Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-596
262 Â nemzetgyűlés 596. ülése 1926. évi november hó 9-én, kedden. függő állásban lévők megválaszthatok legyenek-e törvényhozókká^ s illetőleg részt vehessenek-e a törvényhozásban, holott a törvényhozó első kelléke a teljes függetlenség. A szerzetes-rendeknél kétségtelenül különbséget kell tenni az egyszerű szerzetesi fogadalom és az ünnepélyes szerzetesi fogadalom között. Hogy olyan emberek, akik nemcsak a magyar tartományfőnököktől függenek, hanem külföldről is kapnak utasításokat és, akiknek szerzetesi esküjük és fogadalmuk értelméiben kötelességük^ a külföldről nyert utasítások értelmében eljárni, hogy ezek a magyar törvényhozó testület tagjai lehessenek, ezt én a magam részéről egyelőre, ha nem is helytelennek, de mindenesetre megvitatandónak tartom. És azért bátor vagyok indítványozni, hogy a 4. §-t az uj inditványck alapos megvitatása és külső szakértőik szakvéleményének meghallgatása céljából a nemzetgyűlés bizottsági tárgyalására utasitsa. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Pakots József jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről hozzájárulok ahhoz az inditványhoz, melyet Szabó Imre t. képviselőtársunik terjesztett be. Hozzájárulok abból az elvi meggyőződésből kifolyólag, hogy ha már a nemzetgyűlés nem tudta magát elhatározni arra, hogy az egykamarás rendszer mellett maradjon meg, a törvényhozás felső kamarája választás utján állitassék össze. Szabó Imre indítványa ebből az elvi meggyőződésből folyik, s ezért a legnagyobb készséggel hozzájárulok. Ami már most azokat a közben benyújtott indítványokat illeti, melyek a javaslattól már a felsőházba rendelt egyháznagyok, de különösen katholikus egyháznagyok mellé még a hazai jezsuita-rend főnökét, (Láng János: Éz mint tanitórend főnöke szerepel!) s emellett a másik két tanitórend főnökét is, felsőházi tagokká akarja felvétetni, ezekkel az indítványokkal szemben legyen szabad néhány tiszteletteljes, őszinte és tárgyilagos megjegyzést tennem. Nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy a felsőházat egyháznagyokkal tömjük tele. A nemzetgyűlés, szemben azzal a kijelentéssel, melyet Haller István t. képviselőtársam tett, hogy ezeknek az egyháznagy oknak és a tanitórendek főnökeinek felvétele csak szerencsés lehet, nem 'szerenesés gesztust végez azzal, ha a magyar törvényhozás első fórumára ilyen szabad utat enged Róma hatalmának, ha a magyar törvényhozás felső fórumára ilyen szabad utat enged az ultramontan hullám beözönlésének, (Láng János: Régi viccek!) Semmi kifogásom .sem volna az ellen, hogy az egyházak képviselői, egyházi férfiak oly tömegben kerüljenek be a törvényhozásba, (Láng János: Mindig csak a katholikusok ugy-et), hogy eláraszthatnának és majorizálhatnának mindent, az esetben, ha ez szabad választás utján történnék. Ez ellen sem az alsóházban, sem pedig a felső házban nem volna kifogásom, de ennek a nemzet szabad akaratnyilvánítása utján kellene történnie. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak emlékezni arra, hogy Magyarország legfontosabb belügyeit az első nemzetgyűlés már amúgy is túlontúl kiszolgáltatta Rónia hatalmának. (Strausz István: Mi köze ehhez Rómának?) A nemzet megalázásának tartom, hogy az első nemzetgyűlés lemondott a főkegyúri jog gyakorlásáról, és azt egészen átengedte Rómának. Most azt vagyok bátor kérdezni azoktól a képviselő uraktól,, akik forszírozzák a katholikus egyházinagyoknak minél nagyobb számban való bevonását a felsőházba, (Strausz István: Szocialistáknak nem volna szabad a szerzetesek ellen beszélni! — Rothenstein Mór: Bizza ránk!) s intézem ezt a kérdést ezen egyházakhoz közvetlenül, kérdem a kormánytól is, hogy ezeknek az egyháznagyoknak és a tanitórendeknek működését a t. kormány hogyan fogja harmóniába hozni a javaslatnak azzal a benyújtandó módosításával, melyet a törlendő esküszöveg helyére akarnak iktatni, hogy mandátumfosztással, a felsőházi tagság megszüntetésével jár az, ha valaki a Házon kívül álló külső tényezőtől fogad el utasitást. (Zaj a balközépen.) Méltóztassék elárulni, t. kormány, hogyan fogja ezt a módosítást harmóniába hozni azzal a rendelkezéssel mely a katholikus egyháznagyokat mennél nagyobb számban viszi a felsőházba. (Strausz István: A legnagyobb hazafiak közöttük voltak!) Utalt rá Szeder képviselőtársam s alludált rá Hebelt t. képviselőtársam is, hogy a szerzetesrendek főnökei minden szerzetes, minden egyháznagy nagyon erőteljes függésben van, nemcsak a törvényhozáson, hanem az országon kivül álló közjogi tényezőktől is. , Méltóztassanak emlékezni a nagy egyházpolitikai vitára. Amikor a főrendiházban a polgári házasságról szóló törvényt tárgyalták, akkor az egész klérus felvonult ellene, (Petrovácz Gyula: Természetes!) ámde Szilágyi Dezső, aki abban az időben emelkedett a debatteri erőnek oly magaslatára, mely sem azelőtt, sem azután a magyar törvényhozásban még nem volt, pozdorjává zúzta a klérus »argumentumait, (Zaj és ellenmondások a balközépen. — Petrovácz Gyula: Dehogy! A paire-schub volt az oka! Kineveztek 40 ui főrendet!) és amikor már minden argumentumból kifogytak, akkor Vaszary Kolos. Magyarország római kardinálisa azt mondta, mint utolsó érvet utolsó ütőkártyát, hogy: Sajnálom, én nem szavazhatom meg a törvényjavaslatot, mert esküt tettem a pápa kezébe! (Zaj a balközépen.) A megboldogult hercegprímás maga Utalt arra, hogy ő függésben van Rómától, (Zaj a középen. — Elnök csenget.) Vaszary kardinális maga utalt arra, hogy ő ama tényből kifolyólag, hogy esküt tett a pápa kezébe, mint magyar törvényhozó, nem szavazhat meg egy törvényjavaslatot. (Láng János: Én nem vagyok pap, de mégsem szavaznám meg soha!) De nem azért, mert azt a törvényjavaslatot helytelennek tartotta, hanem azért, mert Rómának, a pápának kezébe egy egészen ellentétes esküt tett. (Zaj a középen.) Méltóztassanak ezekre a szempontokra figyelemmel lenni, amikor a felsőházat a katholikus egyháznagyokkal és a szerzetesrendek főnökeivel akarják megtömni. (Strausz István: Azok nem egyháznagyok!) Engedjék meg hogy őszintén megmondjam: szerencsétlenségnek tartom, hogy ezt az ultramontán előnyomulást a nemzetgyűlés megengedi a felsőházban. Elnök: Szólásra következik 1 ? Pakots József jegyző: Senki sincs feliratkozva. , Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan/ nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!)
