Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-596
268 A nemzetgyűlés 596. ülése 1926, Elnök: Kíván-e valaki a szakaszhoz hozzászólani? Pakots József jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Ez a szakasz az állítólagos választást kodifikálja. Első pontjában azt mondja, hogy választók az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családoknak felsőházi tagok választására jogosult tagjai; választók továbbá a vármegyei és városi törvényhatóságok, azonkívül a mezőgazdaságnak, az iparnak és kereskedelemnek stb. szervezetei és intézményei. Miután az a választási rendszer, melyet ez a törvényjavaslat előirányoz, homlokegyenest ellenkezik azzal a felfogással, amelyet mi ebben a kérdésben vallunk, én ennek a szakasznak törlését is tisztelettel javaslom. Javaslom pedig azért, mert — hogy csak egy példát emiitsek — a törvényjavaslat e szakasz 1. pontjában választónak teszi meg az örölkös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családoknak felsőházi tagok választásaira jogosult tagjait, választói jogosultsággal ruházza fel a vármegyei és a városi törvényhatóságokat, a mezőgazdaságnak, az iparnak és más hasonló testületeknek és szervezeteknek tagjait, ellenben nem teszi választóvá ebben a (kérdésben magát a magyar néoet. Hiszen ha szétboneoljuk mindjárt az 1. pontot s azt nézzük, hogy az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családok hogyan fognak maguk közül választani és kiket fognak választani felsőházi tagságra, vagy ha figyelembe vesszük a 2. pontban kontemplált vármegyei és városi törvényhatósági választásokat, maga ez a két pont szinte komikummá teszi ezt az egész előirányzatot. Hiszen mindjárt az 1. pontnál elgondolom, hogy ha összeállnak ezek a hereeen g^ófi, bárói családok és egyéb jogosultak, kiküldik a maguk delegáltjait. — valami harminc-egynéhányról lesz szó — megeshetik az a komikum, hogy egy családból kerül ki jó fele ennek a képviseleti résznek. Vagy ha elgondolom, hogy a vármegyei és a városi törvényhatóságok választása mennyiben van vonatkozásban a nép akaratával, azok után, hogy most már több mint tizenöt éve nem választattak újra a megyei és városi törvényhatóságok, akkor azt hiszem, hogy ezzel mindent meg is mondottam, amiért mi kifogásoljuk ezt a tervezetet. T. Nemzetgyűlés! Sem a vármegyei, sem a városi törvényhatóságokat nem frissítették fel. A vármegyei közigazgatás újjáélesztésére vonatkozó törvényjavaslat nem ment keresztül a törvényhozáson. Lehetetlenség, hogy először alapot ne teremtsünk s ne arra építsünk. Nem hiszem, hogy a megfordított munka eredményes lenne, és nem hiszem, hogy javára válnék ennek az országnak. Azok a régi törvényhatóságok, melyek másfél évtizeddel ezelőtt ültek össze, ma már nem azonosak a mai felfogással, nem illenek bele a mai mentalitásba. Régi emberek ülnek ott, akiknek talán régen lejárt mandátumát már régen kicserélte volna a közhangulat, ha a törvényhatósági választások lehetővé tétettek volna. Ma tehát nem lehetséges elképzelni, hogy az ezen az alapon összeülő felsőházat legálisnak és olyannak fogadjuk el, amilyent mi a nép érdeke szempontjából csak megközelítőleg is helyesnek találunk. Éppen ezektől a szempontoktól indíttatva terjesztem elő törlési javaslatomat s tisztelettel kérem, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök; Kíván még valaki szólani? évi november hó 9-én, kedden. Pakots József jegyző: Pikler Emil! Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! Mindenben csatlakozom azokhoz, amiket az imént Szabó Imre képviselőtársam elmondott. Elfogadom a javaslatát, de ezt az alkalmat meg akarom ragadni, hogy reflektáljak a ministerelnök urnák az általános vita kapcsán elmondott nagy beszédére, melyben ő a magyar főnemesi osztálynak a magyar történelem során viselt szerepét megvédte. S miután a 6. § éppen ennek az osztálynak felsőházi elhelyezkedése iránt intézkedik, bátor vagyok a ministerelnök ur beszédére néhány megjegyzést tenni különösen azért, mert nekünk szociáldemokratáknak több^ szerénységet ajánlott. A szerénység nagyon megbecsülendő emberi tulajdonság, és osztozom a ministerelnök ur álláspontjában, hogy illik szerénynek lenni, de igy, a történelem távlatából nézve és politikailag bírálva el a dolgot, nem tudom, hogy a szociáldemokrata párt miért legyen szerényebb, mint például a főnemesi osztály. Én Magyarország történelmét meglehetősen jól ismerem és minden valamirevaló magyar történetíró művét elolvastam. A ministerelnök ur beszédével kapcsolatban eszembe jutott Graeza György, egy olyan konstruktiv történetíró, aki sem nem zsidó, sem nem szociáldemokrata, tehát nagyon becsületes keresztény ember volt. (Lendvai István : Örülök a beismerésnek ! Tehát becsületes csak akkor lehet, ha nem volt zsidó és szociáldemokrata ! — Szeder Ferenc : így beszélnek az őrültek ! — Za ! . Elnök csenget.) Graeza György »Az 1848'49-iki magyar szabadságharc története« cimü művében generális Ítéletet mond a magyar főnemesi osztályról, s amikor azt a kérdést veti fel, hogy kik voltak a muszkavezetők, akkor szószerint a következőket mondja (olvassa): »Kik voltak ezek? Szégyen elmondani. Magyarok. Legtöbbnyire mágnás nagyúr, aki előtt becsesebb volt egy-egy cifra rendjel, egy-egy üres méltóság a saját vérező szegény hazájánál. A pozsonyi főhadiszálláson — beszéli egy szemtanú — csakúgy hemzsegett a magyar mágnás« és gyalázatosabban járt el a magyar nemzet szabadságharcával szemben, »mint maga a legsárgafeketébb osztrák. Ó, mennyivel különb volt ezeknél Ephialtes !« Nem akarok hosszasan rátérni arra, hogy Pozsony város falain megjelent egy plakát, amely feihivta a császári trón és az összbirodalom támogatására a magyar főurakat, hogy önkéntes csapatokat szervezzenek a magyar lázadók ellen az osztrák császár védelmére. A felhívás aláírói ezek voltak (olvassa): »Gróf Pálffy Mór, gróf Apponyi Károly, gróf Batthyány Ker. János, gróf Cziráky József, gróf Zichy Ferenc, gróf Dezasse Ferenc, gróf Teleki Ferenc, gróf Zichy Pál, Kucsera Antal, Jankó Mihály, Wolgemuth szül. Sztráda grófné, gróf Esterházy Antalné, Nagy Ignác, gróf Keglevich Viktória, gróf Hunyadi Julia, gróf Esterházy Rosina, Vitai Alajos, gróf Esterházy szül. Crenneville Karolina grófnő, gróf Forgách Sándor, gróf Pálffy Lipót, gróf Chotek Ottó. Ezeken kivül még 33 pozsonyi német polgár. (Szeder Ferenc: Ezek a nemzetfentartó elemek! — Zaj a jobboldalon.) A főbiztos gróf Zichy Ferenc volt, aki Paskievich hadiszállására osztatott be. Aztán gróf Forgách Sándor, gróf Szirmay István, gróf Dezasse Ferenc, gróf Cziráky János, gróf Török Bálint; a kisebbek közül Péchy Imre, Gaál Ede, Drevenyák Ferenc, Hedry Ernő, Dreschner Ferenc, stb. voltak a császári biztosok. S a teendőjük? megolvasható a Sammlungban. íme néhány jelentősebb pont: Az orosz sereg és a magyar hatóságok közt a tolmács és a közvetítő szerepe; az élelmezés s a szállásolás dolgában közreműködni; a magyar hirdetményeket elpusztítani s helyettök a császári
