Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-595
228 A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. nagysága volt. (Lendvai István: Azért volt antiszemita!) Természetes, tőle sem tagadjuk meg hódolatunkat. T. képviselőtársam, önnel is mindjárt igen jó barát tudnék lenni, nagyon is tisztelem képviselőtársamat, ha önnek is az volna az antiszemitizmusa, amely gróf Széchenyi Istváné volt. Malasits t. képviselőtársam foglalkozott itt ezzel a kérdéssel és a főurakat birálta. Gróf Bethlen István az ő beszédére adott válaszában azt mondta, hogy épen Wesselényi Miklósnak és a többi ilyen nagyoknak alakija a eáifolata az ő beszédének, mert abból az érdemtelen rendből vagy osztályból is ime, ilyen nagyok emelkedtek ki. Erre azonban csak a hasonlósoknákí lehet büszkeséggel hivatkoznioik, csak azoknak lehet ezzel védekezmiök. Azoknak az arisztokratáknak, akik ezeknek ellentéte, akik a nemzet könyörtelen elnyomására, vállalkoznak, nincs joguk erre hivatkozni. Szofizma, amit mond. Azért is szofizma, mert aWesselényi Miklósok', a Széchenyi Istvánok nem tartoztak osztályukhoz,. Ezeket osztályuk kiebrudalta a maga kebeléből, ezek üldözöttjei voltak annak az osztálynak, ezek lejötteík a polgári osztályba a nemzet tömegei közé és itt voltak nagyok, itt emelkedtek ki. Ezek már a polgári osztály emberei, ezek azoki, a'kik olyan magasra tudtak emelkedni, hogy le tudtak szállni a polgári élet mélységeibe is. Ezekre ne hivatkozzék alibiként gróf Bethlen Istyáln. Ezek — igenis elismerem — saját érdemeik jógáin szóba jöhetnek. Mi csaík a kollektiv érdemek, a családi érdemek, a születési érdemek ellen küzdünk. Ezeket mondjuk Kossuth Lajossal együtt a józan ész kigunyolásának. Azzal akarom végezni beszédemet, amivel kezdtem, hogy mikor a szegény magyar népnek az a része, amely megmaradt, miután a nép hatalmasaiért elhullott, törvényért, mentségért, oltalomért kiáltott, mindig az lett a vége, amit Vörösmarty mondott: »Kapott törvényt, de ez a törvény újra ölt.« Öl ez a törvény. Ez csak egy személyes hatalmi csoportnak érdeke. Én megértem ezeket Őket érdekeik mellett, amint a szenteket is, az vezeti, hogy maguk felé hajlik a kezük. Igen sok oka, alapja, kényszerűsége van annak, hogy gróf Bethlen István, az ő hatalmi csoportja és az ő sleppje mindenáron, ha elpusztul is ez az ország, a hatalomhoz ragaszkodnak, mert mihelyt nincsenek hatalmon, egy igen nagy, szörnyűséges, riasztó vákuum mered eléjük. Elismerem, hogy azok a hatalmi csoportok, hatalmi rendszerek, amelyek az erőszakon, a fegyverek bírásán nyugszanak, amelyek számára a liberté, az égalité, a fraternité tulaj donképen egy az infanterie, kavalerie és artillerievel, ilyen törvényjavaslatot ide hoznak. Ez a kényszerűség törvénye, amint kényszerűség azokra is, akik a társadálmon kivül élnek, a puszták és az erdők királyaira, hogy a maguk jogrendjét megalkossák. Reánk maradt a szegedi kormánybiztosság idejéből, az aradi törvényszéknek Szegeden folytatott tárgyalásaiból egy igen érdekes és igaz kis anekdota. Rózsa Sándor nagyon hatalmas és erőskezű kényúr volt. Jogrendje az volt, hogy elárulni a társaságból senkit sem szabad, hogyha valaki valahol zsákmányt szerzett, az közös osztályra ment és hogyha valaki ezek ellen a regulák ellen, ez ellen az alkotmány ellen vétett, azt sajátkezűleg kivégezte. Ilyen esetért felelősségre vonta az aradi törvényszék, mire egészen leplezetlenül odaállt azzal: elkövettem, igenis ezt, mert rettenetes jussom volt hozzá; megszegte a törvényeket, tudniillik az ő törvényeitltt is csak igy, van. évi november hó 8~án, hétfőn. Rettenetes jussuk van azoknak, akik ezt a törvényjavaslatot idehozták, amely egy nemzetet öl meg, hogy ezt a törvényt megalkossak. Rettenetes jussuk van hozzá, mert az ő erőszakos alkotmányukból folyik. De talán nem volna szabad ennyire rájuk hagyni az egész dolgot. Itt a polgárvér e'llen. a polgáriMagyarország ellen intéztetik a támadás. Nem akarják, hogy ez a nép megerősödjék, az aléltságából, hipnózisából felébredjen. Itt egy rettenetes nagy támadás intéztetik ellene, hogy ne állhasson talpra, ne lehessen szabad. Hát ehhez talán azoknak is volna egy szavuk, akiknek ereiből polgárvér folyik. Talán fel kellene ébredni a lelkiismeretüknek, a történelemnek ebben a szörnyűséges órájában, hogy ez ellen a törvény ellen az utolsó pillanatban fellázadjanak. Önöket, t. képviselőtársaim, elaltatják; önök nem tudják, hogy amint a földreformtörvénynél is hiába figyelmeztettük önöket. — mert a benne foglalt rendelkezéseknél fogva nem lett az, amit önök akartak, — most is hiábavaló a figyelmeztetésünk, Önök nem veszik észre azt a borzalmas merényletet, mely ebben a javaslatban van lefektetve. Talán elaltatják önöket azzal, hogy az a felsőház nem lesz korlátlan hatalmú, mert lesz abszolút vétója. Ha igy volna is, az a vétójog, egyáltalán minden közjogi manipuláció ugy van biztositva annak a felsőháznak számára, hogy igenis, eredményesen meg tudja akadályozni az alsóháíz akaratának érvényesülését. A büntetőtörvényektől eltekintve a többig törvények is olyan obsrukciós eszközök a kezében, hogy azon teljes lehetetlenség az alsóház akaratának áttörnie. Hiszen itt is láthatják, hogy ha egy törvénynek erős ellenzéke akad, nem tudják idehozni. Hány törvényt tudtunk megakadályozni csak azért, mert résztvettünk a vitában. Megakadályoztuk azt is, hogy a büntetőnovellát idehozhassák. Pedig sokkal kisebb gát volt: egy bizottság, amelynek testén keresztül nem tudtak idejutni azok' a javaslatok. Hát miéig a felsőháznál, amelynek annyi módja lesz hátráltatni az alsóház akaratának érvényesülését! De ott van a felsőház kezében az a hatalom is, hogy úgyszólván akkor fenyegetheti az alsóházat, amikor akarja, és oly helyzetet teremthet, hogy az államfő előtt nem lesz más kivezető ut. Ha ez a szabályozás meg is maradna ugy, ahogy vam akkor is ezeket a veszélyeket rejti magában. Én azonban azt hiszem, hogy ez is csak csalétek, hogy ez is csak azért van benne a javaslatban, hogy ennek a konyhaszaga kissé elfacsarja az orrokat, és amikor a részletekben odaérünk ezekhez a vétójogos szakaszokhoz, ezt is visszareformálják. Hiszen már jelentkezik Rubinek István, az ilyen módositások embere, a tervekkel, hogy ott bizonyos módosításokat fog benyújtani. Az általános vitában még itt van az a cseppnyi kis pecsenye, ez a kicsi jóillatu konyhaszag, de mire oda fognak érni, elpárolog minden, nem marad semmi, elkapják az önök orra elől a tálát, melybe a csalogató ételt beletették. (Derültség. Mozgás.) Hiszen hányszor jártunk már igy javaslatoknál, hogy voltak kortesintézkedések, melyek a jóhiszemüeket megnyugtatták s csaík amikor túl voltak azon a veszélyen, hogy a pártban frakciók fognak ellentállani, amikor túlvoltak a házszabályok adta mindenféle akadályokon is, akkor ezeket a fukar kezeikkel mért dolgokat is mindig visszaszedték. Ezért kell a t. többség soraiban ülő polgárvérü embereknek még egyszer meggondolniok,
