Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

254 A nemzetgyűlés 596. ülése 1926, nak száma, vagyis az arányszám a katholiku- i sok részéről leszáll 57%ra, a többi felekezetek | részéről pedis felemelkedik 43%-ra, a katholikusok felsőházi képviselete tehát 15%-kal esőkként Szerintem az előző főrendiházi arányszám és a mostani felsőházi törvényjavaslatban foglalt arányszám között a középúton van a helyes mérték, mert a középút felel meg a katholikusok számarányának. A katholikusok számaránya ebben az országban a törvényjavaslat indokolása szerint 66%. ezzel szemben a többi felekezeteké 34%, vagyis a helyes számarány a katholikus és az egyéb felekezetek között, — amely számarány a választók számarányát és az adózók számarányát is kifejezi, — 2

/s : Vs. E szerint ha 33 egyháznagy jelenlétét kivánja a felsőházban a kormány, akkor az..előbbi arányszám szerint ebből 22 jutna a katholikusoknak és 11 a többi felekezeteknek. Én azonban a katholikusok jogainak elismerését nem más felekezetek rovására kivánom. A világért sem! Én a többi felekezetek minden jogos igényét respektálom, elismerem, és amennyiben valamelyik más felekezet jogai tekintetében nem érezné magát teljesen kielégítettnek és a maga részére alapos indokolással kérne még a felsőházi képviseletben valami reparációt, előre kijelentem, hogy ehhez ugy magam, mint pártom teljes mértékben hozzájárulunk. Mi tehát mások jogait sérteni vagy tángálni a legkevésbé sem akarjuk. De viszont azt kérjük, hogy a mi jogainkat, a katholikusság jogait is méltóztassanak legalább bizonyos mértékben respektálni és ezt a katholiku sokra sérelmes arányszámot javitani. Ennek a javításnak különböző módjai kínálkoznának. Az egyik mód az volna, hogy azoknak a katholikus egyházmegyéknek vikáriusait vinnők be a felsőházi taerok közé, amely egyházmegyék területe csonka Magyarországra esik, szókhelye azonban megszállott területen van, amelyeknek tehát itt csonka Magyarországon apostoli adminisztrátoraik, illetőleg kinevezett vikáriusaik vannak. Én azonban belátom, hogy ez a megoldási mód, amely 4—5 ilyen vikáriusnak felsőházi tagsági jogát eredményezné, bizonyos nehézségekbe ütközik s én honorálom a kormánynak azokat az aggodalmait, hogy itt bekövetkezhetnék az az eset, hogy e°y idegen állampolgár kezéből nyerhetne valaki felsőházi tagságot. Kénytelenek vagyunk tehát ezt a megoldási módot elejteni és valamilyen más megoldási módot próbálni beiktatni. A megoldásra lehetőséget ad az,5. §, amelyet Wolff Károly igen találóan az elfojtott reménységek paragrafusának nevezett, s amely 5. § azt mondja, hogy ha valamely méltóság bármikor felszabadul, akkor az eo ipso és automaüee a felsőháznak tagia lesz. Ilyen gyanánt meg is nevezett akkor Wolff Károly egy ilyen egyházi méltóságot, a tinnini püspököt, aki a régi főrendiháznak is tagja volt — azt a tinnini püspököt, akit még a koronás király nevezett ki és aki ezidőszerint csonka Magyarország területén tartózkodik *— és azt kívánta, hogy miután ennek az 5. § szerint joga van már felsőházi tagságra, ez expressis verbis is vétessék fel a 4. §-ba. Erre vonatkozólag tehát az első módosítás, melyet ehhez a szakaszhoz beadok, a következő (olvassál: »A 4. § B) csoportjának 1. pontjában a »megyés püspökök« szó után szurassék közbe: »a tinnini felszentelt püspök.« Ezzel egy hellyel javulna a katholikusok egyházi képviselete. De én egy továbbmenő lépést is kérek a mélyen t kormánytól. Ha ugyanis a magyar ' >évi november hó 9-én, kedden. kultúra fejlesztéseért való hála az indok, amely az egyházak képviseletét indokolttá teszi, akkor rá kell mutatnom arra, hogy a magyar kultúra terjesztésében igénytelen véleményem szerint a magyarországi szerzetesrendeknek is elsőrendű érdemeik vannak. Hivatkozom a szerzetesrendek közül Szent Ferencnek most hetedik centennáriumát ünneplő rendjére, amelynek Kapisztrán János óta a magyar történelemmel teljesen összeforrott múltja van; hivatkozom a dominikánusokra, akiknek a mai hitélet terjesztésében igen jelentős részük van; hivatkozom a Jézus Társaságra, amelynek a magyar intelligencia nevelésében, a magyar kultúra terjesztésében elsőrendű érdemei vannak. Ha a mélyen t. kormánynak az a felfogása, hogy nem adhatja meg minden szerzetesrendnek a felsőházi tagságot, de megadhatja a tanitórendeknek, mert hiszen a tanitórendek kulturális érdemei elsőrendüek, akkor kénytelen vagyok szót emelni a Jézus Társaság érdekében. (Kun Béla: Akkor adják meg az összes református püspököknek és főgondnokoknak!) Előrebocsátom, hogy e tekintetben semmi néven nevezendő aggályaim nincsenek. Én annak a rendnek, amely a magyar nemzetnek Pázmány Pétert adta és amelynek tagjai között olyan kiváló neveket lehet felsorolni, mint Káldy György, Faludi Ferenc, Katona István, azt a rendet, amiely azelőtt 41 gimnáziummal járult hozzá a magyar kultúra terjesztéséhez és amelynek ez idő szerint kalocsai és pécsi gimnáziumai a legelsőrendübb tanintézetek, amelynek a kalocsai Stephaneum és pécsi Pius-internátusa a magyar nemesség és a magyar középosztály nevelésének elsőrendű tényezői, amely rend neveltjei közül került ki ennek a parlamentnek büszkesége, gróf Apponyi Albert, valamint a Háznak volt elnöke, ez idő szerint az ország belügyministere, Scitovszky Béla és rajtuk kivül ennek a parlamentnek még számos más képviselője; én ennek a rendnek felsőházi képviseletét már csak az igazságosságnál fogva is szükségesnek tartom. Amíg a főrendiházi törvényjavaslatban csak azok a tanitórendek kaptak képviseletet, amelyeknek vezetői magasabb egyházi méltóságot töltenek be, amelyek tehát főapáttal vagy préposttal rendelkeztek, addig nem lehetett erre jogcímet, illetőleg igényt támasztani. Amióta azonban az uj javaslat szerint a kegyes tanitórend főnökét is megilleti a felsőházi tagság, azóta hálátlanság és méltánytalanság volna, ha Jézus Társaságának magyarországi tartományfőnökét nem ruháznók fel ugyanezzel a joggal, mert akkor, ez egyenesen megbélyegzés volna arra a rendre, amelynek érdemeit bátorkodtam az előbb néhány rövid szóval ecsetelni. Én tehát ehhez a szakaszhoz egy^ második határozati javaslatot is nyújtok be és kérem, hogy ugyanennek a szakasznak 1. pontjába a »kegyes tanitórend« szó után iktattassák közbe: »és a Jézus Társaság«. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Aggodalmaim vannak az egyházi méltóságok sorozatának végén a főkáptalanok, a nagyprépostjainak felsőházi tagsága szempontjából, nem ellene, hanem abból a szempontból, hogy én helyesebbnek tartanám, ha nem a nagyprépost, hanem a főkáptalanoknak egy képviselője foglalna helyet a felsőházban. Hogy miért tartom ezt helyesebbnek, ennek oka az, hogy a nagyprépostok rendszerint fokozatos előléptetés utján érik el ezt a méltóságot, amikor tehát elérik, rendszerint olyan agg em-