Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

238 A nemzetgyűlés 595. ülése 1926 hogy a felsőház tárgyalásaiban minden károsodás nélkül résztvehessenek. De van egy nagyon fontos és kétségtelenül, a tiszta demokráciát szolgáló readelkezése is a törvényjavaslatnak. t Nevezetesen egyik szakasza, amely a képviselőház és felsőház érintkezéséről szól, akként rendelkezik, hogy ha felsőház hat hónap alatt el nem fogadja a javaslatot, vagy azt kétszer küldi vissza, akkor az első elfogadás utáni második ülésszakban, pénzügyi, illetve költségvetési javaslatnál pedig, ha egy hónap alatt nem határoz a felsőház, vagy egyszer küldi vissza, joga van a képviselőháznak a határozatát elfogadás, illetőleg kihirdetés végett közvetlenül az államfő elé terjeszteni. (Kiss Menyhért : Ez helyes is!) Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az a vétójog, amelyről itt Kupert Rezső képviselő ur beszélt, a felsőházat nem illeti meg. Mert a vétójog tartalma nem lehetne más, mint az, hogy ha a felsőház nem akceptálja a javaslatot, akkor ez a javaslat lekerül a napirendről, Azonban nem ez történik, hanem a képviselőház a maga határozatát elfogadás, illetőleg kihirdetés végett közvetlenül az államfő elé terjeszti. Ez azt jelenti, hogy igenis a népképviselet akaratának akar érvényt szerezni, mert ellenkező esetben, ha a vétójog a felsőházat megilletné, ez a felsőház omnipotenciáját jelentené. Jelentené pedig azért, mert ha a felsőház valamely javaslatot nem akceptál, és nem lenne mód azt az államfő elé^ terjeszteni, mint mondottam, ez a kérdés többé szőnyegre nem kerülhetne, már pedig, ugyebár, a törvényjavaslat beterjesztéséhez az államfő hozzájárulása szükséges. Ha most már ezt a törvényjavaslatot a képviselőház elfogadja és a felsőház nem fogadván el, ez lekerülne a napirendről, akkor egyedül a felsőház a másik két törvényhozó faktorral szemben megakadályozhatna minden törvényhozói ténykedést. Már pedig ez nem lehetséges, mert akkor a felsőház eltérittetnék rendeltetésétől, akkor a felsőház rendeltetését nem teljesítve, nem fékként hatna, hanem akadályozója, gátlója volna a nemzeti akarat megnyilvánulásának, és végeredményében — mert utoljára minden keret roppan és törik egyszer — előidézője lehetne egy olyan robbanásnak, amelyet az állam élete esetleg nem birna ki. Ez bizonyitéka annak, hogy ez a jaA^aslat a tiszta demokrácia alapján épült föl. Elismerem, ez a demokrácia nem az a demokrácia, amelyet onnan a túlsó oldalról méltóztatnak hangoztatni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Es igás !) ez higgadt, nyugodt, megfontolt demokrácia, hogy ugy fejezem ki magamat, konzervatív demokrácia, de meggyőződéssel vallom, hogy ennek az országnak előrehaladását, boldogulását csakis ilyen higgadt, nyugodt, konzervatív demokrácia tudja biztositaní. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Minthogy pedig én ezeket az elveket ebben a javaslatban lefektetve látom, tiszta lelkiismerettel merem a törvényjavaslatot az igen t. Nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Illés József előadó : Mélyen t- Nemzetgyűlés ! A felsőházi törvényjavaslat általános vitája mint egy hatalmas folyam, széles medret ásott magának. Ennek a folyamnak voltak örvényei, ez a folyam mutatott mélységeket, ez a folyam néha kicsapott medréből és itt-ott a folyam mellett el is posványosodott, néha kristálytiszta volt és igazán az egész nemzetnek szép és hű tükröt mutatott. Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt annak idején tartott előadói beszédem sorrendjében reflektálnék az egyes fontosabb kérdésekre, az . évi november hő 8-án, hétfőn. egész nagy vitából az egyes szónokoknak talán félreértésből származó tévedéseire mutassak rá. Malasits Géza t. képviselőtársam felszólalásában kétszer is emiitette, hogy 64 egyházi személy fog a felsőházban ülni. Nem tudom, hogy a t. képviselő ur honnan vette ezt a számot, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy nagy Magyarországon 57 volt az egyházi személyek száma, a jelenlegi javaslat szerint pedig 19 katholikus, 11 protestáns, egy görögkeleti van. Ugyancsak ő emiitette beszédében, hogy az országgyűlésnek két kamarára való válása tulaj donképen az 1687. évtől kezdődik és azt meg s ismételte, a ministerelnök ur közbeszólására is ragaszkodva ahhoz, hogy rendszeres felsőház csak 1687-ben statuáltatott véglegesen. 1680-ról is beszélt, de én ezt egyszerű szóhibának tartom. Bizonyára 1608-at akart mondani, de ismételten 1687-et mondott, nem ok nélkül, mert az 1687. évi X. tc.-ben tényleg szó van a főrendiház tagjainak szavazási, illetőleg ülésezési rendjéről. A felsőháznak, illetőleg kétkamarás rendszernek jogilag megállapított rendezését azonban az 1608. évi X. te. állapitotta meg. Rainprenht Antal igen t. képviselőtársam hoszszasan foglalkozott a felsőház tagjai által leteendő esküminta szövegével s ezt kritika tárgyává tette. Kénytelen vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy ez az eskü, amint a választójogi törvényben is elejtetett, miként a módositásokból meggyőződhetett volna, itt is elejtetett, tehát szükségtelen volt az eskümintára vonatkozó kritika. Horváth Zoltán t. képviselőtársam szintén azt a kijelentést tette, hogy _ azt, hogy mennyire szolgalelkü ez a törvényjavaslat a Habsburgházzal szemben, mutatja az, hogy a Habsburgházzal szemben még a vagyoni cenzust sem állítja fel. Ha a t. képviselő ur a javaslat idevágó szakaszát elolvasta volna, meggyőződhetett volna arról, hogy ott expressis verbis benne van, hogy a cenzus egyenesen vonatkozik a HabsburgLotharingiai ház tagjaira is. Rakovszky István t. képviselőtársam beszédében utalt arra, hogy az indokolásban — amint ő mondja — hiba van. Az indokolásban ugyanis az áll, hogy a XV. század óta két táblára volt osztva az országgyűlés s ő ezt tartja hibának. Erre tisztelettel megjegyzem, hogy minden jogtörténeti tankönyvünkből, az ujabbakból és a régiekből meggyőződhetett volna az igen t. képviselő ur arról, hogy igenis a XV. század kezdetétől tényleg elvált a főrend a közrendtől és 1608-ban következett be ennek jogi szankciója. Én itt vitát nem óhajtok, egyszerűen a tényeket állapitom meg. Rupert Rezső igen t. képviselőtársam mai beszédében a felsőház költségeiről beszélt kétszer is. Azt mondotta, hogy száz és száz milliárdokba fog kerülni ennek a felsőháznak felállítása és hogy mire való ez egy ilyen szegény csonka országban % Ha az igen t. képviselő ur az uj költségvetésnek, az 1927/28. évi költségvetésnek idevágó tételét megnézte volna, meggyőződhetett volna arról, hogy erre a célra 636.000 pengő irányoztatik elő, tehát itt száz és száz milliárdokról beszélni nem lehet. Most méltóztassanak megengedni, hogy előadói beszédemnek rendje szerint foglalkozzam először a jogfolytonosság kérdésével s ha meg méltóztatnak engedni, csekélységem részéről utoljára. Itt foglalkozom gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársamnak nagyszabású beszédével. Ha ő a mi körünkben megjelenik, minden alkalommal, minden oldalról, ennek a nemzetgyűlésnek minden pártja részéről méltán a legnagyobb tisztelettel és igazán a legnagyobb megértéssel szoktuk fogadni az ő felszólalását. Apponyi Albert