Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

A nemzetgyűlés 596. ülése 1926. kormány hirdetményeit tenni közzé ; a magyar ügy szolgálatában álló egyéneket felkutatni, elfogni s vagyonuk elkobzása felől intézkedni; a hatóságok tanácsüléseiből a magyar nyelvet kiküszöbölni, a népet a császár iránti hódolatra birni, stb. (Szeder Ferenc: Nemzetfentartó elemek ! — Zaj.) S ez az undok Ephitales-had kézzel-lábbal igyekezett megfelelni honáruló szerepének. Tény, hogy az orosz kiméletesebb volt irántunk, mint akár Zichy Ferenc, akár Török Bálint.« Osten-Korff ezredes például felemlíti — hosszadalmas volna felolvasni, csak egy mondatot idézek — »érdekes, hogy a velünk jött osztrák császári biztosok nyilvános helyre nem mertek menni, hanem az elöljárókat szállásaikra hívták s igy osztogatták parancsaikat az élelmezés vagy előfogatok tárgyában. Többnyire magyarok lévén, kezdetben röstelték elvállalni szerepeiket, de midőn nem tartottak immár attól, hogy csapataink, amiről többször volt szó, megfordulnak, nagyon is hetykén viselkedtek s gyakran minden ok nélkül sarcolásra unszolták katonáinkat.« (Farkas István: Nagyon szép! — Szeder Ferene: Csak egy kissé fel kell Jebbenteni a fátyolt! — Zaj.) Elnök : Szeder képviselő urat kérnem kell, méltóztassék csendben maradni, mert állandó közbeszólásai miatt kénytelen volnék szigorúbb eszközökhöz folyamodni! Pikler Emil : Elég szerény embernek tartom magam, de mert szociáldemokrata vagyok, kötelességemnek tartottam ezt itt leszögezni, hogy a nemzetgyűlés naplóiába bekerüljön. Az a kritika, amely a magyar főnemesi osztályt a felsőházi javaslattal kapcsolatban érte, nagyon is szerény volt ahhoz a kritikához képest, amelyet Gracza György, ez a magyar keresztény konstruktiv történetire a magyar főnemesi osztályról mondott. Van még más magyar történelmi mü is, ahol ha nem is ilyen keményen és kíméletlenül, de hasonló kritika hangzott el. A magyarországi szociáldemokrata pártot, a magyar szervezett munkásság pártját — mint már többször kijelentettük — mivel hideg érzelmekkel vagyunk eltelve az egész felsőházi javaslattal szemben, ez a javaslat közelebbről nem érdekli, hiszen mi még ezt a nemzetgyűlést — miután nem demokratikus formák között jött létre —• sem tekintjük a magyar nép akaratának kifejezéséül és még kevésbbé a felsőházat. Mi csak a törvényhozói kötelességünket teljesitettük, amikor észrevételeinket megtettük és a ministerelnök urnák nem volt joga és oka ezt szerény telenségnek nevezni. Minden társadalmi kategóriának, társadalmi rétegnek joga van a többi társadalmi osztályokról a maga véleményét megmondani. A mi kritikánk egyáltalán nem volt túlszigoru és szerénytelen. Ezeket voltam bátor megjegyezni ennél a szakasznál. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Pakots József jegyző : Szeder Ferenc ! Szeder Ferene : T. Nemzetgyűlés ! Minden tekintetben csatlakozom a Szabó Imre t. képviselőtársam által benyújtott indítványhoz. Én sem mehetek el a szakasz mellett anélkül,' hogy egykét megjegyzést ne tegyek reá épen a magyar főnemesség szereplésével kapcsolatban. Teszem ezt annál is inkább, mert amikor a ministerelnök ur úgynevezett nagy beszédét elmondotta, lazt vágta a szemünkbe nekünk, akik ezt a történelmi fátylat bontogatjuk és szeretnők a magyar nemzet történetét a maga igazi mivoltában megismerni, hogy az erdélyi magyar főnemesség volt a nemzetfentartó osztály. De bátorit arra, hogy kritikai megjegyzést tegyek erre a paragrafusra, évi november hó 9-én, kedden. 269 tény is, hogy a kormány a jogfolytonosság elve alapján a magyar nemesség leszármazottait régi jogon akarja a nemzetgyűlés fölé szervezett felsőházba — habár választás utján, de igen tekintélyes számban — bejuttatni. Érdekes, hogy a törvényjavaslat indokolása a kormánynak ezt a törekvését az 1885 : VII. te. tárgyalása alkalmával elhangzott egyes kijelentésekkel és cselekményekkel akarja alátámasztani. 1885 óta, amikor a főrendiházat megreformálták, óriási változáson ment keresztül az ország: a mesterségesen f elópitett tekintélyek a történelem világánál nagyon lerombolódtak és ma már tisztán látjuk annak a társadalmi rétegnek szerepét, mely a főrendiház jelentékeny részét tette ki. Azóta a demokratikus gondolat jegyében olyan átalakulás történt, hogy hangsúlyoznom kell : semmi értelme nincs és csak magáról állit ki a nemzetgyűlés szegénységi bizonyítványt, ha születési előjog alapján újra életre akarja kelteni a főrendiházat. Nagyon csodálkozom, amikor látom a kormánynak ezt a törekvését. A túloldalon ülnek a nemzet igazi fentartói, kisgazdák, akik jobbágysorsból vergődtek fel s elődeik csak a főnemesség brutalitásait érezhették. (Barthos Andor : Nem mindnyájan !) Ezt történelmi adatok alapján lehet bizonyítani s ők most mégis tapsolnak, mint demokratikus vívmánynak, mert az 1885 : VII. tc.-től eljutottunk 1926-ig, amikor a nemesség újra majdnem teljesen uralni fogj ci £i törvényhozás második házát. Sok történelmi adatot böngésztem és a történelem világánál akarom a ministerelnök ur megállapításával szembehelyezni a nemesség szerepet pusztán azért, hogy legyen u törvényhozásban egy

í: aki paraszt szülőktől származott és aki megmondja a nemességről a felfogását történelmi szemüvegen keresztül, hogy itt álljon a nemzetgyűlés naplójában az utókor számára. Ha a történelem világánál nézzük a magyar nemzet szerepét, akkor nincs meg az a nagy nemzetfentartó társadalmi réteg, mely különösen a Habsburgok ideje és a Habsburg-ház uralomrajutása óta egybeforrott többé-kevésbé, — amikor az osztályérdek elválasztotta az uralkodócsaládtól — abban a törekvésben, hogy Magyarországot elnémetesitsék és beolvasszák a Gesammtmonar^ chiába. -< : Itt van egy történelmi idézet, amely önmagában eléggé megvilágítja a magyar nemesség szerepét; ez az idézet a következő {olvassa); »A magyar főurak rendjétől, amelynek legnagyobb része nem ismerte a magyar nemzet nyelvét s ezáltal megszűnt tényleg a nemzet tagja lenni,, nem lehet várni a magyar nemzeti élet ., fejlesztését. A magyar mágnást mindenekelőtt az jellemezte, hogy nem volt magyar. A kapocs közte es az ország között nem volt nemzeti, hanem csupán közjogi. A magyar mágnásnak már csak gazdasági és rendi érdekei vannak Magyarországban, de nem nemzeti érdekei. A magyar mágnás rendje ebben a korszakban megszűnik a nemzeti élet rendje lenni.« Egyetlen idézet ez e§ak egy történelmi könyvből, de híven jellemzi az akkori mágnások gondolkozás- és érzésvilágát akik a magyar nemzettől, a magyar nemzeti gondolkozástól, amint ez a citátum megállapítja, meglehetős, távolságban állottak. De hogyan is lehetett volna a magyar nemesi osztálynak ez a rétege nemzeti, amikor más nációkból, más-más nemzetekből hozták őket ide és tették meg magyar főnemesekké ? Nézem az 1885 : VII. te. 23. §-ának végrehajtásáról szóló törvényt, nézem, hogy kik voltak a hercegek, grófok és bárók, akik itt a magyar főrendiházban főrendekként szerepeltek, és csak folytatom sorban ugy, ahogy van. Az 1627. évi,