Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-597

A nemzetgyűlés 597. ülése 1926. Beck Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A trianoni béke után az abszolút tartózkodás jellemezte és jellemzi a magyar külpolitikát. A vezető körök talán a harmadik francia köztársaság megalapítójának, Thiersnek azt az elvét vallották, hogy amig a csatatéren első a sietség, addig a diplomáciában legfontosabb az óvatosság. Valóban, azok a jelenségek, amelyeket közvetlenül a trianoni békeszerződés megkötése után a Magyarországot körülvevő országokban láttunk, nem igen biztathattak bennünket a mi szomorú helyzetünkben valamely pozitív állásfoglalásra. A kisentente, amely tulajdénképen negativ célból, abból a célból alakult, hogy Magyarországot ellensúlyozza és belekapcsolódását a világpolitikába megakadályozza, teljes erővel felvette velünk szemben a küzdelmet és Franciaország egyrészt a kisententnak, másrészt Lengyelországnak anyagi és erkölcsi támogatásával patron us ává vált Európa e pontján az újonnan átalakult hatalomnak. De jött egy változás, amely a francia gazdasági élet megroppanásával következett be és a francia frank összeomlásával egyidejűleg lényegében megszűnt patronátus is, amelyet Franciaország igyekezett Európának ezen a részén gyakorolni. Helyébe uj törekvések, uj vezető gondolatok és uj vezetési szándékok léptek fel. Az olasz-francia versengés, amely csak a legutóbbi időkben élesedett ki, szintén ennek a jele, és Jugoszláviának mindinkább mutatkozó előretörése szintén csak ennek következménye. A kisentent legélesebb elméjű diplomatájának, Benesnek volt a gondolata, hogy a már-már ingadozó, eresztékeiben recsegő-ropogó kisententot uj és más alakban felfrissítve, főképen gazdasági célok előtérbe tolásával reorganizálja. Ez szülte talán azokat a törekvéseket, amelyek múlt tavasszal a sajtóban is napvilágot láttak és amelyeknek értelmében, Benes nyilatkozata szerint is, egy tágabb, kibővített ententot kivántak létesíteni Ausztriának, sőt Magyarországnak is belekapcsolásával. Mindezen törekvések ellenére azonban egy tény konstatálható és pedig az. hogy a háború előtti nagy államcsoportosuiások helyett a háború utáni diplomácia mindinkább az egyes kis és nagyobb államok közötti szerződések létesítésére törekedett, ugy, hogy ma még a legbeavatottabb ember sem tudja talán megmondani, hogy melyik ország melyik országgal van barátsági szerződéses viszonyban, jobban mondva, alig tudnók megtalálni, hogy melyik ország nincs a másikkal barátsági szerződéses viszonyban. Hogy micsoda értéke van ezeknek a barátsági szerződéseknek, azt csak az idő próbája fogja megmutatni. Mindenesetre jellemző erre, hogy épen annak a nemzetnek kiemelkedő külpolitikusa, — amely nemzet mindig az erők kiegyensúlyozásának politikájára törekedett és ebből a célból törekedett világhatalmi pozíciójának megerősítésével mindenkor a nagy államoknak egymással szemben való csoportosítására, — ennek a világhatalomnak külpolitikusa Lord Grey volt az, aki a Népszövetség egyik legutóbbi ülésén azt mondotta, hogy minél sűrűbb fonadékát alkotjuk meg ezeknek a barátsági szerződéseknek, annál nagyobb biztositékát nyeri a világ annak, hogy Európában, de Európán kivül is háborúk nem fognak bekövetkezni. Én ezzel szemben csak annak a szerény véleményemnek adhatok kifejezést, hogy amig ezeket a szerződéseket nem próbálták ki, amig nem fogjuk látni, hogy ezeknek a szerződéseknek sürü és össze-vissza való hálózatából mi jegeeesedik ki, mi alakul ki valójában, addig a mai külpolitikai rendszer helyességére vagy helytelenségére következtetni nem vagyunk képesek. NAPLÓ. XL

VI. évi november hó 10-én, szerdán. 327 Ezeknek az össze-vissza való barátsági szerződéseknek ellenére máris láthatók azonban bizonyos nagyobb alakulások körvonalai. Egyfelől a francianémet, főképen és elsősorban gazdasági alapokra fektetett tárgyalásoknak lehetnek messzemenő politikai konzekvenciái, amint hogy ugy a francia sajtó és közvélemény, mint a német sajtó és közvélemény utal erre, másfelől a német-orosz szerződésnek is lehetnek később olyan következményei, amelyek Franciaországot Németországon keresztül közelebb hozhatják Oroszországhoz. Itáliát ezzel szemben Földközi-tengeri helyzete, gyarmatainak viszonyai, a szuezi és gibraltári nehéz pozíciói mind egy szövetséges keresésére kényszeritik és ugy, ahogy a múltban elmaradhatatlan volt, hogy Nemetországgal szövetséget kössön, épugy elmaradhatatlan a jövőben is, hogy a maga belső gazdasági ellátására, mint pl. szénnel való kielégítésére vagy Németország vagy Anglia felé orientálódjék. Mi e helyzetben tulajdonképen csak két barátra hivatkozhatunkf az egyik Anglia, amely az ő nagy presztízsével mellénk állott nehéz időkben és különösen pénzügyi támogatásával és piacainak megnyitásával hozzájárult a mi gazdasági és pénzügyi konszolidációnkhoz; a másik Itália, amely elsősorban és főképen szimpátiájának megnyilvánitásával. de jóaJkaratának kézzelfogható jeleivel is, mindig segítségünkre sietett. E tények világánál kívánok most már rövid pillantást vetni szomszédainkhoz való viszonyunkra. Elsősorban a Romániához YSIÓ viszonyunkra akarok célozni. (Halljuk! Halljuk!) A legutolsó napokban elhangzott itt egy felszólalás (Zaj. — Elnök csenget.), amely azt a törekvését kívánta volna bizonyos magyar köröknek és Erdélybe szakadt véreinknek is kidomboritam, mintha ott is, itt is, erős irányzat merült volna fel egy román-magyar porsonal unió létesítésére. De ezzel a gondolattal homlokegyenest ellentétben á!l és ezeket a feltevéseket a leghatározottabban megcáfolja Mitileanu román külügyminister urnák egy nyilatkozata, aki a hozzá intézett ezirányu kérdésekre apodiptíkus választ adott. Kijelentette ugyanis, hogy (olvassa): »A románmagyar personal unió a fantáziák birodalmába tartozik, semmi alapja nincsen és komoly körök minálunk — t. i. Romániában — ezzel a gondolattal nem foglalkoznak.« Hozzáteszi, hogy (olvassa) : »Örömmel üdvözli a Jugoszláviához való közeledésünket, mert e közeledés folytán lehetségessé válik egy olyan kapcsolat létesítése Magyarország és keleti szomszédai között, amely tényleg szövetségbe állítja a három országot : Magyarországot, Romániát és Jugoszláviát. Ezzel egy középeurópai Locarnora gondol.« Hozzáteszi, hogy (olvassa) : »Tudomásom szerint Jugoszlávia és Magyarország között a kölcsönös békét szolgáló és célzó tárgyalások vannak folyamatban s Románia csak örvendeni tud az ilyen természetű politikai eseménynek, mert ez Középeurópa békéjét szolgálja.« Végül kijelenti, hogy (olvassa) : »Ha a magyarjugoszláv egyezmény a békét célozza, akkor Románia örömmel nézi a közeledést, mert egy ilyen természetű egyezség alapja lehet a Duna-mederben történő fontos változásnak.« Nyilatkozatát betetézi azzal, hogy (olvassa) : »Mindezen tárgyalások eredményeképen lehetséges, hogy egy mindenre kiterjedő végleges szerződés jöjjön létre Románia és Magyarország között is. Románia mindenesetre készen áll, hogy ezt a lépést becsületesen megtegye.« Jugoszláviához való viszonyunk ezzel szemben már a jugoszláv tárgyalások keretében konkrétebb formában jelentkezik, amennyiben az igen t. külügyminister ur többszöri nyilatkozata szerint is, Jugoszláviával fontos tárgyalások vannak fo49