Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

270 A nemzetgyűlés 596. ülése 1926. évi november hó 9-én, kedden. XLL te. alapján Szász Coburg-Gótha Nándor egyenes leszármazói, Auersperg János Weickard egyenes leszármazói, Batthyány-Strattman herceg, Czartoryski Ádám, Eszterházy, Khevenhüller Metsch József, Kinsky Ferenc Ulrik, és sorba vehetem mindet. Akiket felolvastam, azok mind hercegek, de sorba vehetnem a grófok és bárók névsorát, miután azonban én csak magyarul tudok, ennélfogva nagyon törve tudom kiejteni ezeketa neveket, amelyeknek tulajdonosai magyar mágnások lettek és amelyeknek utódai a születési előjog címén lettek magyar törvényhozókká. De vegyünk konkrét példát is. Az egyik történelmi munka, amelyből ma már citáltam, amikor foglalkozni kezd a Habsburg-ház uralkodásával, sommázatosan megállapítja az egyes egyének szereplését és a vége felé pl. megirja a Metternichcsalád szereplését, amely családnak nevét ugyancsak megtaláltuk a magyar főrendek között. Azt hiszem, hogy az igen t. Nemzetgyűlés tagjai egyetértenek velem atekintetben, hogy bizony Metternich az 1800-as évek elején nem volt Magyarországnak valami jóbarátja, hanem mindenáron arra törekedett, hogy a császári hatalom minden rendelkezési eszközével leigázza Magyarországot, elnyomja és kiirtsa a magyarságot minden lehető módon. A történelmi megállapítás erre nézve a következőképen szól (olvassa:) »Az uj rendszer lelke Ferenc császár s vezető ministere, Metternich Kelemen herceg volt. Maga I. Sándor orosz cár, aki a bécsi kongresszus idején sokat érintkezett a magyarokkal, főleg a testőrökkel, s mint Ferenc király vendége hazánkban is lerándult, 1814-ben még azt mondotta, hogy mindenütt be kell hozni a képviseleti alkotmányt, Frigyes-Vilmos porosz király meg később is alkotmányt akart adni országának. Csakhogy Bécs, mely az európai reakció középpontja lett, meghiúsította e szándékot, s ahova az uj rendszer, az u. n. Metternich-rendszer elért, ott mindenütt megszűnt az alkotmányos élet, ott a korlátían kényuralom egyik válfaja, a patriarchális kényuralom, melyet méltán a legelavultabb és legbutább kormányformának neveznek, jutott kizárólagos érvényesülésre. Metternich megnyerő modorú, elmés, munkás ember volt, de minden erkölcsi és jóérzés, sőt igazi tehetség nélkül. Ravaszság, furfang, nyers erőszak pótolta nála a nagy képességeket s avatta a kényurak mindenesévé, Európa tömlöetartójává, a szabadságra, a közügyekben való részvételre törekvő népek kegyetlen hóhérává. Oltathatatlan gyűlölte Napoleon császárt s bukása után átvitte gyűlöletét a Franciaországból szétáradó haladó eszmékre, melyeket hatalma dus fegyvertárának mindeu szerszámával tervszerűen és következetesen üldözött. Ferenc császárt halála napjáig kénye-kedve szerint vezette s mig rendszerét a nemzetközi viszonyok alakulata meg nem ingatta, Magyarország az önkényuralom vasigája alá került, mely testi-lelki erejének kifejlesztését a legmesterkéltebb eszközökkel akadályozta.« Ha nézem az 1827. évi III. tcikkel becikkelyezett herceg Metternich Kelemen egyenes leszármazóit, látom, hogy főrendiházi tagok lettek a magyar törvényhozás felett. De itt van egy másik család, az 1751. évi XL. tcikkel becikkelyezett Odescalchi Livius egyenes leszármazói. Átnéztem magát a törvényt, amelynek alapján magyar főnemességhez jutott ez az Odescalchi Livius. A pikantéria csak abban van, hogy ha ennek a családnak egyenes leszármazottja, illetve oldalági rokona itt volna ebben a pillanatban, ott volna a megválasztott főrendek között, de mert Csehszlovákiában van, ir egy könyvet, amelynek az a vezérmottója, hogy a vér nem válik vizzé! Ez az ur, aki magyar főrend lehetne, ebben a könyvében szószerint a következőket irja (Olvassa): »Nem tartom ajánlatosnak és nem kivánok még egy uj pártot alakitani, már elég volt Szlovenszkó erői szétforgácsolásából, és ezúttal csak egy tömörülését a hasonsorsuaknak akarom elősegíteni a nemzeti állásfoglalást illetően, amelynek következménye legyen egy nyilvános, ünnepélyes pronunciamento, mely kimondja, hogy: mi mindnyájan az ősi szlovák slachta történelmileg bebizonyítható utódjai, akik évszázadokon át a magyar nemesség tagjai voltunk, de szláv népüknek mindenkoron igaz barátjai és testvérei maradtunk a szláv nemzeti államnak, Szlovenszkón való feltámadását meghatottsággal üdvözöljük, magunkat azzal identifikáljuk és szolidárisoknak jelentjük ki minden utógondolat nélkül és véglegesen hozzácsatlakozunk. Kérjük államunk minden polgártársát, viseltessenek irántunk bizalommal s engedjék meg nekünk államunkban azon helyet elfoglalni, amelyet a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos elve nekünk kell, hogy biztosítson. Kövessük a szláv elődöktől öröklött vér intő és hivó szavát, mert a nemzetiséget nem a tanítás elve, az iskola nevelése, a miliő állapítja meg, hanem egyesegyedül csak az ember ereiben folyó vér, ezt tan it ja az antropológia. Ahogy egy néger nem változhatik át kinaira, ugy a szlovák slachta sem változhatott át lényében és fajilag magyarrá, mivel rendszerint mindig egymás között házasodnak s ezen nagyszámú családok csak, hogy ugy mondjam, közjogilag lettek magyar nemesekké. (Pikler Emil : Ez az igaz ! — Csontos Imre : Nemzetköziek azok is ! — Kiss Menyhért közbeszól. — Hedry Lőrinc: Tiborc! Tiborc! Miket beszélsz ! 1 ~ Hegymegi-Kiss Pál : Az a kérdés, rossz vers-e a Tiborc ? — Egy hang a jobboldalon : Gyenge ! — Meskó Zoltán : Elsőrangú ! Le a kalappal előtte ! Azt aláírom, akármit mondanak ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Meskó Zoltán képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Szeder Ferenc : Én ugy éreztem, hogy szemben azokkal a felfogásokkal és kijelentésekkel, melyek a magyar mágnásokat egy kis történelmi meghamis'tással nemzetfentartó elemmé akarták átminősíteni, ezeket a tényeket kötelességem volt elmondani. Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt, kérem tehát, sziveskedjék beszédét i efejezni. Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Ehhez a szakaszhoz még sok mondanivalóm volna, mert most az egyszer ehhez a kérdéshez igazán lelkemből beszélek és nagyon szeretném, ha Tiborc ivadékai is meglátnák és megértenék ezt a kemény igazságot, amelynek minden egyes mondata a történelem tégláival van alápillérezve. Egyébként, amint beszédem elején is kijelentettem, a Szabó Imre t. képviselőtársam által benyújtott indítványt teszem magamévá. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kíván még valaki szólni 1 (Hebelt Ede szólásra jelentkez k.) Hebelt Ede képviselő urat illeti a szó. Hebelt Ede : T. Nemzetgyűlés ! Én is csatlakozom a magam részéről Szabó Imre t. képviselőtársam indítványához, ha azonban a nemzetgyűlés nem fogadná el azt a törlési indítványt, akkor a 6. § első pontjának egy módosítását ajánlanám. A 6. § első pontja a főrendi családok tagjai közül való választást magukra e főrendi családoknak felsőházi tagok választására jogosult tagjaira bizza. Ezzel szemben én azt indítványoznám, hogy a főrendi családok tagjai közül ugyanazok válaszszák ki a felsőházi tagokat, akik az országos