Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. a legnenizetibb igazságszolgáltatás a kérlelhetetlen igazságnak a szolgálata. (Rassay Károly: Degré Miklósnak nem volt szüksége egy ilyen szónoklatra!) És ha ezt a kérlelhetetlen becsületes igazságot kiszolgálja a biró, akkor a legjobb magyar ember is, mert becsületet szerez hazájának és nyugalmat teremt a társadalomban is. Hogy politikai disztinkciókat lehessen tenni egy birósági elnöki székből, — mint az legutóbb is történt — az mélyen megdöbbentő és elszomorító. Hogy olyan autokratikus kijelentést is lehessen tenni, mint tétetett, hogy »a birák birája akarok lenni«, ez nem nemzeti magatartás, ez a nemzet érdekeivel való szembefordulás. Vigyázni kell, hogy politikáról ne nyilatkozzunk és ne vigyünk be egy beszédbe politikát, — mint ezt az a birósági elnök ur tette — amikor azt mondotta, hogy egyes osztályok jogtalanul feltörekszenek. (Rassay Károly: Mi köze hozzál!) Mi köze ehhez? De ha egy biró ilyet konstatál, szembehelyezkedik az ő magas állásával, amely őt az igazságszolgáltatás ideális módon való teljesítésére, szolgálatára kötelezi, akkor csak a gyűlöletet, az elfogultság proklaniálását látjuk. így hogyan keressük tehát a jogalapot, amelyet a kormány érv gyanánt hoz fel arra, hogy azért van szükség felsőházra, hogy az intelligencia befolyását biztosítsuk. A gyűlöletnek, a bosszúállásnak hadüzenete hangzott el, ebben a beszédben, mikor azt mondták, hogy vannak egyesek, akik a bíróságot rágalmazzák, lepiszkolják és legazemberezik. Először is ez igazságtalan állitás,mert a bíróságról soha sem volt szó ilyen vonatkozásban. Az ellenzék maga mindig hangoztatta, — nemhogy kifogásunk volna a bíróság ellen, ellenkezőleg védjük az utolsó argumentumunkkal és jóakaratunkkal, mert tudjuk, hogy nekünk, a gyengébbeknek van szükségünk inkább a bíróságra, mint az erőseknek. Hiszen a magyar múltban, már tudniillik, amióta m. kir. bíróságok vannak, a bíróság mindig a gyengék védelmezője volt még akkor is, ha alkotmányküzdelemről volt szó. Nem beszélek a régi időkről, mikor arról volt szó, hogy a magyar bíróság arra való volt, hogy Kossuth Lajost, Wesselényit, Lovassyt, Martinovitsot hazaárulóknak, nota infidelitatiis-ba esőknek bélyegezze. Ügy látszik, most megint ide akarnak visszatérni. A bosszúnak, a gyűlöletnek szava, hadüzenete érzik ki. Tudjuk, kire céloz a t. elnök ur: egy elhunyt képviselőtársunkra, a magyar közélet egyik nagyságára Vázsonyi Vilmosra céloz, amikor azt mondja, hogy legazemberezték a bíróságot s ez kvázi ugy szerepelt beszédében, hogy ezért majd megtorlás jár, hogy ezt majd nem felejtjük el. T. Nemzetgyűlés! A legveszedelmesebb az, ha egy biró feledni nem tud, ha elraktároz vélt sértéseket, amelyek talán nem is reá vonatkoznak és igazságtalan is, mert aki azt mondta annakidején, azt az, aki ember, emberi szivvel és ésszel gondolkozik, megértheti, mert ezt a közéleti nagyságot, az utóbbi idők egyik legnagyobb magyar államférfiát, ott támadták meg, ahol mindenki támadhatatlan: haza fiságában! Es nemcsak őt, hanem a magyar királyi Curiát és a törvényt is ott támadták meg, ahol mindenki megtámadhatatlan, a hazafiságában. Megtagadták tőle, hogy magyar, kimondták, hogy idegen faj. Ne tessék tehát csodálkozni, hogy ilyenkor valakiből kitör a harag, ne tessék csodálkozni, ha valaki ezt visszautasítja, mert nincs nagyobb gaztett, mint annak magyarságát, aki magát magyarnak vallja, mindenképen ledisputálni és megszéNAPLO. XL

VI. évi november hó 8-án

} hétfőn. 2áS gyeniteni, meggyanusitani és meggyalázni azzal, hogy megtagadják tőle magyarságát. Az ilyenért nem sok semmiféle kifakadás. Ne tanítsanak bennünket ilyen birák, akik emlékezetükben tartanak egy sértést, akik tehát boszszuállást hirdetnek. Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok ismételten figyelmeztetni, hogy mondanivalói nincsenek olyan szoros összefüggésben a napirenden levő tárggyal, hogy attól elkalandozva elnöki figyelmeztetésre ne szorulna. Kérem a képviselő urat méltóztassék visszatérni a tárgyhoz. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Az intelligenciáról beszélek, amely egyik pillére, egyik motívuma annáki, hogy ezt a felsőházat megcsináljuk és beszélek arról, hogy a kormány miképen csinálja ezt meg. Megcsinálja ugy, hogy nagy méltóságok és hivatalok viselői hivatalból lesznek tagjai a felsőháznak, mint épen a budapesti törvényszék elnöke is. (Ellenmcndások. — Pesthy Pál igazságügyminister: Nem! — Nagy Etmil: A törvényszélké nem, csak a tábláé!) Mindenesetre szó volt róla. (Rassay Károly közbeszól. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A Vitézi Szék kiküldöttjénél több jogigial lehetne ott — ahogy Rassay t. képviselőtársam mondja, — de denique magas bírói funkciót végző, imagas bírói állásban levő egyének jutnak be hivatalból a felsőházba. Önölki ezt elintézve látják, azt mondják rá, hogy jó, azt mondják, hogy ez maga biztosíték arra, hogy a felsőház jó lesz. Voltam bátor említeni, hogy a magas birói székben micsoda ellenségeskedést, az emelkedettségnek mekkora hiányát lehet felfedezni. Pedig veszedelmes dolog lehet az ilyen osztályharc s veszedelmes igazságtalanságokra vezethet. Hiszen láttuk

1 a múltban, hogy ennek az országnak legnagyobb fiait Ítélték el ezek a magas birói fórumok, Kossuthot, Lovassyt, Wesselényit, mint emiitettem és megeshetett volna azzal az elhunyt képviselőtársunkkal is, hogy ilyen sorsra jut. Pedig ő mindezeknél az embereknél, a kük igy hadakoznak az ő piedesztál juikról. nagyobb volt, mert azokban a nehéz napokiban, amikor [nemcsak az volt a kérdés, hogy mi lesz a holnapi kenyeremmel, hanem az is, hogy mi lesz a holnapi életemmel, őt nem érdekelte se az élete, se a kenyere, ellenben, aiki ma szól nekünk a magas piedesztálról, — amint azt meglepődve olvassuk az ujságoikiból, — annak mindössze az volt az ősi gesztusa, hogy: féltjük a holnapi kenyerünket. Hát mi, igen sokan* nem féltettük a holnapi kenyerünket és azért azok, akik féltették, ne akiarjanák felettünk bíráskodni. Különösen vissza kell utasítanom tisztelettel azt, hogy hazafíságunkat, meggyőződésünknek tisztaságát kétségbe vonják. Vissza kell utasítani azt, hogy bármiféle pártszempont politikai szempont szerint bíráskodjanak. Azon az alapon is reklamálja a t. ministerelnök ur az intelligenciának külön; uralmát, privilégiumait, hogy ezer esztendőn keresztül a nemesség tartotta fenn ezt az. országot és a mai intelligencia — értsd a hatalmi intelligencia — kvázi jogutódja ennek a nemességnek. Semmit abból, ami a múltban érdem és szép volt, lealkudni nem akarok. Ha annak a magyar nemességnek egyéb érdeme r nem is lett volna, csak az, hogy ennek sorából születtek, származtak a 48-as idők nemesei, akik igazán nemesen ezt az országot felszabaditottá,k állammá, nemzetté tették, — mert hiszen addig nem volt az, ez az egy is elég volna arra, hogy 36