Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-597

S22 A nemzetgyűlés 597. ülése 1926. évi november hó 10-én, szerdán. vallomása adott módot arra, hogy az uj vizsgálatot megindíthassuk. Természetesen elsősorban Beniezkyt kellett volna vallomására vonatkozóan folytatólagosan kihallgatni a vallomásában levő tisztázatlan, vagy nem világos dolgokra nézve. Beniezky azonban makacsul vonakodott folytatólagos vallomást tenni, ugy hogy kényszereszközöket kellett ellene alkalmazni. Először meg kellett őt büntettetni a polgári bírósággal a vallomás megtagadása miatt és csak ezután a büntetés után, a másodszori megidézése alkalmával volt hajlandó vallomást tenni. Méltóztatnak belátni, hogy ez mindenesetre időveszteséget involvál. Ugyanennek a tanúnak t. i. Beniczkynek további vonakodása ujabb időveszteséget okozott. Beniezky ugyanis az úgynevezett ben fentes írásnak, a Szenkovích-féle naplónak sem a szerzőjét nem volt hajlandó megmondani, sem azt, hogy ez a napló hol található meg. E tekintetben szintén nem lehetett Beniezkyt vallomásra birni, ugy, hogy ennek következtében a hadbiróságnak teljesen önállóan, más vallomások és indiciumok alapján kellett kinyomoznia azt, hogy ennek a naplónak szerkesztője Szenkovich volt és hogy hol lehet a naplót megtalálni. Csak hosszas utánjárás után, nagy nehézségek között és a legerélyesebb intézkedésekkel sikerült a naplót a rejtekhelyén lefoglaltatni. Ez, amint méltóztatnak belátni, megint időveszteséggel járt, amit nem lehet a hadbiróságnak szemére vetni. Amikor végre meg volt állapítva a napló szerzője Szenkovich személyében, ő tanúvallomásra megidéztetvén, a tanúvallomást megtagadta. A hadbiróságnak ekkor nem állt más mód rendelkezésére, mint az, hogy Szenkovichot ép ugy, mint annak idején Beniezkyt, a polgári bíróság utján vallomástételre kényszerítse. (Peyer Károly : Nem csoda, ha elhúzódik az ügy, ha a tanukat mind becsukják !) Ebben az esetben azonban az történt, hogy a polgári bíróság ugy Ítélkezett, hogy Szenkovich tényleg nem köteles vallomást tenni, mert ezzel saját magának árthatna. A hadbiróságnak tehát nem volt módja arra, hogy Szenkovichot kihallgathassa. A nyomozás során eddig több mint száz tanút hallgattak ki. Ez természetesen szintén sok időbe került annál inkább, mert hiszen ezeknek a tanuknak nagy részét ugy kellett kinyomozni, mert önként nem jelentkeztek. Be kellett idézni őket és ha nem jelentek meg, ismételten kellett idézni, ami szintén sok időveszteséggel járt. (Bafitz Gyula : Félnek a tanuk jelentkezni !) Itt van azután az a momentum, hogy a vizsgálat folyamán, minduntalan ujabb és ujabb adatok merültek fel, még pedig, amint méltóztatnak nagyon jól tudni, épen a Népszava Fényes László tollából minduntalan hozott ujabb adatokat és ujabb személyeket nevezett meg, ami természetesen a vizsgálat kiterjesztését és ujabb tanuk beidézését tette szükségessé. (Peyer Károly : Ez mind alibi igazolás !) Végül egy külföldi tanút is ki kellett hallgatni, ami nem volt lehetséges másképen, mint diplomáciai utón. Ez diplomáciai eljárást tett szükségessé, amit a hadbíróság szintén folyamatba tett és elérte azt, hogy bizonyos időveszteséggel ugyan, de az illető tanút ki lehetett hallgatni. Mindezeknek következtében természetszerűen elhúzódott a vizsgálat annyira, hogy teljesen befejezve még ma sincs. Ami az interpelláló képviselő urnák másik kérdését illeti, hogy szükségesnek tartok-e intézkedést a vizsgálat gyorsítására, ki kell jelentenem, hogy nem tartok szükségesnek, még pedig azért nem, mert tudomásom szerint a vizsgálatot a lehető leggyorsabban folytatták eddig és fogják folytatni ezután is. Ellenkezőleg, ha befolynék abban az irányban, hogy a vizsgálat gyorsittassék, teljesen jogosan kaphatnám azt a szemrehányást, ha talán nem ér el eredményt a vizsgálat, hogy azért nem értünk el eredményt, mert annyira gyorsitottuk az eljárást, hogy nem engedtünk kellő időt a munkára stb. Ezekben válaszoltam lényegileg az igen t. képviselő ur kérdéseire. Azonban szükségesnek találom még, hogy a beszédében foglalt egyes dolgokra is reflektáljak. Mindenekelőtt az igen t. képviselő ur azt mondotta, hogy amikor én a vizsgálat ujabb megindításáról tettem jelentést a Háznak, azt mondtam volna, hogy a vizsgálatot újból »és« szabályszerűen lefolytattatom. A leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy ezt az »és« szót, ha mondtam is: — most már nem tudom konstatálni, hogy mondtam-e — ugy állítsa be az igen t. képviselő ur, mintha ez azt jelentette volna, hogy azelőtt nem volt szabályszerű a vizsgálat. Ha mondtam is ezt az_ »és« szót, ez csak annyit jelentett, hogy az uj vizsgálat is mindenesetre teljesen szabályszerűen fog lefolyni. (Györki Imre : »Uj alapon és szabályszerűen« — szórói-szóra igy méltóztatott mondani !) Hasonlóképen tiltakoznom kell az igen t. képviselő urnák az ellen a beállítása ellen, mintha ebben az én kijelentésemben implicite benfoglaltatott volna, hogy az első vizsgálat ál-vizsgálat volt. Én arra semmi okot nem adtam, hogy bárki is ezt a feltevést belemagyarázza felszólalásomba. (Peyer Károly: De az iratokból ez tűnik ki !) Reflektálnom kell továbbá az igen t. képviselő urnák arra a megjegyzésére, hogy én, dacára annak, hogy a tisztek becsületének nagyon szigorú őre vagyok, mégsem intézkedtem aziránt, hogy egy névszerint megnevezett csendőrfőhadnagy a bíróság előtt keressen magának elégtételt azon a címen, hogy egyes lapok őt, mint az egyik gyilkost nevezték meg. Erre nézve csak azt mondhatom, hogy addig, amig a vizsgálat pozitív adatokat nem hoz, amig a vizsgálat ki nem deriti azt, hogy a gyanúsítottak közül valaki vád alá helyezhető, vagy valaki ellen az eljárás megszüntethető, addig senkit nem lehet arra kényszeríteni — de nem is teheti meg — hogy rágalmazási pert inditson ugyanebben az ügyben más bíróság előtt. Az illetőnek meg kell várnia a hadbíróság döntését és ha ez az ítélet reá nézve felmentő lesz, csak akkor lesz itt az ideje annak, hogy fellépjen rágalmazási perrel azok ellen, akik őt névszerint megemlítve ugy állitották oda mint gyilkost. (Peyer Károly: Ezen az alapon Lederer is hivatalában maradhatott volna végig.) Ami az igen t. képviselő urnák a film-felvételre vonatkozó megjegyzését illeti, erről autentice most hallok először. Amennyiben a t. képviselő urnák az a nézete, hogy ez a SomogyiBacsó ügy mostani nyomozásához tartozik és esetleg ujabb nyomokra vezethet, tetszett volna az illető vizsgáló ügyészhez fordulni és ezeket az adatokat közvetlenül neki elmondani, mindjárt akkor, amikor tudomására jutottak. Mert azzal, hogy a képviselő ur nem odafordult, hanem idehozta ezeket a dolgokat, nem gyorsítja a vizsgálatot, hanem legfeljebb lassítja annak folyását. (Várnai Dániel. Az újságban volt ! Minek várja a katonai bíróság, hogy ilyesmivel hozzámenjenek ?) Én m ndenesetre, megn áradok ebben a kérdésben eddig elfoglalt álláspontom mellett. Addig, amig azt látom, hogy a vizsgálat rendes mederben, a lehető leggyorsabban folyik, semmi okom sincs arra, hogy beleavatkozzam a vizsgálatba, de módom sincs rá. A t. képviselő uraknak pedig nem mondhatok egyebet, minthogy legyenek türelemmel addig, amig a vizsgálat befejezést nyer, mert előbb pozitív adatokat, választ, fel-