Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. hercegi selyeinágyak, a grófi és a bárói selyemágyak születési kiváltságával szemben tiltakozott volna a piszkos keletgalieiai ágyak születési kiváltságai ellen. Nem tudóin tehát megérteni azt az elvi harcot és ezt a némaságot, amely épen arról az oldalról fogant, ahonnan legjobban 'kellett volna felviharzania az ellenmondásnak. Legszebb bizonyitékom erre nézve az — s itt legyen szabad csekélységemnek, mint iróembernek és mint költőembernek, aki azonban nem kivánok a Házban helyet foglaló iró és költő nrakkal semmiféle irói és költői versenybe bocsátkozni (Derültség a jobboldalon.) ezt megmondanom —, hogy a szavaknak olyan anarchiája van ma Magyarországon, hogy ha a szavak vérrel és hússal rendelkező élőlények lennének, akkor nálunk a szavak épen azokat az urakat ragadnák torkon, akik azokkal a szavakkal a legtöbbször és — azt mondanám — állandóan élnek. Nálunk elhangzanak efféle kijelentések, hogy: liberalizmus, de ez sohasem azt jelenti, amit a latin liberalitas helyes magyar fordítása és értelmezése következtében ennek a szónak az életben jelentenie kellene. Ez a szó nálunk állandóan — és egy nemzet katasztrófája bizonyitékom rá — csak azt jelenti, hogy egy fajnak, amelynek e nemzet a magyar faj honfoglalásában és megtartásában semmi része nem volt. minden szabad, annak a fajnak azonban, amely ezt a nemzetet vérrel elfoglalta, vérrel és munkával fentartotta, semmi seni szabad. Itt a demokrácia azt jelenti, hogy nem szabad bántani a gazdag zsidót, itt a szociáldemokrácia azt jelenti — tényekre hivatkozhatom — hogy a nemzetgyűlésben vörös szekfüvel a gomblyukban lehet az átkos és kizsákmányoló kapitalizmus ellen harcolni, lehet a szociáldemokrácia napilapjában ugyanezen átkos és kizsákmányoló kapitalizmus ellen harcolni, kint a demagógiának termeiben ugyancsak lehet, die amikor tettekre és cselekedetekre kerül a sor, akkor egy választási listán kell látnunk a kapitalizmus ellen hadakozó szociáldemokrata Vanczák Jánost és a kapitalistának talán némi joiggal mondható Éber Antal bankigazgató urat. Ugyanilyen bizonysága a szavak és fogalmak anarchiájának az, hogy itt állandóan elhangzanak kijelentések forradalomról és ellenforradalomról. Amikor legutóbb hallottam Bethlen István gróf minister lenök urnák kétségtelenül ügyes, kétségtelenül jól felépített beszédét, akkor azt a kijelentését kellett hallanom, hogy a forradalmat s ellenforradalmat a mai rendszer egyaránt le akarja építeni. Legyünk már egyszer tisztában a fogalmakkal és disztingváljunk. Nem lehet egyszerre a tüzet és a vizet — hogy ezzel a szerencsétlen, rosszul átültetett germán szóval éljek — leépiteni. Nem lehet azt mondani, hogy van itt forradalom is, miert ebben az országban nem volna szabad forradalomnak lennie; nem lehet azt mondani, hogy ugyanakkor van itt ellenforradalom és azt azzal a forradalommal együtt fogjuk leépíteni. Mert én még az élet valóságában nem láttam, hogyha bárki testi egészségében megtámadtatott, az orvostól azt követelte volna és azt várta volna el, hogy egyformán épitse le az ő szervezetében a betegséget és az egészséget. Nem tudom megérteni a minísterelnök urnák azt a kijelentését, hogy a jobb- és baloldali túlzásokat egyaránt el akarja intézni, miert én azt tekintem! a legnagyobb túlzásnak, hogy itt, ebben az országban és főkép ebben a nemzetgyűlésben joíbboldali túlzás ma nem, is lehet. Mert nem lehet túlzás abban, hogy az NAPLÓ. XLVI, évi november hó 8-án, hétfőn. 231 édesanyámat szeretem; nem lehet túlzás a hazának szeretetében; nem lehet túlzás a nemzet fentartó értékeinek 'és erőinek megbecsülésében, nem mehetünk elég messze ebben. De a legkevésbé vonható egy kalap alá az efajtáju túlzás azzal a túlzással, amelyik az én édesanyámnak, ennek a magyar hazának a szivébe tőrt akar döfni. És ha arról a baloldalról sürün kell hallanom, hogy ellenforradalmi atrocitások, ellenforradalmi bűnök és vétkek történtek, akkor azt kell mondanom: ismét csodálatos ellentét a szavak és azok valódi értelme között. Hiszen az az oldal az, amely természettudományos alapon állónak nevezi magát. Annak az oldalnak kellene legjobban tudnia, hogy nem lehet semmiféle szofizmával a forradalmat egyszerűen halva született apának minősiteni, nem lehet azt a szégyent és gyalázatot, amely a Károlyiforradalom és a bolsevizmus címén erre a nemzetre rászakadt, egyszerűen Alius ante patrem-nek nevezni. Hiszen arról az oldalról épen a természettudományos világnézlet jegyében kell tudniok azt, hogy az átöröklés kérdése ma még tudományosan nem egészen elintézett dolog, de máris ^ kétségtelen az. hogy visszafelé való átöröklés nincs. Az apát lehet kárhoztatni a fiúért, de a fiút nem lehet kárhoztatni az apáért. Azon az oldalon kellene tudni, t- Nemzetgyűlés, hogyha volt ellenforradalom, — mint ahogy én tagadom, hogy volt ellenforradalom — mondom, ha lett volna ellenforradalon a szónak abban az értelmében, amely értelemben az élő Isten és a történelem törvényei jogán erre jogunk lett volna, akkor is azért az a forradalom felelős, amely ezt a reakciót, ezt a sajnos, kicsiny és kevés reakciót kiváltotta. Hiszen, hogy egy ilyen természettudományos hasonlattal éljek azokkal szemben, akik kivonultak innen, — nyilván, mintha sejtettek volna valamit (Derültség.) — ők a majomtól való leszármazás természettudományos alapján állanak, velük szemben tehát azt mondhatnám : én őket nem vádolhatom ősapjuk miatt. (Derültség jobbfelől.) Én az általuk vallott, lapjaikban és tudományos folyóirataiban és itt a sürün hangoztatott álláspontjuk következtében az előbb kifejtettek szerint őket nem tehetem felelőssekké ősapjuk miatt. De kétségtelenül felelőssé teszem azt a mesrgondolatlan ősapát ! (Elénk derültség a jobboldalon és a középen.) Elnök : Nagyon kérer- a képviselő urat, méltóztassék a napirenden lévő tárgyhoz közeledni. Lendvai István : Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, ezekre a világnézeti kérdésekre jogom volt rátérni anélkül, hogy a napirendtől elkalandoztam volna, miután azokra a világnézeti és azt lehet mondani, többé-kevésbé tudományos jellegű kitételekre és fejtegetésekre adok választ, amelyek itt a felsőházi vita során elhangzottak. Elnök : A képviselő urnák, a parlamenti szokásokhoz képest, beszéde bevezetésében természetszerűen tágabb keretekben van joga mozogni ; a képviselő ur azonban bevezetését már elmondhatta, most már tehát mindenesetre közelednie kell a tárgyhoz. Lendvai István : Mély tisztelettel hajlom meg az elnök ur stilisztikai készenléte előtt, amely az elnöki székből állapítja meg azt, hogy beszédem bevezető részén vájjon túl vagyok-e. Tekintettel azonban arra, hogy legjobb tudásom szerint a házszabályok értelmében felszólalásomat ma még időbeli korlát sem korlátozza, nekem van jogom és módom megállapítani azt, vájjon beszédem bevezető részénél tartok-e vagy sem. 37