Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

250 A nemzetgyűlés 596. ülése 1926 tett tehát valakinek — ezúttal a nemzetgyűlésnek szuverenitási, törvényhozói jogot kellett gyakorolnia. Mihelyt azonban az én felfogásom szerint ismét elérhetünk és elérünk oda, hogy a királyi hatalom gyakorlásának fizikai .lehetetlensége elmúlik, vagy mint a ministerelnök ur mondotta, hogy a nemzetgyűlés a királyi hatalom ujragyakorlásának módjait megállapítja, akkor énszerintem visszatérünk megint a régi alkotmányos formához. Ezt kívánom, nevezzük reparálásnak vagy legalizálásnak, — a szó nem fontos — hogy igenis, az ideiglenes berendezkedés után a régi alkotmányban megáll apitott két faktor együttes akarata deklarálja, hogy az 1920-ban létrejött ideiglenes alkotmányos szervezetet és életet a szükség jog teremtette meg. Evvel az együttes és törvénybe iktatott kijelentéssel formailag is eljutottunk a jogfolytonossághoz olyan tökéletesen, ahogy csak lehet. Mivel az 1. § megállapításaiban ezt a felfogásomat alátámasztva látom, illetve azt látom, hogy a törvényjavaslat semmiféle olyan princípiumot nem sért, amit a jogfolytonosság szempontjából én vallok, az előadó ur módositását elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Propper Sándor. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt szóvá kell tennem a Nemzetgyűlés tárgyalásának azt a módját, hogy a bizottságok előkészítő munkája után a plénumbeli tárgyalás közben egy könyvre terjedő módosítást dobnak ide a képviselők elé anélkül, hogy a bizottságoknak módjukban lett volna ezeket a módosításokat megtárgyalni. Ahol ennyi módosításra van szükség, ott a legelemibb követelménye a törvényalkotásnak az, hogy a javaslatot visszaadják a bizottságoiknak és abba a helyzetbe hozzák őket, hogy megvizsgálhassák, megtárgyalhassák és az alap javaslattal összeegyeztethessék a módosításokat. Ezeknek a módositásoknak tömege teljesen kiforgatja a maga valójából a törvényjavaslatot. Egészen más anyag kerül itt a Nemzetgyűlés elé, mint aminő az eredeti javaslat és a bizottság módosítása volt. Ami az 1. §-t illeti, a módosítással igazolva látom mindazt a kifogást, amilyet az ellenzék a felsőházi javaslattal kapcsolatban az általáüos vita folyamán felhozott. Mi ezt a törvényjavaslatot a maga egészében reakciósnak jellemeztük. Ki is mutattuk és megállapítottuk ennek a javaslatnak retrográd voltát. Ezzel széniben az előadó ur, a ministerelnök ur, az igazságügyminister ur és a kormánypárti szónok urak azt igyekeztek kimutatni, hogy ez a javaslat megfelel a demokrácia követelményeinek és hogy ez a haladás jegyében készült. A módosítások után, azt hiszem, már nem merné "senkisem ezt 'állítani, sem az előadó ur, sem a többi urak, akik lándzsát törtek a javaslat mellett. A módosítás már beismerő e tekintetben az 1. §-ban is, amidőn azt mondja, hogy az ősi alkotmányosság szellemében felújítja az országgyülés^ ősi kéttáblás rendszerét és sehol szót nem éjt arról, hogy a régi főrendiház megszűnik. Ezzel beigazolja, hogy a törvényjavaslat visszamegy, visszakívánkozik a múltba és a mai időknek megfelelő másik kamara, szenátus helyett visszaállítja a régi reakciós főrendiházat. Nem állja meg a helyét az előadó urnák az. a kijelentése, hogy erre a módosításra azért volna szükség az 1. $-ban, mert az évi november hó 9-én, kedden. 1920:

1. te. szelleme ezt igy kivánja. Hiszen ezt a törvényt méltóztattak ismerni a törvényjavaslat előkészítésénél, a bizottsági tárgyalásoknál, és akkor is, amikor a javaslatot eredeti formájában, illetve a bizottság módosításával idehozták. Nem uj tehát a törvényelőkészítők előtt az 1920:

1. te. szelleme és • követelménye. Mégis ezt a szellemet csak igen későn, a plénumbeli tárgyalás vége felé vették észre és csak most dobták ide a módosításoknak ezt a tömegét. Mi a javaslat ellen általában állást foglaltunk és nem fogadtuk el ezt a felsőházi törvényjavaslatot még általánosságban sem a részletes tárgyalás alapjául. De ha már választani kell és ha valamennyire tekintettel akarunk lenni a demokrácia tényleges követelményeire, akkor a módosítások helyett a bizottság szövegezésében kellene az 1. §-t elfogadni. A »Módosítások« cimü és a parlamentáris utakat megkerülő irat szerintem a bizottság meghallgatása nélkül nem fogadható el. És most - teszek javaslatot olyan irányban, hogy a szakaszt a bizottság szövegezésében fogadjuk el. De azt szeretném, ha eleget tennénk a törvényalkotás minden kellékének és a parlamentáris követelményeknek és ha a törvényjavaslat 1. §-át — most ennek tárgyalásánál tartunk, tehát csak erről beszélhetek — visszaadnék a bizottságoknak, hogy először ezek tárgyalják le és egyeztessék össze a törvényjavaslat eredeti szövegével és azután a bizottság terjessze ide a maga javaslatát a módosításokról. Ez volna a megnyugtató, ez felelne meg a törvényalkotási szokásoknak, ez felelne meg a parlamentarizmus követelményeinek. Enélkül valahogyan anarchikussá válik a törvényalkotás, mert igy a nemzetgyűlés mindig ki van téve annak a veszedelemnek, hogy a bizottsági tárgyalás anyagán kivül és belül elébe csapnak egy csomó módosítást, ami lehet valamilyen paktumnak eredménye, lehet valamilyen pártpolitikai szükséglet vagy előny egyik vagy másik párt részére, de nem lehet megnyugtató az országra nézve. Én tehát javaslom, méltóztassék az 1. §-t a bizottságnak visszaküldeni megtárgyalás céljából azzal az utasítással, hogy mielőbb tegyen erről jelentést a nemzetgyűlésnek. Indítványomat írásban is be fogom nyújtani. Elnök: Minthogy a képviselő ur írásban nem adta be... (Propper Sándor: Azonnal be fogom adni!) Szólásra következik? Láng János jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e még valaki szólani? Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. Az igazságügyminister ur; kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! A felszólalások, tárgyi sorrendjében kívánóik válaszolni az elhangzott megjegyzésekre. Szabó Imre és Propper Sánder képviselő uraknak felszólalása egy tárgyra vonatkozik, nevezetesen arra, hogy az 1. Ç-hoz benyújtott módosítások nem kerültek bizottsági tárgyalás alá. Erre vonatkozóan legyen szabad megjegyeznem, hogy ezt a módosítást már a felsőházi javaslat általános vitájának megindulásakor szétosztották az igen t. képviselő urak között. A képviselő urak ennek szövegéről tudomást szerezhettek, a tartalmát bőven tanulmányozhatták,