezésre állani, de idehaza :s nagyobb mértékben fognak majd azok, akiknek megtakarított vagyonuk van, pénzükkel rendelkezésre állani, mert látni fogják, hogy az adós és hitelező közötti jogviszony végre Magyarországon tisztességesen rendeztetett. Ezek azok a fontos szempontok, amelyeket jónak tartottam a mélyen t. minister urnák figyelmébe ajánlani. Ő az én interpellációimra már töhbizben adott választ s mindig és legutoljára is azt mondotta. — egy évvel ezelőtt hangzott el az e tárgyban elmondott legutolsó interpellációmra adott válasz — hogy jóakaratulag fog foglalkozni a kérdéssel és karitativ szempontok szerint mégis fogok csinálni valamit azokkal az emberekkel, akik mindenüket elvesztették. 49*