Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-595
 nemzetgyűlés 595. ülése 1926. bályként ideállítani, mert ennek ilyetén módon való ideállitásával eljuthatunk egy olyan pontra, ahonnan tovább semerre sem vezet ut, egy holtpontra, amelyről lelépni sem Apponyi Albert, sem én, sem senki nem tud. Ha a formai jogfolytonosságot a mai helyzetben szigorúan akarnám alkalmazni, akkor máris ott lennék azon a ponton, hogy nincs tovább. De a történelmi tények és maga a történelem sem azt mutatja, hogy az alkotmányjog története folyamán ezt a formai jogfolytonosságot ilyen szigorúan magyarázták volna. Nem akarok foglalkozni a korábbi dolgokkal, hiszen a vita során az igen t. képviselő urak már elmondották azokat a rendkívüli intézkedéseket, amelyekkel az alkotmány kátyúba rekedt szekere ismét mozgásba hozatott; engedje meg azonban a t. Nemzetgyűlés, hogy legközelebbi történetünkből egy nagyon eklatáns esetet hozzak fel" El akarom és szíves engedelmükkel el fogom mondani az ideiglenes törvénykezési szabályok történetét 1861 óta. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy 1848-ban a trónvaltozás után az a szükséges közjogi intézkedés, mely a király trónralépését és teljesjoguságát megállapította volna, a koronázás nem következett be. Következett az abszolutizmus, következett az 1849-től 1860 október 20-áig lefolyt idő, és ekkor kezdődik | az a történet, amelyet el fogok mondani. 1860 október 20-ikán Őfelsége egy kéziratot intézett a kancellárhoz, amelyben közölte vele, hogy a jogfolytonosságot Magyarországon helyre kívánván állitani, a magánjogi s egyáltalában a törvénykezés rendjének megállapítása végett értekezletet kívánt összehívni, melynek feladata a törvénykezés terén a jogfolytonosság megállapítása. _ Ez az értekezlet össze is hivatott 1861 januárjában megkezdte működését és március 23-ikára elkészült munkájával. Ezt a munkát akkor az országgyűlés elé terjesztették, ahhoz az országgyűlés képviselőháza és a főrendiház is hozzájárult és országos határozat jellegével bírt. Következett volna a határozat szentesítése, azonban koronás király nem lévén, szentesitési joggal senki sem birt. Mármost az volt a kérdés, hogy ez hogyan vitessék át az életbe és keresés tárgyát képezte, hogy a szentesítést milyen surrogátummal helyettesítsék. Ekkor megtörtént az, hogy 1861 januárjában a kinevezett hétszemélyes tábla elé terjesztették az ideiglenes törvénykezési szabályokat és a hétszemélyes tábla kimondotta, hogy az ebben a munkálatban lefektetett jogszabályokat a maga részére a törvénykezésben irányadókul fogja elfogadni, Hogyan áll ez a kérdés ? Kétségtelenül jogforrás a bíróságoknak elvi jelentőségű határozata, de csak akkor, ha azt a gyakorlati élet is akceptálja és szokásjoggá teszi. Áll ez az anyagi jogi vonatkozású szabályokra. Az ideiglenes törvénykezési szabályokban azonban szervezési szabályok is voltak. Nevezetesen 1848-ban a magyar bíróságok működése beszüntettetett. Jöttek a megyei törvényszékek és a kerüleli főtörvényszékek és ezek helyett az ideiglenes törvénykezési szabályok visszaállították és megszervezték a magyar bíróságokat. Itt van a kérdés lényege : a bíróságoknak elvi jelentőségű határozatai szervezési kérdésekben kétségtelenül nem állanak fenn. És mi történt? A hétszemélyes tábla, amely 1861-ben neveztetett ki s amely tulajdonképen juriszdikciót addig nem is gyakorolt, ezt kimondván, az országbíró akkor a következő leirattal küldte meg a megyéknek az ideiglenes törvénykezési szabályokat (olvassa): »A nagyméltóságú magyar királyi Curia mai nap tartott teljes vegyes ülésében határozatilag ünnepélyesen kijelentette, miszerint az országbirói értekezlet által ideiglenesen javaslatba hozott törvénykezési szabályokat, miután azok ő császári i évi november hó 8-án, hétfőn. 235 és királyi felsége által legkegyelmesebben helybenhagyatván, az országgyűlési képviselőháznak folyó évi Szent Iván hava 22-ikén, a főrendiháznak Szent Jakab hava elsején hozott egybehangzó határozata alapján ideiglenes kisegítő használata gyanánt kimondatott, addig, mig az alkotmányos törvényhozás másként nem rendelkezik, azonnal mindennemű törvényes eljárásaiban állandó zsinórmértékül követendi.« Még az utolsó passzus egy mondatát legyen szabad felolvasnom (olvassa) : »Midőn ezen határozatomról a t. kerület közönségét f. évi Boldogasszony hava 31-ikén, Szent Gj T örgy hava tizenötödikén .. . számok alatt kelt levelem kapcsán tudomás és miheztartás végett értesíteném, boldognak érzem magamat, hogy a Mindenható elérnem engedte azon időpontot, amelyben annyi viszontagság után végre lehetővé vált a hazai igazságszolgáltatást a törvény előtti egyenlőség magas elvének megsértése, a lefolyt 12 év alatt állott jog- és birtokviszonyok megzavarása, a közhitel megrendülése és a jogfolytonosság megszakadása nélkül alkotmányos alapon rendezni.« És kuriozitásképen legyen szabad megmondanom, hogy ezt a körlevelet aláirta gróf Apponyi György akkori országbiró is, Apponyi Albert képviselő ur édesapja. Mármost hogyan áll ez a kérdés 1 Ő ezzel az országbirói értekezlet által megállapított ideiglenes törvénykezési szabályokat a Curia teljes ülésének határozata alapján törvényerejűnek, követendőnek mondotta ki és ezzel a jogfolytonosságot helyreállítottnak jelentette ki. Csak annak bizonyítására hoztam ezt fel, hogy nem olyan kritikusan és nem oly an elkerülhetetlenül lényeges az, hogy a formai jogfolytonosság meg ne sértessék. Igen, van ennek korlátja és pedig az, hogy ezt csak szükség, igazán mondom, végszükség esetén szabad megcselekedni. De hogy az alkotmányjog történetében ez a felfogás alakult ki és ez a felfogás érvényesült, ez megfelel közjogunknak a szuverenitásról vallott felfogásával és elvével. Mert kétségtelen és letagadhatatlan, hogy a szuverenitás teljessége, a szuverenitás maga nálunk magát a nemzetet illeti meg. Helyesen emiitette Tury Béla igen t. képviselő ur, hogy a királyság megalakulása előtti időben a nemzet a maga közönségében és közösségében határozott sorsáról, és amikor a koronát megkapta a nemzet, akkor a maga kezébe letett összes hatalomnak egy részét a koronával, a koronázás tényével ruházta át a királyra. Igenis áll a szent korona elméletének az a tana, hogy a szent korona jelenti a nemzetet és a királyt együtt, ez az eredmény és ez a jelentőség azonban csak a koronázás ténye után áll be. Világosan következik ez abból, hogy azt, akit az örökösödési törvények szerint a koronára, a trónra való igény megillet, nem illetik meg egyúttal r az összes királyi jogok, csak korlátozott mértékű jogok. A teljes jog, mondjuk a szentesítés joga, a privilégium adományozás joga, vagyis a szuverenitásnak ezek a megnyilvánulásai csak a koronázás ténye után illetik meg az uralkodót. Ha ez a felfogás áll — mint ahogy áll — akkor a formai jogfolytonosság kérdése nem bir olyan lényeggel, mint amilyen lényeggel ezt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk fel akarja ruházni. De ha igy áll ez a dolog, mint ahogy igy áll, akkor azok a törvények és jogszabályok, melyeket a szinte népszavazás^ utján összeült, tehát a szuverenitás teljességével rendelkező nemzetgyűlés hoz, semmiféle további korrektivumokra nem szorulnak, azok a szabályok és törvények nem ideiglenesek, hanem véglegesek és semmiféle utólagos legitimációra nem szorulnak,
