Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

À nemzetgyűlés 596. ülése 1926. évi november hó 9-én, kedden. 259 a felfogást, hogy történelmi jogokat lehetőleg ne érintsünk és Trianon konzekvenciáit ne vonjuk le ezen a téren. Mikor azonban ezt koneedálom, nagyon sajnálom, hogy a javaslat nem helyezkedett az egész vonalon erre az álláspontra a katholikus egyházzal szemben is. A katholikus egyház ugyanis felsőházi képviselete tekintetében kénytelen levonni a trianoni helyzet konzekvenciáit és ennélfogva jelentékenyen megcsökken az az egyházi képviselete, amely a múltban megvolt, hiszen 34 főről 19-re csökken le. Nem lehet fentartani a volt státust, mert kétségkívül változott a helyzet és bizonyos közjogi akadályok is jelentkeznek, melyek a pótlást lehetetlenné teszik. Annak, amit Wolff Károly t. képviselőtársam proponált, hogy a megszállt területekre eső egyházmegyéknek ittmaradt részei számára kirendelt vikáriusok vétessenek be a felsőháziba, szintén megvan a közjogi akadálya, mert egyrészt, hogy egy ilyen vikárius megbízását esetleg pár hónap múlva visszavonják, borzasztó labilis helyzetet teremtene a felsőház számára, másrészt pedig az, hogy egy idegen állampolgár által kinevezett férfiú közjogi funkciót töltsön be a magyar felsőházban, szintén olyan helyzetet teremtene, melyet nem kívánunk erőltetni, mert előttünk mindenekelőtt a magyar alkotmánynak és közjognak épsége lebeg és ezért áldozatot kell hoznunk akkor is, ha ezt az áldozatot fájdalmas meghoznunk. De azért mivel ebbe kénytelenek vagyunk belenyugodni és belenyugszunk, méltóztassanak természetesnek találni, hogy mégis próbálunk bizonyos korrektivumokat keresni. így Petrovácz Gyula és Strausz István t. képviselőtársaim indítványai természetszerűleg közel áll hozzánk, azokat a magam részéről szintén támogatni kívánom, sőt kiegészíteni akarnám azzal, hogy a Szent Ferenc-rend két magyar tartományának főnökét is soroljuk azok közé az egyházi méltóságok közé, akiknek a magyar felsőházban helyük van. Az az argumentum, amely a jezsuitarend mellett szól, szerintem megtámadhatatlan argumentum, mert a tanitórendnek a magyar történelem szerint, mióta főrendiházunk van, joguk volt beküldeni a főrendiházba főnökeiket azon a címen, hogy az illető rend tanitórend. Magyarországon a legrégibb tanitórend a jezsuitarend, amelynek tanító működése a magyar történelemben kétségkívül igen nagy szerepet játszik. Ha mást nem veszünk, mint Pázmány Pétert, aki megalkotta Magyarországon az első európai nívójú egyetemet, már akkor nem vitathatjuk el a jezsuitarendtől azt a titulust, hogy tanitórend. De egyébként is a magyar irodalomban a jezsuitarendnek óriási érdemei vannak, eltekintve Pázmány Pétertől, akinek szintén nagy érdeme van abban, hogy a magyar nyelv elindult a fejlődés utján. Valamelyik hírlapban nemrégiben a protestánsok számára vitatták azt az érdemet, hogy ők mentették meg a magyar nyelvet. Anélkül, hogy bármit is le kívánnék vonni a protestánsoknak a régi magyar nyelv kultiválása körül kifejtett érdemeiből, azt hiszem, protestáns képviselőtársaim is igazat fognak nekem adni abban, hogy Pázmány Péter... (Bessenyey Zénó: Itt csak képviselők vannak! Itt nincsenek protestáns képviselők!) Azt hiszem, Bessenyey Zénó t, képviselőtársam is megérti, milyen vonatkozásban használtam előbbi kitételemet. Nem akartam azzal közjogi disztinkciót tenni protestáns és katholikus képviselők között. Mondom, nemcsak Pázmány Péternek, hanem Káldynak, a biblia első magyar fordítójának, aki jezsuita volt, továbbá Faludynak, Praynak, Katonának kétségkívül olyan érdemei vannak a magyar kultúra terén, hogyha a régi törvényhozás a tanitórendet honorálta azzal, hogy helyet adott nekik a törvényhozásban, azt hiszem, egészen logikusan járunk el, ha felhasználjuk ezt az alkalmat és a jezsuitarendnek is biztosítjuk azt a pozíciót, amelyet a nemzet érdekében végzett munka alapján és más vallási és kulturális jelentőségénél fogva megérdemel. Ugyanezt el lehet mondani a Szent Ferenerendről is. Strausz István t képviselőtársam érintette már röviden a ferencesek érdemeit Magyarországon. Megtoldom ezt még azzal, hogy Kapisztrán János és Tomori a Ferencrendből kerültek ki, a Ferenc-rend 700 éven keresztül nemcsak kulturális téren, haneni közgazdasági és ipari téren is nagy érdemeket szerzett és vállalkozásaival nagyon sokszor segítségére volt a magyarságnak. Mohács után 200 klastromot égetett fel a török és a Ferencrend volt a megszállás alatt a magyarság egyedüli vigasztalója. Ma is ez a rend áll legközelebb a nép lelkéhez. Az erkölcsi oktatás terén ez a rend olyan munkát végez, amelyet értékelni soha nem tudunk kellőképen. A magyarságnak 700 éves »harát«-járól van szó, amely rend ugyan ma nem tanitórend, de a múltban az volt; és értesüléseim szerint a közeljövőben gimnáziuma lesz és újra tanítani fog, tehát a kvalifikációja is meglesz. Azt hiszem tehát, nem cselekszünk a nemzet hagyományos^ gondolkozása ellen és főleg nem az ország érdeke ellen, ha a két Szent Ferencrendi tartomány főnökét is bevesszük a felsőház tagjai közé. Ennek érdekében a következő indítványt vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): »Inditványozom, hogy a 4. § első pontja végére e szavak után »tanitórend főnöke«, a következő szöveg iktattassák: »Jézustársaság magyar főnöke, a Marianus Ferencrendről és a Kapisztrán Szent Ferencről nevezett rend magyar főnökei.« Kérem indítványom elfogadását. Einök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Erődi-Harraeh Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Nemzetgyűlés! Báró Kaas Albert igen t. képviselőtársam ugy az általános vita során, mint most a részletes tárgyalás alkalmával is kifejtette azokat a jogi indokokat, amelyek őt arra késztették, hogy a 4. § rendelkezéseihez módosító indítványt terjesszen be. Én azokat az alkotmánypolitikai motívumokat, amelyek őt ebben az eljárásban vezették, minden tekintetben helyeslem és bár nem tartozom az evengélikus egyház tagjai közé, az, általa hangoztatott indokokból kifolyóan szükségét látóin annak, hogy erről a helyről felszólaljak, a módosító indítványt pártoljam és arra kérjem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt az indítványt elfogadni méltóztassék. Utalok arra,^ hogy ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéséből nem a Trianon sajnálatos következményeinek logikai konzekvenciája vonatnék le, hanem az indítvány el nem fogadásával tényleg a jogszerűség szempontjából szenvedne sérelmet az evangélikus egyház képviselete. Ezért megismétlem előterjesztésemet és kérem a t. Házat, méltóztassék foáiró Kaas Albert képviselőtársam indítványát elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés! Már az általános vita során történt felszólalásom alkalmából kifejeztem azt a felfogásomat, hogy a