Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

234 A nemzetgyűlés 595. ülése 1926, válhatik élő erővé, annyiban válhatik tényezővé a nemzet életében, amennyiben a honfoglaló, hazát fentartó dolgozó, keresztény magyarság érdekét szolgálja, és amennyiben nem azt cselekszi, még mindég ott lesz azoknak a felkelőknek a lelke és az ökle, mert bizom abban, hogy minden nemzetgyűlés, országgyűlés, főrendiház és felsőház felett elvágtathatnak a történelem eseményei, de ebben a nemzetben még mindig van erő és akarat arra, hogy megteremtse azt, ami mindnyájunknak, akik keresztéűy, magyar emberek vagyunk, egyetlen életcélunk, egyetlen jogcímünk : a független^ boldog, keresztény egész Magyarországot! (Éljenzés és taps). Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. (Éljenzés a jobboldalon). Az igazságügyminister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Ha majd elmúlik az a szuggesztió, melynek hatása alatt egyesek ezt a nemzetet ki akarják szakítani a történelmi tradició talajából, akkor világossá lesz mindenki előtt, hogy ez a törvényjavaslat a haladásra, a fejlődésre alkalmas konzervatív demokráciának az alapelveit tartalmazza. (Ugy van ! jobbfelől.) Ha majd el fog múlni az a szuggesztió, amellyel egyesek az uj divatos alkotmányáramlatoknak hódolva a történelmi tradíciók folyományaként itt levő tekintélyeket lerombolják, akkor el fog következni az a pillanat, amikor mindenki be fogja látni, hogy az az ut, amely Szegedről kiindulva Siófokon át Budavárába vezetett, a nemzet feltámadásának, újraéledésének és további fejlődésének útja. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sütő József : Siófokkal nem büszkélkedhetnek olyan nagyon!) És ha el fog múlni az a szuggesztió, amellyel < mindent, ami a múltba tekintve nemzeti értéket jelent, s amelynek hatása alatt történelmi osztályokat, melyek múlttal birnak, testületeket és egyeseket, le kívánunk rántani, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez a törvényjavaslat valódi nemzeti érdeket szolgál, mint ahogy nemzeti érdeket szolgál ennek a kormánynak minden ténye. Bizonyítékként legyen szabad rámutatnom a letűnt négy esztendő keserves küzdelmére, amely ezt az országot anyagilag kivánta talpraállitani ; legyen szabad rámutatnom arra az eredményre, amelyet ma elértünk, és legyen szabad megállapítanom — épen balfelé, Hebelt Ede képviselő ur megjegyzésére célozva. — azt az eredményt, hogy ma igenis, ez a munkásosztály eljutott oda, hogy a megkeresett pénze, a keresménye értéket képvisel, amely az exisztenciáját biztositani tudja. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur és az egész nemzetgyűlés, hogy ha ez a nyugodt fejlődés és haladás a maga megszakítatlan és zavartalan tempójában haladhat tovább, el fog következni egy oly boldogulás és egy oly boldog idő, amely a háború előtti idők mértékét el fogja érni. (Sütő József : Ötven százalékát kapják a békebeli keresetüknek ! — Kun Béla : Jelenleg a magángazdaságok tönkre vannak téve, a nép nem birja az adót fizetni. — Zaj. — Elnök csenget.) Igenis, a kormány nemzeti érdeket és kötelességet lát a maga számára abban is_, hogy azoknak a kategóriáknak érdekeit és céljait, amelyekről Lendvai István képviselő ur említést tett, kielégítse. Hogy ez eddig nem történt meg, azt nekem itt bővebben fejtegetnem, bizonyítanom nem kell. Ez a lehetetlenség volt, a tehetetlenség volt. Ez megint a továbbfejlődés kérdése, s ha a további fejlődés zavartalanul haladhat tovább a nemzetgyűlés bölcseségéből, el fog következni az az idő, amikor mindezek a kérdések megoldatnak, mindezek a sebek orvosoltatnak. Én azonban nem politikai beszédet akarok itt évi november hó 8-án, hétfőn. modani, hanem magával a javaslattal akarok foglalkozni oly értelemben és abban az irányban, amely irányok és amely kérdések a felszólalások folyamán mint komoly kérdések vetődtek fel ebben a vitában. (Halljuk! Halljuk!) Ennél a kérdésnél elsősorban azzal kell foglalkoznom, hogy vájjon joga van-e a nemzetgyűlésnek^ a felsőházi törvény megalkotására. Az az okfejtés, amellyel a ministerelnök ur ezt a kérdést kifejtette s amellyel ebben a kérdésben állást foglalt az én felfogásomat mindenben fedi. Rupert Rezső igen t. képviselő ur mai felszólalásával kapcsolatban azonban szükséges, hogy erre vonatkozólag egy és más megjegyzést tegyek. Rupert képviselő ur ma kifejtett álláspontja az, hogy míg az 1920. évben összeült nemzetgyűlés igenis jogosítva volt bizonyos alkotmányozó intézkedések megtételére, ezt a nemzetgyűlést nem látja jogosítottnak, mert a választójogi törvény megalkotva nem lévén sa nemzetgyűlés választójogi rendelet alapján ülvén össze, maga az eredője hibás és igy nincs joga ahhoz, hogy ezt a kérdést szabályozza. Rá kell mutatnom erre a kérdésre, hogy bizonyítsam azt, hogy igenis, ennek a nemzetgyűlésnek jogosultsága ilyen alakszerű okokból kifogás tárgyává nem tehető, ennek a nemzetgyűlésnek jogosultsága igenis fennáll. Az 1920. évi nemzetgyűlés a Friedrich-féle rendelet alapján ült össze, amely rendelet 3. §-a akként rendelkezik, hogy a nemzetgyűlés 1920. évi január hó 3. napján, mely időpont később eltolódott, Bndapesten ült össze. Működésének időtartama, amennyiben a nemzetgyűlés feloszlását előbb ki nem mondja, az összeülés napjától számított két év. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy ez a két év eltelt, a választójogi törvény megalkotva nem lett, ennek következményeként állott be az a helyzet, amely az"1920-as nemzetgyűlés összeülése előtt volt s amit Rupert képviselő ur ugy nevez, hogy : vákuum. Igenis, itt állott egy megoldatlan, rendezetlen helyzet, amelyből a kormánynak kivezető utat kellett találnia. A kivezető ut pedig az volt, hogy egy alkotmányjogi értekezletet hivott össze a kormány, amelynek véleménye az volt, hogy a kormány szükségrendelettel szabályozhatja a választói jogosultságot. Ennek alapján adatott ki a választói rendelet s ezt a választójogi rendeletet épen ugy, mint az 1920. évi Friedrich-féle választójogi rendeletet, a választójogi törvény 187. §-a legalizálja. Ebből kétségtelenül megállapítható, hogy semmiféle formai deficiencia ezt a nemzetgyűlést nem gátolhatja abban, hogy a felsőházi javaslat megalkotásához hozzáfogjon. Mármost vissza kell mennem azokra a kifogásokra, amelyek e jog körül közjogi szempontból hangzottak el, nevezetesen Apponyi Albert és Túri Béla igen t. képviselő urak részéről. Apponyi Albert igen t. képviselő ur véleménye az, hogy a nemzetgyűlés nem jogosult a felsőház megalakítására, mert csak a szükséges intézkedések megtételére jogosult, ez pedig szükséges nem lévén, nem jogosult, mert a teljes jogú intézkedés megtételére csak a formai jogfolytonosság alapján működő törvényhozás teljessége jogosult. Viszont Túri Béla igen t. képviselőtársam véleménye az, hogy a nemzetgyűlésnek ez a joga megvan, ez azonban utólagos korrekcióra szorul oly módon, hogy a formai jogfolytonosság helyreálltával ez az összes törvényhozási faktorokból összeállított tényezők által legalizáltatik. Legyen szabad elsősorban a formai jogfolytonosság kérdésével foglalkoznom. A formai jogfolytonosság ideállitása véleményem szerint elsősorban helytelen, másodsorban a történelmi tényeknek sem felel meg. Helytelen ezt a formai jogfolytonosságót dogmaként, nem érinthető sza-