Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

258 A nemzetgyűlés 596. ülése 1926, csak pár szóval reflektáltam arra. amit az én előttem szólott t. képviselőtársam a lutheránus vallásról mondott. A statisztika is, amely ott van az önök kezében, kimutatja egészen tisztán, hogy 497.000 lutheránussal szemben 473-000 zsidó van Magyarországon. Voltaképen tehát a zsidó felekezetnek majdnem annyi képviselet járna, mint a lutheránusoknak. Mi még sem követelődzőnk ós nem tusakodunk állásokért; mi teljesen meg vagyunk elégedve azzal, hogy ha kifelé látják, hogy Magyarország nem az a fekete ország, amilyennek eddig látták, sajnos, vannak még egyes pontok de azok is mindinkább elhalványodnak és én végtelenül örülök, hogy ezek elhalványodnak. (Szabó Imre közbeszól.) Nekem lehet különvéleményem a szociáldemokrata párt véleményétől és azt hiszem, ami a véleményt illeti, igen nagy szakadék van köztünk, engedjék tehát meg, hogy én a magam véleményét terjeszthessem elő. Azzal, hogy mi két rabbit kivántunk a felsőházba, nem akartunk mást mutatni kifelé, csak azt, hogy felekezet vagyunk, mi ezt akartuk dokumentálni. Amint a többi vallásfelekezetek papokat küldenek be, ugy mi is csak papokat óhajtottunk beküldeni, akik nem politizálnak, hanem egyszerűen csak a vallást reprezentálják a felsőházban. Semmi más minket nem vezetett, hiszen nagyon közel lett volna az a gondolat, hogy a két hitfelekezetnek, az orthodox és neológ hitfelekezetek elnökei kerüljenek oda be. de ezek világi képviselet is lévén, nekünk nem kellett a megoldásnak ez a módja, mert — ismétlem — dokumentálni akarjuk mindenütt, hogy a mi felekezetünk az öszszes politikai pártokhoz tartozhat és tartozik iö, hisz sajnos, a kormánypártban is vannak elég számmal zsidók. {Derültség. — Kun Béla: Kiket sajnál, a kormánypártot, vagy a zsidókat!) Nekem mindenesetre szabad ezt ma sajnálnom, mert nem vagyok egy véleményen a kormánnyal, de van ott éppen elég zsidó. A mi felekezetünk tehát épugy. mint más felekezet, az összes politikai pártokhoz tartozott a múltban és tartozik most is. (Szabó Sándor: A zsidók sem mindig radikálisok! — Lendvai 1st. ván: De a vér, az radikális!) Remélem, hoe-y ez a megjegyzés nem reám vonatkozik. (Hegy. megi-Kiss Pál: A képviselő urnák három hete mániája a radikális szó. Ezzel akarja a mandátumát rendbeszedni! — Pikler Emil: Mándy Samu csak nem radikális? — B, Podmaniczky Endre: Mándy Samu nem zsidó! — Pik. 1er Emil: Hát micsoda"? Mohamedán vagy hottentotta?) Elnök: Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakkal szemben eljárni. Méltóztassék csendben maradni. Sándor Pál: Nem akarom a Ház idejét elrabolni tovább. Azt hiszem, hogy aki magyarul tud, az engem megértett. Még egyszer köszönetet mondok a kormánynak és ellenzéki képviselőtársaimnak, akiknél láttam, hogy szeretettel fogadták ezt az ötletet. Ajánlom az indiványt elfogadásra. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A 4. Vban kifejezetten benne van, hogy a hivatalok és méltóság alapján kík foglalhatnak helyet a főrendiházban. Tisztelettel felhivom a mélyen t. minister urak figyelmét arra, hogy egy olyan hivatalt ki méltóztattak hagyni, mely minden körülmények között megérdemelné, hogy a felsőházban képviseltessék. Ma a politikában a szociológiában, a szociális élet terén, a tudó- ! évi november hó 9-én, kedden. mányos világban a legnagyobb szerepet játssza a statisztika tudománya. Magyarországon az Országos Statisztikai Hivatal azzal a havi statisztikai füzettel, amely francia és magyar nyelven mindenütt megjelenik, a legtökéletesebb tükörképét adja az ország pénzügyi, gazdasági és szociális bajainaik, szerencsétlenségének: és nincsen olyan nap a magyar nemzetgyűlésben, hogy beszédek ne hangoznának ef a statisztikai hivatal füzeteinek és adatainak interpretálásával. Az igen t. kormány nagyon jól tette annakidején, hogy Buday Lászlónak, a Statisztikai Hivatal néhány év előtt elhunyt kiváló igazgatójának »Megcsonkított Magyarország« című könyvét öt nyelvre lefordíttatta. A jelenlegi igazgatónak, aki egyébként tagja a Magyar Tudományos Akadémiának is, olyan a műíködése, hogy feltétlenül nagy figyelmet érdemel ós ő tudományánál és képzettségénél fogva mindenképen méltó arra, hogy a felsőházba (bekerüljön. Azt hiszem, nem kell hosszasabban kapacitálnom a túloldalt a tekintetben, hogy a statisztikai tudiományoik képviseletét elismerjük? és annak helyet adjanak. Azért a következő határozati javaslatot nyújtom be: (olvassa): »Javaslom, hogy a 4. § a) részének 8. pontja után felveendő volna 9. pontnak: »az Országos Statisztikai Hivatal főnöke.« Még egy megjegyzést kívánnék tenni, ami szintén a 4. § keretébe tartozik. Épen ellenzéki oldalról elhangzott egy beszéd, amelyben a tanitórendek képviselőinek, számát eggyel emelni kivánt'ák. Tisztára osztom és átérzem azokat a szempontokat, amelyek a törvény szerkesztőit áthatották akkor, amikor a premontrei-rendet, a kegyes-tanitórendet és szentbenedekrendet vették fel azok közé a szerzetek; közé, amelyek a felsőházban helyet foglaljanak. Anélkül, hogy részletesebben kifejteném azt az álláspontomat, hogy teljes mértékben aláírom, hogy ezek a szerzetes-rendek bírjanak« főrendi képviselettel, kizárólag egy mondattal indokolom ezt az álláspontomat. Kö'ztudomásu, hogy mind a három rend a magyar nemzeti érzéssel a legmélyebb és legbensőségesebb vonatkozásban van és tanításaikban, sem nemzetköziesség, sem olyan ideológia nem fordult élői, amely a magyar nemzeti szellemet sértette volna. Ezért a javaslatnak ezt a vonatkozásait magyar nemzeti és katholikus szempontból elfoigadíoni

f (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Háller István! Haller István: T. Nemzetgyűlés! Nekem megvan a teljesen kialakult felfogásom arról a kérdésről, amelyet Sándor Pál t. képviselőtársam egy közbeszólásra válaszolva érintett, hogy tudniillik a zsidóság faj-e vagy felekezet. E felfogásomért természetesen helytállók itt is, másutt is, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása közben azonban nem kivánom a nemzetgyűlést ezzel.a kérdéssel foglalkoztatni. Mindössze egy kijelentésre szorítkozom, hogy vannak tények, melyeket emberi erővel megváltoztatni nem lehet, még törvénnyel sem. Vagy igaz, hogy a zsidóság faj és akkor hiába töirvényileg az ellenkezőjét deklarálni, vagy bebizonyithatólag nem igaz s akkor nem kell nekünk ezt a kérdést itt eldönteni. Azt hiszem, erről a kérdésről mindenkinek megvan a maga felfogása ebben a teremben, úgyhogy nézetem szerint erről kár itt vitatkozni. Ahhoz, amit Kaas Albert képviselőtársam proponált az evangélikus felekezet felsőházi képviseletének gyarapítása tárgyában, a magam részéről hozzájárulok, mert akceptálom azt