Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

236 A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. évi november hó 8-án, hétfőn. Ideiglenesen annyira, mint más törvény, s oly módon változtatható meg, mint más törvények, nevezetesen utóbb hozott törvénnyel. Mindezekből legyen szabad levonnom azt a konklúziót, amire a ministerelnök ur is jutott, hogy kétségtelen, hogy a nemzetgyűlés jogosult az uj felsőházat megalkotni, és jogosult mindent megtenni a tekintetben, — ami megfelel az 1920. I. te. 2. §-ában foglalt rendelkezésnek, — hogy az országot az alkotmányos élet útjára visszavezesse. Mert igenis áll az, amit Wolff Károly t. képviselőtársam mondott, hogy alkotmányunk ereje nem a formai jogfolytonosság érintetlenségében, hanem az alkotmányos eszmének a nemzet életé • ben való szakadatlan folyásában rejlik és él. Legyen szabad most azzal a kérdéssel foglalkoznom, hogy eélsz^rü-e a kétkamarás rendszer behozatala. Ez a kérdés mindig ugy hozatott fel a vita során, hogy határozzunk-e a kétkamarás rendszer mellett, vagy maradjunk meg az egykamarás rendszer mellett. Az én meggyőződésem az, hogy ez a kérdés ugy, amint most beállitottam, már nem is kérdés, mert e tekintetben az 1920. évi I. te. már döntött. Nevezetesen az 1920. I. te. címében az alkotmányosság helyreállitásáról szól, 1. §-ában pedig azt mondja, hogy a nemzetgyűlés, a nemzeti szuverenitás kizárólagos képviseletének nyilvánitja magát, amely alkotmányunk értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni. Ebben a címben és ebben a rendelkezésben már bennfoglalta tik a döntés. Az első nemzetgyűlés ebben a törvényben alkotmányunk értelmében akarja restaurált i a közéletet, ami alkotmányunk pedig kétházas országgyűlést ismer. Amikor a törvény azt rendeli, hogy alkotmányunk értelmében rendezendő a törvényhozás kérdése, már állást is foglalt a felsőház mellett, ugy hogy jogilag most már nem kérdéses az, hogy felállitjuk-e a felsőházat, vagy sem. A célszerűség csak mire vonatkozik 1 Csak arra, hogy azt miként szervezzük meg. Ennek a kérdésnek tárgyalásánál és taglalásánál az igen t. képviselő urak foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy mi a célja, mi a rendeltetése a felsőháznak és mint féket állították azt oda. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy én nem a fék szerepét látom a felsőházban. Én egy kiegészitő szerepét látom a felsőházuak olyan irányban, hogy a képviselőháznak egyoldalú politikai pártdiadal alapján előálló hangulata mellé az egész nemzetnek, a nemzet minden rétegének, minden foglalkozási ágának érzésvilága kapcsoltassék be a törvényhozásba. Mert, amint már az előbb mondottam, a képviselőháznak többsége rendesen egyoldalú politikai pártdiadal eredménye, és az ilyen alapon és ilyen módon összeült képviselőház bizonyos irányok és bizonyos társadalmi rétegek számára exkluzív. Hogy tehát a nemzeti életet és a nemzetet a maga egészében belekapcsoljuk a képviselőházba, ezért szükséges a felsőház, amely nem választások, hanem vegyes rendszer alapján állíttatván össze, az összes

x

rétegek bekapcsolódására alkalmas. Itt elértem ahhoz a ponthoz, hogy a felsőház milyen rendszer alapján állittassék össze. Hallottuk a vita folyamán, hogy van főrendi rendszer, szenátusi rendszer és vegyes rendszer. Ez a törvényjavaslat a vegyes rendszer alapján áll. (Hegymegi-Kiss Pál: Főrendi vegyes rendszer!) A vegyes rendszer alapján áll azért, mert az a célja, hogy a társadalom minden rétegét, minden osztályát bevonja a törvényhozásba, tehát a főrendi osztályt is. Nem akceptálhatom, és nem akceptálja a javaslat sein, sem a szenátusi, sem a főrendiházi rendszert. A szenátusi nagyjában és egészében ugyanazon mód és elvek szerint állíttatván össze, mint a képviselőház, annak megismétlődését jelenti és nem jelenti azt a kiegészitő erőt és tényezőt, amelyet egy vegyes rendszer alapján összeállított felsőház jelenteni hivatva van. Ugyanez a helyzet a főrendi alapon összeállított felsőháznál is. Mindkettőt mellőzve tehát, a vegyes rendszer volt az, amely elfogadhatónak látszott. Ezeknek az előzetes kérdéseknek érintése után legyen szabad most már magának a javaslatnak rendszerére áttérnem. Több kifogás hangzott el a tekintetben, hogy ez a javaslat nem kellő előkészítés után került a Ház elé. Azoknak számára, akik ezt talán mint kényelmes kifogást felhozták, legyen szabad elmondanom azt, hogy az 1920 :

1. te. kihirdetését közvetlenül követő idők óta ez a javaslat állandóan munkában volt, egészen legutóbb történt benyújtásáig, úgyannyira, hogy 1921-ben ez a javaslat a Ház elé már be is volt terjesztve s bizottságilag le is volt tárgyalva. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) De nem áll meg az a kifogás sem, hogy ez a javaslat mindenkinek megkérdezése és hozzászólása nélkül készült. Hisz e körül a javaslat körül egész irodalöm fejlődött ki, Apponyi Albert, Wlassics Gyula s — nem akarok mást is említeni — Hegymegi Kiss Pál képviselő ur a maga igen értékes munkájában mindezzel a javaslattal kapcsolatban foglalkoztak a felsőház kérdésével. Ezekből a tényekből állapítsa meg Kiss Menyhért igen t. képviselő ur, hogy nem Pallas Athene módjára ugrott a javaslat ide a Ház elé, hanem ez ért öt esztendeig, a tudományos világban öt esztendőn át megvitatás tárgya volt, öt esztendő után került ide és fekszik a Ház asztalán, az igen t. képviselő urak bölcs elhatározását várva. Hangzottak el kifogások a javaslat ellen az egyes méltóságok és egyes kategóriák beállítása miatt. így pl. kifogás hangzott el a koronaügyész felvétele ellen. Ennél a pontnál csak arra legyen szabad rámutatnom, hogy a koronaügyészt bírósági ügyekben jogegység érdekébeni perorvoslat illeti meg. Ez a jogegység érdekébeni perorvoslat azt jelenti, hogy ahol ő törvényt lát sértve, ha a birói ítélet jogerőssé vált is, a jogegység érdekében való perorvoslat utján kéri annak megállapítását, hogy a bíróság törvényt sértett. Most már kérdezem : ha az a koronaügyész utólagos őre a törvénysértésnek és a törvényellenességnek, akkor megfosszuk ezt a magas méltóságot attól, hogy a főrendiházban a törvények készítésénél szava legyen a maga bölcseségével és tapasztalatával I Éppen ezért ezt a kifogást nem tartom helytállónak. De nem tartom helytállónak a honvédség főparancsnoka ellen emelt kifogást sem. Én azt hiszem, igen t. Nemzetgyűlés, hogy ez a kifogás valójában hang a múltból, hang azokból az időkből, amely időkben a honvédség főparancsnoka talán csak névleg volt magyar, szervezetileg és vezényletilegazonban tulajdonképen a nagy vezérkarnak volt alárendelve és így függetlenséggel nem rendelkezett. Más azonban a helyzet azóta, amióta az 1920. évi I. te. 10. §-a felállította az önálló nemzeti hadsereget, (Nagy Vincze : Annak főparancsnoka független?) amelynek főparancsnoka igenis alkalmas arra, hogy a törvényhozásban előforduló katonai kérdések körüli felvilágosításaival a törvényhozásnak segítségére legyen és a cél érdekében kifejtendő munkát előmozdítsa. Ugyanez a helyzet a Nemzeti Bank elnökénél is. Méltóztatnak tudni a legközelebbi időkből is, hogy a Nemzeti Bank ennek a nemzetnek olyan gazdasági erőtényezője, amely fontosabb ebben az országban talán mindennél is, különösen mai nyo-