Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

À nemzetgyűlés 595. ülése 1926. nem befolyásolhatja sem az indokolás, sem az, hogy mi történt a törvényhozás retortájában, valamit kihagytak vagy betettek-e. Minket magának a törvénynek parancsa kötelez ujy, amint van. De ha olvasom ugyanennek a törvénynek 1. §-ában azt,hogy (olvassa): »Mindezeknélfogva az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált...«, akkor ugyanezzel az okfejtéssel megint azt kell mondanom, hogy ha itt a törvényben ez a megállapítás van, hogy »rendes formái között«, akkor vannak az alkotmánynak nem rendes formái is, aminő ez az ideiglenes hatalom felállításáról szóló. Ha tehát mi azt mondjuk, hogy ideiglenesnek és átmenetinek tartjuk a törvény által megállapított jelenlegi törvényhozási szervet, akkor arra támaszkodunk, amit maga a törvény mond, amely kivánja azután később az államhatalom gyakorlási módjának megállapítását, és amely megállapítja, hogy ez az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált, tehát más utakat, módokat kellett keresni. Kétségtelennek tartom, hogy az 1920-as törvény — amint előbb emiitettem — nem is akarta kimeritőleg rendezni az egész alkotmányt. Ezt tehát nem lehet kiindulási pontjává tenni — amint itt több izben hallottam —- egy uj alkotmányos fejlődésnek, hiszen azt a törvény maga sem kivánja, az nem akar erre alapul szolgálni. Rassay Károly igen t. képviselőtársam azt mondja : »Ha azt méltóztatik kérdezni, hogy ez az álláspont mi képen egyeztethető össze a jogfolytonosság gondolatával, akkor én nyíltan felelek: Sehogysem egyeztethető össze. Az 1920: I. tc.-ből levont logikus következmények épen ugy ellentétben állanak a jogfolytonosság gondolatával, mint ahogyan az 1920 :

1. te. ellentétben áll a jog történeti folyamatosságával. Minden, ami ezt a differenciát el akarja tüntetni, lehet igen szellemes érvelés, de lényegében rabulisztika.« Erre kénytelen vagyok ismételni azt, amit az előbb mondottam. Én nem látom az 1920:1. tc-ben azt, hogy ez a mi egész alkotmányunkat el akarta volna törülni, hogy ez az alkotmány fejlődésének folyamatát meg akarta volna szakitani. Hiszen az alkotmány legfontosabb, legszebb és legmagasabb intézményei kétségtelenül a törvényhozás szervei, a királyság és az országgyűlés. De ezenkívül az alkotmányhoz hozzátartozik még a végrehajtó hatalom szervezete, a birói hatalom szervezete ; az alkotmány egy nagy komplexus, az államhatalmak egymáshoz és az államhatalmaknak: a polgárokhoz való viszonyának rendezésével foglalkozik. Én tehát kissé egyoldalúnak és túlzottnak tartom akkor, amikor az 1920 : I. te. ezt nem is vindikálta magának azt állítani, hogy most már megszakadt az egész magyar alkotmány, kvázi mintha tabula rasa lett volna, amit 1920 :

1. te. nem csinált, mert meghagyta az alkotmánynak jó nagy részét és túlzottnak tartom azt állítani, hogy most egy uj alkotmányfejlődéssel állunk elő. A jogfolytonosságnak az a magyarázata, melyet előadói beszédemben voltam bátor megállapítani, összeegyeztethető az 1920 : I. tc.-kel s összeegyeztethető a történelmi fejlődéssel is. Ami a népszuverenitás elméletét illeti, amelyre igen t. képviselőtársam hivatkozott, erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy a politikai elméletben igenis ugy tanítjuk, hogy a szuverenitás oszthatatlan, egységes, kizárólagos, felelőtlen, és ezek alapján Rassay képviselőtársam is megállapíthatta azt, hogy ezek a szuverenitás ismérvei. De ha ő a Rousseau-féle szuverenitást akarja feleleveníteni, akkor nem szabad elfelejtenie, hogy évi november hó 8-án, hétfőn. 241 a Rousseau-féle tanítás ezek mellett a esalatkozhatatlanságot is és az átruházhata Hanságot is mint oly ismérveket állapította meg, amelyektől nem lehet elválasztani a Rousseau-féle népszuverenitás tanát. Fejtegetéseire egyébként tiszteletteljes megjegyzésem az, hogy az angol alkotmányra vonatkozó példák felhozása is abból a célból történt, hogy mintegy világot vessenek ennek az egész, mindenesetre lényeges kérdésnek, a jogfolytonosság kérdésének belsejére. Én azt állitottam, hogy az angol alkotmányos fejlődés nem szakadt meg ; én azt mondottam, hogy ezt még a dicsőséges forradalom, a glorious revolution sem szakította meg. Gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam azt mondotta : de igenis megszakadt, hi" szén forradalomnak nevezték azt. Hát igaz, hogy annak nevezték, de azt hiszem, hogy ha csak Macaulayból felolvasok egy mondatot, amellyel ő ezt a forradalmat méltatja, akkor mindjárt tisztában leszünk a dolog lényegével. (Olvassa :) »Csekélynek látszik a változás, a korona egyetlen virága sem lőn érintve, egyetlen jogot sem nyert a nép, az egész angol törvény, ami benne lényeges és nem az, a legnagyobb törvénytudók, Holt és Treby, Maynard és Somers Ítélete szerint ugyanaz maradt a forradalom után, ami előtte volt. Némely kérdéses pontot a legjobb jogtudósok értelmében eldöntötték, Az örökösödés szokott rendjétől egy kis eltérés történt. Ennyi az egész s ez elég volt.« T. Nemzetgyűlés! Macaulaynak ebből a fejtegetéséből és méltatásából is, amelyet szemelvényként bemutattam, világos, hogy az angol forradalom egy védekező forradalom volt. Azokat az alkotmányos szabadságokat, amelyeket ők kivivtak, fentartották. Általában véve, bár igazat adok gróf Apponyinak abban, hogy tényleg a katholikus és protestáns kérdés előtérben állt, de én nem tudom tisztán csak ebből a szempontból nézni a Stuartok és az utánuk következő Orániai ház kérdését. Hiszen amint én ezt az angol alkotmánytörténelemben tanultam, ez a dicsőséges forradalom a kezdete az alkotmányos angol királyságnak. Itt szűnik meg a Stuartok abszolutizmusa és centralizmusa s innét számitják az angol konstitucionalizmust, a korlátozott hatalmat, a^ megosztott királyi hatalmat. Az Isten kegyelméből való királyság megszűnésének és a nemzet kegyelméből való királyság kezdetének időszaka ez. (Szabó Imre : Szóval minden forradalom dicsőséges, ha győz, és gyalázatos, ha elbukik!) Most áttérek arra a kérdésre, amelyet itt másodiknak behatóan tárgyaltak, és ez az egykamarás rendszer kérdése. Én előbbi beszédemben azt állitottam, hogy §

magyar fejlődés e mellett tesz tanúságot. A t. ép viselő urak a baloldalon, különösen a szocialista párt igen t. képviselői, azt mondották, hogy ez nem is magyar fejlődés. Én már az előbb utaltam arra, hogy a szabályalkotó országgyűlések kezdetét az Anjouk utánra tehetjük, mert az Anjouk előtt volt némi kezdet, de ők abszolutisztikusán uralkodtak. Utánuk jön a szabályalkotó igazi országgyűlések kora. Ne hagyjuk figyelmen kivül, hogy amikor ez kezdődött, ugyanakkor a királyi tanácsnak oly szerepe volt, aminő később lassanként megszűnt. Ez a királyi tanács t. i. a legfőbb kormányzati, legfőbb birói és legfőbb törvényhozói működést fejtette ki. Erről munkákat irtak. Én itt csak az eredményt ismertetem. A királyi tanácsban benne voltak a prelátusok, bárók s a köznemesség törekvése az volt, hogy oda bizonyos reprezentációval bejusson. Ez már III. Endre alatt kezdődött meg, azután folytatódott a Jagellók alatt. Ezek az u, n. tanáes38*