Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

A nemzetgyűlés 596. ülése 1926. ténelem folyamán rávilágit. Sokkal közelebb áll ma hozzánk, semhogy a mai papság szerepéről kritikát mondhatnék, de eljön az idő, amikor súlyos kritikát mondanak majd a főpapság egy részének mostani szerepléséről is. De nemcsak a történelmi munka ir erről, itt van egy másik történelmi munka is, amelyből ha sziószerint citálok, akkor ugyanezeket a megállapításokat találom meg végig az egész könyvben. Ez pedig a „Magyar birodalom története« című műnek II. kötete. Itt van például egy részlet (Felkiáltások a közéven; Szerző?) Aosády Ignác. (Felkiáltások a közéven: Mindjárt gondoltuk!) Egy részlete például így szól (olvassa): »Ezek a főpapok állandóan hirdették a jogeljátszás elméletét a protestánsokkal szemben s bátorították a királyt, hogy a meg az általa szentesitett törvényeket is félretolja. És ez a főpapság segitette elő a vele rokon főúri nemzetségek nyelvi és érzelmi elszakadását, kiválását a magyarság közösségéből. Nevelésük, bécsi tartózkodásuk, házasságaik, anyagi érdekeik már előbb megindították az átalakulás a nemzetiségükből való kivetkőzés folyatat . . .« s igy tovább. Felüthetem ezt a történelmi munkát bárhol. Senki sem mondotta, hogy a főpapság körében nem voltak olyanok, akik nemzeti gondolkodásúak voltak és tisztelettel hajlunk is j vae^ előttük, de akkor, amikor az egyetemleges- j ségről beszélünk, ezt a megállapítást nem tehetjük magunkévá. Akár nemzeti szempontból, akár az ország fejlődése szempontjából nézzük a magyar főpapság ténykedését, nem tehetjük magunkévá a törvényjavaslatnak ezt az indokolását, és én, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk és amikor, ismételten hangsúlyozom, magamévá teszem Szabó Imre képviselőtársam indítványát, erre a paragrafusra vonatkozólag ugyanezt szükségesnek tartottam elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pa'kots József jegyző: Senki sincs feliratkozva! Elnök: Kivan valaki szólani? Hebelt Ede: Én kivánok még! Lendvai István képviselő ur jelentkezett előbb! Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Amikor ismert, mindvégig vallott antiszemita felfogásomhoz hiven, (Szilágyi Lajos: Felesleges bevezetés!) az előttünk fekvő felsőházi javaslat 4. §-a B. 6. pontjára vonatkozólag kijelentem, hogy azt sem eredeti szövegezésében sem az előadó ur által javasolt módosítással el nem fogadom, méltóztassék megengedni, hogy én mint antiszemita hálás köszönetemet fejezzem ki Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak. Sándor Pál t. képviselőtársam felszólalása során azt mondotta: »Sajnos, a kormánypártnak is van több zsidó tagja.« Legjobb tudomásom szerint, t, Nemzetgyűlés, a kormánypártnak egyetlenegy olyan tagja sincs, aki önmagát hivatalosan, kifejezetten, felekezeti szempontból véve zsidónak, izraelitának vallaná. (Derültség. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Kikeresztelkedett!) Ennélfogva méltóztassék megengedni, hogy örömömet fejezzem ki azon, hogy Sándor Pál t. képviselőtársamból igy kitört a verség szava; nemcsak a magam és nemcsak Méhely Lajos professzor urt. barátom nevében, hanem minden magyar antiszemita nevében köszönetemet fejezem ki azért, mert ezzel ő maga is elismerte, mint legkompetensebb valaki, hogy a zsidóság nem felekezet kérdése (Derültség jobbfelől), hanem fajiság és verség kérdése. (Nagy Emil: Nagyon jó!) Ö maga nevezte zsidóknak az egységespárt azon t. tagjait, akik évi november hó 9-én, kedden. 261 nem tudom egyébként, hogy a keresztény felekezetek melyikének tagjaiként szerepelnek, de senmiiesetre sem szerepelnek ugy, mint orthodox vagy neológ zsidók. Azt hiszem t. Nemzetgyűlés, ennél frappánsabb megokolását nem adhattam annak, hogy én ezt a pontot sem eredeti szövegezésében, sem az előadó ur módosításában el nem fogadhatom. (Derültség.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Hebelt Ede! Hebelt Ede: T. Nemzetgyűlés! Propper Sándor képviselőtársam az előbb már felhozta azt, hogy lehetetlen állapot, hogy a legfontosabb kérdésekben bizottsági megtárgyalás nélkül kelljen itt a nemzetgyűlésen hirtelen dönteni. Angolországban a lordok házának vitája immár csaknem húsz esztendeje tart, ós még mindig nem érett oda, hogy a lordok házának kérdésében végleges döntést hozhasson az angol alsóház. Pedig Angolországban sokkal több ember van, aki ehhez alaposan hozzá tud szólani, mint nálunk ebben a kis országban és ebben a nemzetgyűlésben. És tehát annak ellenére, hogy a nemzetgyűlés az imént elvetette Propper Sándor képviselőtársamnak az inditványát, hogy a módosító javaslatok bizottsághoz utasíttassanak, ugyanazt újra inditványozom, mert ennél a szakasznál olyan indítványok merültek fel, amelyeknek alapos megtárgyalása, szakértők bevonásával való megtárgyalása kívánatos. Én nem szégyelem bevallani, hogy csak az imént véletlenül tudtam meg, hogy Angolországban az alsóházba papok egyáltalában nem választhatók meg, nemcsak szerzetes papok, hanem világi papok sem. Nem tudom, mi ennek az oka, de komoly okának kell lenni. Azt, hogy a papok tagjai lehessenek-e a törvényhozásnak és hogy a papok számának aránylagos megszaporitása a felsőházban kivánatos-e vagy pedig sem, rögtön, hirtelen, az én véleményem szerint nem volna szabad eldönteni, hanem bizottsági ülést kellene tartani és abba a gyűlésbe külső szakértőket is be kellene vonni, amit a bizottsági tárgyalásra vonatkozó szabályok lehetővé tesznek. Nálunk erre annál is inkább lenne szükségemért— amint szintén megemlítette valamelyik képviselőtársunk — a kormányjavaslat indokolása nem tájékoztatja a nemzetgyűlést arról, hogy milyen a helyzet a külföldön és a legkülönfélébb más kérdésekben sem adja meg azt a tájékoztatást, amit a régebbi időkben a törvényjavaslatok indokolása mindig meg szoktak volt adni. Ez az első kérdés, amiről szólni kívántam. A másik: a jezsuita-rend kérdése. A jezsuita-rendet nálunk II. József korában száműzték. Erre nézve valami komoly oknak kellett fenforogni. A jezsuitákat később visszafogadták ugyan, mégis azt. hogy a jezsuitákat nemcsak visszafogadjuk, hanem még törvényhozói jogokhoz is juttassuk, ennek alapos megvitatása okvetlenül szükséges. Én nem fogom ellenezni a jezsuiták felsőházi tagságát, h a a Dizottsági tárgyalások folyamán bebizonyul, hogy a jezsuiták részvétele valóban kívánatos. Véleményem szerint azonban ezt a kérdést igy hirtelen eldönteni nem szabad. Hogy milyen hirtelenül folyik, itt nagy horderejű kérdések eldöntése, arra nézve legyen szabad felhoznom, hogy a 3. §-nál egyetlen szónok sem volt feliratkozva; egy-kettőre még is szavazták ezt — annak ellenére, hogy itt- fontos elvi kérdésről volt szó, arról, hogy