Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-597

328 À nemzetgyűlés 597. -ülése 1926. lyamatban. Különösen vonatkozik ez a tárgyalás — ami bennünket érdekel — a tengerhez való szabad ut létesítésére. Ez a probléma néhány héttel ezelőtt merült fel élesebben és akkor mintegy két helyről kaptunk bátoritást a szabad kikötő kérdésének felvetésére, Itáliától és Jugoszláviától. Én csak arra akarok e kérdésnél figyelmeztetni, hogy ezt a kérdést Magyarország egyoldalúan egyik állammal elintézni és megoldani nem tudja. A szabad kikötő kérdése kielégítő módon csak ugy nyerhet megoldást természetszerűleg, ha Itália Jugoszláviával ebben a kérdésben megállapodik, És ezeknek a tárgyaló államoknak nem szabad elfelejteniök azt, hogy amennyire életkérdése Magyarországnak az ut a szabad kikötőhöz, a tengerre, annyira fontos gazdasági kérdés ez ezekre az államokra nézve is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ugy Itália, mint Jugoszlávia Hinterlandot nyer azáltal, ha akár egy jugoszláv, akár egy olasz kikötőt bocsátanak rendelkezésünkre, egy olyan Hinterlandot. amely a különben elárvult tengerpartjukat felvirágoztatja. Most már az a kérdés, hogy a számunkra kinálkozó két kikötő közül melyik volna alkalmasabb*Magyarországra nézve 1 Azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek alaposabb megvizsgálása után nem lehet kétség. Nem csupán a tradíció és a régi összeköttetés utal Itália és Fiume felé, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) hanem az a 250 kilométerrel rövidebb ut is, amely összeköti Magyarországot Fiúméval, Spalatóval szemben. Az a nagyszerűen kiépített kikötő, amely Fiumében reánk vár, és mely magyar pénzen épült, azok a raktárak és dokkok, amelyek szintén magyar pénzen épültek és végül az évszázados kereskedelmi összeköttetés és megszokás bennünket szintén e felé a város felé hajt. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Ezzel szemben a Spalatohoz vezető ut sokkal tekervényesebb. Egyfelől 250 kilométerrel távolabb esik, — mint mondottam — másfelől az Ogulinknini vonal nincs teljesen kiépítve, s az a vonal is, amely ki van épitve, teljesen másodrendű és tulajdonképen stratégiai célokra épült ki. A spalatoi kikötő maga kiépítetlen valami, amely egyelőre óriási összegek invesztícióját és hosszú évek munkáját követeli meg- (Ugy van ! jobbfelől.) Mindezek folytán tehát a magyar közvélemény inkább Fiume felé tendál, de mindig hangsúlyozandó, hogy ez a megoldás is csupán Jugoszlávia jóakaratával és hozzájárulásával érhető el. Elnök : Az ioterpelláció elmondására megszabott 15 perc lejárt, kérnem kell tehát a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni ! Beck Lajos : Azonnal befejezem. Ha sikerül elérnünk azt, hogy Jugoszlávia hajlandóságot mutat Gyékényestől és Szabadkától le a tengerig nekünk megfelelő kedvezményes tarifákat nyújtani, s ha Itáliával e téren megegyezés létesíthető, akkor nem csupán mi, de a másik szerződő fél is abba a kedvező helyzetbe jut, hogy árui számára fogyasztópiaeot teremt. összegezem, amit elmondani kívántam. Május havában az igen t. ministeremök úrhoz intézett interpellációmban hangsúlyoztam, hogy én nem osztom azt a pesszimisztikus felfogást, amelyet ő a Tisza-emléklakomán a serleggel kezében kifejezésre juttatott. Azon a véleményen voltam és vagyok, hogy mi a kívánatos harmadik szerepét játsszuk, akik, ha várakoztunk is, olyan szerepet töltünk be Európának ezen a pontján, hogy ránk szükség van és nélkülünk sem keleti Locarnót, sem semmiféle nagyobb szövetséget állandóan létesíteni nem lehet. (Ugy van ! Ügy van ! a jobboldalon és a középen.) évi november hó 10-én, szerdán. Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Következik Kiss Menyhért képviselő ur interpellációja a pénzügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa) : »Interpelláció a m. kir. pénzügyminister úrhoz: Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy pénzügyi szakkörök véleménye szerint az ország anyagi helyzete megengedi azt, hogy a háború költségeit végre rendezheti a kormány, s a hadikölcsönkötvények tulajdonosainak felértékelt kamatokat fizethet? Hajlandó-e minister ur ilyen irányban törvényjavaslatot mutatni be a nemzetgyűlésnek s hajlandó-e olyan megnyugtató kijelentést tenni, hogy a sokat emiitett karitatív felértékelés helyett úgy rendezi az állam és a kadikölcsönkötvénytulajdonosok jogviszonyát, hogy az az igazságnak megfeleljen s az országban megnyugvást keltsen!« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nincs égetőbb és fontosabb kérdés, mely az egész ország közvéleményét jobban foglalkoztatná, mint a hadikölcsönkötvények ügye. Mióta együtt ülünk négy éven keresztül, magam is számtalanszor kénytelen voltam szóvá tenni és a kormány figyelmét felhívni arra a sok millió emberre, aki annakidején Tisza Istvánnak és Teleszky Jánosnak felhívására utolsó filléreit áldozta a haza oltárára, azokra, akik hadikölcsönkötvényekbe fektették bele pénzüket. Nagyon sokan házaikat, földjeiket adták el s a pénzt hadikölcsönkötvénybe fektették bele azért, hogy majd öreg napjaikban a biztos kamatszoigáltatásból meg tudjanak élni. Egész társadalmi rétegek mentek tönkre és pusztultak el ebbe. Épen azért, mert ez köztudomású tény, annál szomorúbb, hogy a m. kir. kormány érzéketlenül ment el e kérdés mellett és még mai nap, a választások előtt sem tudja a nagyközönség, remélheti-e, hogy a valorizációra sor kerül, és ha sor kerül 1*8»? 8Z milyen mértékű lesz, valóban karitatív lesz-e csupán vagyis koldusalamizsna, vagy pedig oJy felértékelés, amely az adós és a hitelező jogviszonyának megfelel. (Pikler Emil: A következő háborúban nem fognak jegyezni hadikölcsönt!) Teljesen igazat adok a mélyen t. közbeszóló ' képviselőtársamnak, mert épen az ország hitele szempontjából s az ország katonai érdeke szempontjából feltétlenül szükséges volna, hogy ezeket az elvesztett értékeket felértékeljék, mert ha még egyszer alkalom kínálkozik rá, hogy az ország a hitelezőkhöz, a polgáraihoz forduljon, nem fog akadni oly ember Magyarországon, aki vagyonát feláldozza, mert emlékezni fog arra, hogy egyszer már ezen a címen tönkretették a kormányok. Vizsgálnunk kell az ország helyzetét, az utolsó három év költségvetését, hogy valóban annyira szegény és annyira tönkrement-e ez az ország, hogy a kormány nem tudja, megcsinálni ezt a felértékelést. A vagyoni értékmérő tulajdonképen a jövedelem. Az állam és a hadikölcsönkötvénytulajdonosok között ugyanolyan viszony áll fenn, mint az adós és a hitelező között. Ha egy kereskedő vagy iparos nem tud fizetni, ha fizetési zavarokkal küzd, akkor kénytelen kényszeregyességet kötni. A kényszeregyesség alkalmával meg fogják állapítani az aktíváit és passzíváit, vagyis a vagyonát és az adósságát s megállapítják azt a kulcsot, amely szerint az adósságaiból valamit mégis kénytelen kifizetni. Ezt a viszonyt kell, hogy alapul vegyük az államra és a hadikölcsönkötvényesekre nézve. Meg kell állapitani, hogy ma az ország oly anyagi