Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

A nemzetgyűlés 596. ülése. 1926. évi november hó 9-én, kedden. 263 Gr. Bethlen; István ministerelnök: T. Nemzetgyűlési! > A törvényjavaslatnak negyedik szakasza két részre oszlik. Az első részben azokról az országos méltóság-okról van szó, amely országos méltóságok felsőházi tagságot nyernek, illetőleg régi főrendiházi tagságuk megerősíttetik; a második rész B. pontja alatt pedig fel vannak sorolva a különféle vallásfelekezetek képviselői. Ami az első részt illeti, eltekintve attól^ a javaslattól, amely a szociáldemokrata párt egyes képviselői részéről tétetett, nevezetesen, hogy ez a rész egészen kihagyassék, bizonyos módosító javaslatok történtek, még pedig Strausz István képviselő ur, valamint Kiss Menyhért képviselő ur által. Strausz István képviselő ur javaslatba hozza, hogy az országos méltóságok közé, akik felsőházi tagsági jogot nyernek, a számszék elnöke is soroltassék. Azt hiszem, hogy ez a javaslat ellentétben áll azzal a törvénnyel, amelyet az akkori törvényhozás 1870-ben az országos számszékről hozott, amenyiben az 1870évi XVIII. te. 4. §-a igy kezdődik (olvassa): »Az állami számvevőszék elnöke, fő- és számtanácsosai és egyéb hivatalnokai az országgyűlés egyik házának sem lehetnek tagjai.« (Hebelt Ede: Meg lehet változtatni!) A t. képviselő ur javaslata tehát ellentétben van a számszéki szervezeti törvénnyel és már ezért sem tudnám honorálni, de ha nem is volna a törvényben, akkor sem honorálhatnám, mert egész helyesen történik az, hogy a számszéki elnök ne lehessen tagja sem a képviselőháznak, sem a főrendiháznak, mert hiszen függetlenségét feltétlenül meg kell óvnia. Ami Kiss Menyhért t. képviselőtársamnak azon indítványát illeti, hogy a statisztikai hivatal főnöke tagja legyen a felsőháznak, ezt sem tudom honorálni. Én teljes mértékben elismerem azt a nagy munkát, amelyet a statisztikai hivatal végez, különösen a törvényhozás érdekében — hiszen minden egyes törvényjavaslatnál rászorulunk többé-kevésbé a hivatal segítségére — azonban mégsem tudnám honorálni ezt, mert hiszen ilyen fontos és egy példányban lévő központi hivatal nagy számban van más is. Hiszen ha a statisztikai hivatal főnöke tagja a felsőháznak, akkor mért ne legyen hivatalánál fogva tagja a posta, az államvasutak és sok más hasonló nagy állami szervezet elnökei is. Ha ezt mind honorálni kívánnám, ebben az esetben olyan számhoz jutok, amely messze felülmúlja az alsóház tagjainak számát s igy olyan nagyszámú felsőházat nyerek, amellyel azután megmozdulni és operálni nem lehet. Több kifogás alá esett a B. pont, ahol az egyházak képviselőiről van szó. Petrovácz Gyula t. képviselőtársam, azután Strausz István, majd Haller István képviselő urak és máu sok szóvátették azt, hogy a római katholikus egyház nincsen kellő, számban képviselve azok között az egyházi képviseletek között, amelyeik a B. pont alatt szerepelnek. Mellesleg kívánom csak megjegyezni Szeder Ferenc t. képviselőtársam fejtegetéseire, amelyekben Grünwald Bélát idézte, hogy azt hiszem, hogy nagy történelmi tényezőknek a történelemben kifejtett szerepét nem lehet egy vagy két magyar autor könyvének egy részéből vett citátummal elintézni. Azt hiszem, hogy Grünwald Béla is azokat, amiket a »Régi Magyarország« című könyvében erről a témáról elmondott, nem olyan intencióval és nem olyan tendenciával irta meg, mint amellyel Szeder Ferenc t. képviselőtársam azokat citálta. Ellenkezőleg, azt hiszem, NAFLÓ. XLVI. Grünwald Béla teljesen tisztában volt azzal a fontos, nagyjelentőségű történelmi szereppel, amelyet az egyházak Magyarországon különösen a múltban betöltöttek és. a jelenben is betölteni hivatvák és amely szerep nemzeti szempontból is igen nagy jelentőséggel bir. Én azonban ezt csak mellesleg kívánom megjegyezni, mert hiszen ennél a javaslatnál nem az a cél, hogy vitatkozzunk afelett, hogy a történelmi egyházak Magyarországon a történelemben milyen szereppel birtak és milyen hivatást töltöttek be. Kell azonban, hogy egy kicsit részletesebben foglalkozzam azokkal a kifogásokkal, amelyek más képviselő urak részéről elhangozták. Itt is az ökonómiának bizonyos szempontjai domináltak, amikor a törvényjavaslatban prepozíciónkat megtettük, nevezetesen az ökonómiának azon szempontja, hogy nem volna kívánatos az, hogy az uj felsőházban az egyházi elem oly praedomináns számban szerepeljen, amely ezt a magas testületet — bármilyen fontos az, egyházak szerepe — bizonyos fokig egyházi jellegűvé tehetné. (Ugy van! j^bbfeíői.) Én azt hiszem, hogy amikor a történelmi jogokat bizonyos fokig honorálni kívánjuk és ezzel kapcsolatban az arányokat az egyes egyházak között fentartani, vagy a jelenlegi viszonyokhoz mérten alkalmazni kívánjuk, akkor eleget tettünk annak a követelménynek, amely ebből a szempontból felmerül. Én azt hiszem, hogy amikor azt javasoljuk, hogy az egyházak 33 taggal legyenek képviselve, már a maximumához jutottunk el annak a számnak, amelyben az egyháznak a felsőházban való szereplése kívánatos. (Helyeslés jobbfelől.) Ami az egyes kifogásokat illeti, Petrovácz igen t. képviselőtársam javaslatba hozta, hogy a tinini felszentelt püspök is tagja legyen a felsőháznak, illetőleg ő is a felsorolt tagok között legyen. A régi főrendiháznak tényleg tagja volt a tinini püspök, azonban méltóztatnak tudni, hogy a tinini püspök stalluma a magyar király apostoli jogaiból kifolyólag a király által neveztetett ki. Mi ebbe a törvényjavaslatba, amikor a királyi hatalom szünetel és nincsen beöltve, egy olyan stallumot, amely a jelenlegi viszonyok között a kormány által be nem tölthető, nem is vehetünk tekintetbe. Én azt hiszem, hogy ez lehetetlenség, mert különben beletennénk a javaslatba egy olyan határozatot és olyan döntést, amelyet a kormány adott esetben nem is tud effektuálni, nincs is abban a helyzetben, hogy effektuálhasson. Ezért marad ki ez a törvényjavaslatból, annak ellenére, hogy a történelmi jogok értelmében. — miután a régi római katholikus egyház nagyjait mind bevettük, akik csonka Magy-rországon még vannak — ezt a jogot is kellett volna respektálni. Az a javaslat tétetik, hogy a felsorolt szerzetesrended ionokéin kivül más szerzetesrendek főnökei is szerepeljenek a felsőházi tagok között, nevezetesen a franciskánusok két főnöke és a jezsuitáknak, mint az állítólag legrégibb tanitórendek főnökei. Ehhez a javaslathoz sem tudnék hozzájárulni. Mi a római katholikus egyház képviselői közül olyanokat is felveszünk, akik eddig nem voltak tagjai a főrendiháznak és pedig éppen azért, hogy azt a számarányt, amely a protestánsokkal szemben a katholikusok javára adódik, bizonyos fokig javítsuk a csonka magyarországi viszonyok között is. Mi felvettünk hat olyan képviselőt is, aki nem szerepel a régi főrendek sorában, a hazai két premontrei rend főnökét, a zirci 41