Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. demokrácia idejében két konzult választottak meg, azért, hogy egyikőjük ne legyen diktátor és hogy ellensúlyozzák egymást. Általában tehát a nemzeti szuverenitásnál, hogy a szuverenitás a nemzet akaratának megfelelő legyen, a helyes kifejezése kétkamarás rendszerben valósítandó meg. Most áttérek a javaslat szervezésére. Sokszor hallottam itt azokat a kifejezéseket, hogy ez a javaslat valami szedett-vedett tákolmány. Nem akarom ezeket az epiteton ornansokat felsorolni, amelyek a javaslat szervezésével kapcsolatban elhangzottak. Bocsánatot kérek, hiába méltóztattak az előttem szóló t. képviselő urak ezt kétségbevonni, ez a javaslat igenis megegyezik Irányi Dániel és részben Szilágyi Dezső javaslatával. Ha méltóztatnak megengedni, egyszerűen felolvasom az ő határozati javaslataikat 1885-ből. Irányi Dániel azt mondja, a felsőház tagjai legyenek a következők (olvassa) : »a) A trónörökös és az uralkodóház azon főhercegei, akik a magyar korona területén földbirtokot birnak; b) a zászlósurak, a római és görög katholikus és a görög keleti egyház főpapjai, ide nem értve a címzetes püspököket, és a többi bevett vallásfelekezeteknek szabadon választandó egyházi és világi elöljáróit.« (Egy hang a szélsőbaloldalon : Mit mondott Kossuth ?) T. képviselőtársam, én most Irányi Dániel 1885-iki határozati javaslatát olvasom, (tovább olvassa) »e) a főrendek, (hercegek, grófok és bárók) szabadon és titkos szavazással választott meghatározott számú képviselői külön vagyoni cenzus nélkül. Az indigenák csak azon esetben lévén választók és választhatók, ha más államnak nem polgárai és az országban rendesen laknak; d) a királyi Kúria első- és másod- s a budapesti kir. Tábla elnöke, a legfontosabb közművelődési intézetek, az ügyvédi, ipar- s kereskedelmi és gazdasági testületeknek szintúgy szabadon és titkos szavazás utján választott bizonyos számú képviselői.« Ez Irányi Dániel javaslata. Most pedig felolvasom Szilágyi Dezső javaslatát (olvassa) : »1. Az életfogytig kinevezett tagok száma 30-ra leszállítandó. 2. Felveendők a felsőház tagjai közé a megyei és városi törvényhatóságok választottai.« A törvényjavaslat áttanulmányozása után azt méltóztatnak látni, hogy még csak azt sem lehet mondani, hogy 1885-ben egészen máskép gondolkoztak. Ez a javaslat alapelveiben tényleg megfelel azoknak a törekvéseknek, amelyek _ a Bryce-féle és a többi sokat hangoztatott angol javaslatokban vannak. Nem lehet tehát azt mondani ezekre, az angol javaslatokra, továbbá a Szilágyi Dezső és Irányi Dániel-féle javaslatokra, hogy azok szedett-vedett tákolmányok. Itt van publicisztikai előzmény: Azok a kívánságok, amelyeket a t. ellenzék terjesztett annakidején elő. Épen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam volt az, aki beszédében a szervezés alapelveit helyeselte, ez természetes hiszen ez az ő javaslata volt, amit ő el is ismert, Hivatkoztak itt egy professzortársam munkájára, éspedig annak kritikai részére, nevezetesen Ereky István munkájára, aki azonban a következőket is mondja a magyar felsőházzal kapcsolatban (olvassa) : »A magyar javaslat ép ugy nem akar egy olyan uj felsőházat, amelynek a régi főrendiházhoz semmi köze nincsen, mint az angol tervezet. A magyar javaslatot is az évszázados múltnak tisztelete s az a törekvés hatja át, hogy az uj felsőháznak lehetőleg történelmi színezete legyen. Ezért vesz át a régi szervezetből annyit, amennyit lehetséges, — ép ugy, mint az angol javaslatok is. A Bethlen-féle javaslat tehát a felsőház tagjainak felét alakítja meg olyan tagokból, akiknek jogcímét a régi évi november hó 8-án, hétfőn. 243 főrendiházi törvény is ismerte, s az örökös főrendek számát az összes tagok egyhatodára szállítja le. Vagyis ép ugy nagy súlyt fektet a szervezeti folytonosságra, mint az angol javaslatok ; sőt a felsőház egészét tekintve, konzervetivebb az angol javaslatoknál is.« Ezt a részt is el kellett yolna olvasni, t. képviselőtársaim. Én már arra a kérdésre nem is fogok rátérni, hogy vájjon a nemzetgyűlésnek joga és kötelessége-e ennek a reformnak a megvalósitása. Utalnom kell még itt Farkas Tibor t. képviselőtársamra is, akinek a beszédéből azt vettem ki, hogy ő a felsőházi reformot a régi főrendiházzal együtt akarja megcsinálni. Ez lehetetlen. Erre már utalás történt. Bővebben ezzel nem is foglalkozom, csak azzal, hogy ő még »törvényen kivüli« állapotról beszél. Mi már ma a törvények állapotában vagyunk, nem törvényen kivüli állapotban. A nemzetgyűlés jogosultságára nézve, — minthogy Wlasits Gyulára már történt hivatkozás — idézem, még Berzeviczy Albertnek, a M. Tud. Akadémia elnökének, az igazságügy minister ur által is emiitett alkotmányértekezleten elhangzott felfogását. Berzeviczy Albert a következőket mondta (olvassa) : »Az összehivandó nemzetgyűlésnek mindenesetre fontos feladata lesz a főrendiház megreformálása... A nemzetgyűlés, amelyet ugy-ahogy, a szükségtől kényszerítve, mint alkotmányunkban eddig egészen idegen, uj szervet beillesztettünk, birt és birhat a jövőben is azzal a joggal, hogy mintegykama a, megalkosson bizonyos reformokat, tehát a főrendiház reformját is; a képviselőházat azonban ezzel a joggal felruházni semmiesetre sem lehetne. Ez is amellett szól, hogy az uj választások alkalmával a nemzetgyűlés hivassék össze. Nézetem szerint semmi sem fog annak útjában állani, hogy a nemzetgyűlés magát kellő időpontban — hogy ugy mondjam — átminősítse képviselőházzá. Különben ezzel a kérdéssel foglalkozni nem akarok, de az uj nemzetgyűlés mindenesetre hivatva lesz lehetővé tenni azt, hogy a főrendiház is mielőbb összehivassék és ilykép a tőrvényhozásnak mind a két, közjogunknak megfelelő szerve fennálljon, hogy valahára az alkotmányosság rendes talajára visszajussunk.« T. Nemzetgyűlés ! Megtehetném azt, hogy az igen t. ellenzéki szónok urak beszédeit, argumentum aikkat véve, egymással szembeállítsam. Ezt azonban nem teszem. Csak utalok arra, hogy lényeges eltérések vannak a t. ellenzéki képviselő urak felfogásai között. Egyben megegyeznek, abban t. i., hogy a javaslatot nem fogadják el. Abban is megegyeznek sokan, hogy egykamarás rendszer legyen és nem hajlandók a kétkamarás rendszert elfogadni. A kétkamarás rendszer tekintetében is megoszlanak a véleményeik. Ha Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam javaslatát nézem, ő egész más szervezetű kétkamarás rendszert akar, mint aminőt akar Rassai Károly t. képviselőtársam, mert Bassay Károly t. képviselőtársam tiszta szenátusi, Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam pedig egy általa helyesen megfogalmazott, vegyes szenátusi rendszert akar. Kénytelen vagyok ümegállapitani, hogy ezekben a határozati javaslatokban, amelyeket méltóztattak benyújtani, nem találok mást, csak negatívumokat és nincs meglbennük az a szervezeti bázis sem, ami megvolt a Szilágyi Dezső- és Irányi Dániel-féle 1885-ik évi reformjavaslatokban. Magábanvéve az nem elég, hogy tiszta szenátusi rendszert kívánunk. De hogyan 1 Ugy, mint a franciák, belgák, vagy mások csinálják % Valahogy meg kell csinálnunk. T. Nemzetgyűlés ! A benyújtott határozati javaslatokban nem találok konstruktiv pozitivu-