Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-597

A nemzetgyűlés 597. ülése 1926. világosítást tőlem ebben az ügyben nem nyer­hetnek. (Élénk helyeslés johhfeiől). Kérem a t. Házat méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Csak egész röviden kivánok az igen t. honvédelmi minister ur nyilatkozatára válaszolni. Röviden azért, mert lényegileg ujat nem mondott, sőt határozott Ígéretet sem tett arra, hogy ebben a gyalázatos gyilkosságban végre tisztán fog látni a közvéle­mény. Engem nem elegit ki az, hogy megadják a vizsgálat formáját, de a lényeget elsikkasztják. Én a lényegre fektetem a fősúlyt, és^ nem elég nekem az, ha a minister ur azt mondja itt a nemzetgyűlés előtt, hogy elég gyorsan folyik ez a vizsgálat. A gyilkosság 192u február 17-ikén történt, ma 1926 november 10-ike van, tehát több mint hat és fél évvel ezelőtt történt gyilkosság adatait, a gyilkosokat és a f elbúj f óikat még min­dig nem tudták felderíteni. Az olyan nyomozás­nál, t. honvédelmi minister ur — ezt én, mint jogász mondom — amelynél hat évig tart az igazság kiderítése, nem az igazság kiderítése, hanem az igazság eltussolása a cél. (Gróf Csáky Károly honvédelmi minister: Miért jöttek bizo­nyos adatokkal három vagy né y évvel a gyil­kosság után 1 — Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Kinek a feladata ez f -- Peyer Károly : Nem mi vagyunk a rendőrfőkapitány. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Györki Imre : Ami az uj adatokat illeti, azok­nak bejelentésére hiv fel bennünket az igen t. honvédelmi minister ur. A minister ur itt is saj­nálatos tévedésben van: összetéveszt bennünket a nyomozó hatóságokkal. Nem az én kötelességem, nem a mi pártunknak, nem Fényes Lászlónak kötelessége a bűncselekmények felderítése, hanem azért van jól fizetett, jól beszervezett, szerintem túlságosan beszervezett, túlságosan nagy létszám­mal dolgozó cseüdőri, rendőrségi, hadbírósági apparátusunk, hogy azok deritsók ki a gyilkos­ságokat, ne pedig én és szociáldemokrata társaim. Az nem helytálló, amit az igen t. honvédelmi minister ur mond, hogy azoknak a személyeknek, akiket névleg megneveztek egyes sajtóközlemé­nyek, hogy ők a gyilkosok, nem lehet felhatalma­zást adni a sajtójogi eljárás megindítására. Méltóz­tassék, igen t. minister ur, megkérdezni a szom­szédját : az igazságügyminister ur igenis azt fogja mondani, hogy meg lehet indítani ilyen felhatalma­zásra az eljárást, csak a rág alma zási ügy lefoly­tatása feifüggesztetik addig, amig ennek a másik ügynek lefolytatása megtörténik. Tudom gyakor­lati esetekből, hogy akkor, amikor ilyen rágalma­zási eljárás megindítása kedvező önökre, ellenben hátrányos reánk, hátrányos azokra, akik ellen önök el akarnak járni, akkor nem állanak elő ilyen skrupulusokkal, hanem igenis sietnek a felhatatmazás megadásával. Ami Szenkovics tanúvallomását illeti, erre válaszom a következő: Azt mondotta a minister ur, hogy Szenkovicsot nem lehet kihallgatni, mert kihallgatásával árt magának. Az imént mondot­tam, hogy a bűnvádi perrendtartás módot ad a vallomás megtagadására, ha valakire abból kár vagy szégyen háramlik. Ha szégyen háramlik rá, meg meg tudom érteni, hogy nem lehet ellene eljárást indítani. Szenkovics azonban abban az iratban, mely ott fekszik a hadbíróság előtt, magá­ról oly tényeket állit, amelyekről nem elég azt mondani, hogy ezekkel árthat magának, hanem amelyek alkalmasak arra, hogy ellene mint ter­helt ellen folytassák le a vizsgálatot. Már pedig mint terhelt, igenis kötelezhető arra, hogy vallo­mást tegyen, erre rá lehet szorítani. évi november hó 10-én, szerdán. 323 De tovább megyek, itt van előttem Szen­kovicsnak az a nyilatkozata, amely a hadbíróság előtt is fekszik. Ebben maga Szenkovics is meg­mondja, hogy miért nem vall: A levél panasszal kezdődik, hogy őt mindenki elhagyja most, legjobban azok, akikért mindent áldozott. Ilyen körülmények között tart attól, hogy egy szép napon le fogják tartóztatni és el fog tűnni, mert — amint Írásában megjegyzi — manapság ez igen könnyen megy. Leirja ugyanebben a nyi­latkozatban, hogy amikor a Paiace-szállóban je­lentkezett, látta, hogy teljes készültség van, de hogy miért, azt nem tudta. Leirta azt, hogy egyik tiszttársa közölte vele, hogy aznap este sikerült Somogyit elfogni, Leirta, hogy a fővezérségnek 75 lóerős vászonfedeles autója, miután már előző­leg Somogyi Fehérvári-uti lakása előtt, majd az Orient-szálloda előtt figyelték, este a Rökk Szilárd­utca sarkánál állt, mikor arra jött Somogyi Béla egy fiatalember kiséretében, és akkor Somogyit és társát elfogták. Leirja ugyancsak ebben a nyilat­kozatában azt is, hogy mikor kiderült az egész bűntény, nagy riadalom támadt az Ostenburg­zászlóalj tisztjei között, mert megtudták, hogy a rendőrség a vámsorompónál való megállítás révén meg tudta állapítani az autó számát és a rendőr­ség már tudja, hogy kik-é az autó, szóval, hogy a rendőrség nyomon van. El is jött néhány detektív a Palace-szállóba is, de onnan eredménytelenül távoztak. Elhatá­roztatott, hogy az autó Kovarccaí, Megayval és Soltészszal tűnjön el. Az elhatározás után való délelőtt az autó el is ment Sátoralja-Ujhelyre, délután pedig Ostenburg százados, Seftsik János t. hadnagy és Szenkovich felment a fővezérség­hez, — Szenkovich is, amiből látszik, hogy Szen­kovich ellen nemcsak mint tanú, hanem mint terhelt és gyanúsított ellen is el lehetett járni — ott Ostenburg százados bement Magasházyhoz, majd onnan kijövet vele együtt bementünk Rantzenberger századoshoz, ahova később Seftsik György és Magasházy is bejöttek. Leirja ugyan­csak, hogy mikép történt az, hogy elmentek Sátoralja-Ujhelyre, majd leirja, hogy Soltész Gyula a határon már átszökött gyilkosok után küldött, hogy jöjjenek vissza, mert különben nem lehet az egész ügyről elterelni a figyelmet. Mindezt részletesen elmondja abban a vallo­másában, amely most már a hadbiróságnak is rendelkezésére állott és amelyben önmagát vá­dolja, mert önmagát is felemlíti, mint aki eljárt a fővezérséghez és Magasházyval és Rantzenber­gerrel az ügy eltussolása érdekében tárgyaláso­kat folytatott. Mindezt nem tartja elégségesnek a honvé­delmi minister ur, és a hadbíróság arra, hogy Szenkovich ellen igenis olyan hatósági intézke­déseket foganatosítson, amelyek alkalmasak le­hetnek, hogy erre az ügyre világosságot derít­senek. Ha ez nem elég, megint csak fenn kell tartanom azt, amit már korábban mondottam, hogy az egész hadbírósági eljárásnak nem az a célja, hogy az ügyre igazság derittessék, hanem az, hogy a gyilkosokat továbbra is eltüntesse és az egész vizsgálatot hamis vágányra terelje. A honvédelmi minister ur válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A honvédelmi minister ur kivan szólani. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. képviselő urnák erre a nyilatkozatára csak az a megjegyzésem, hogy az igen t. képviselő urnák módjában és jogában áll a vizsgálat tárgyát és anyagát képező minden­féle dolgokról itt nyilvánosan beszélni, nekem azonban nem, mert engem köt 3.2Í cLZ elv, hogy egy folyamatban lévő vizsgálatról semmiféle rész-

Next

/
Thumbnails
Contents