Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

222 A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. évi november hó 8-án, hétfőn. és az ő társainak álláspontjánál. Hogyan vélekedett Kossuth Lajos arról, hogy egy külön középosztályt alkossunk és azt egyúttal jogintézménnyé is tegyük. Azt monja Iratai IX. kötetének 17. és 18. lapján (olvassa): »Ami középosztály létesítését illeti, én ismerem az amerikai Egyesült Államokat, ott van szabadság, van törvénytisztele ti hazafiság, pénz, ipar, kereskedés, tudomány,, jólét, — a henyélés szégyen, munka és becsület egyértelmű. De én e szót, »középosztály« ott soha még csak emiiterii senil hallottam. A munka tiszteletben áL], s nem gát, hanem lépcső a legmagasabb méltóságokra. Johnson elnök szabómesterember volt, a nagy Lincolt mint favágó kezdte pályáját, Franklin, aki »eripnit coelo fűimen seeptrumque tyrannis«, könyvnyomtató volt. Az én tisztelt és kedves barátom Wilson alelnök (a szenátus elnöke) mesterségére csizmadia, — de a középosztálynak ott hirét sem hallottam. Az embernek mint az emberiség tagjának keble büszkén kitágul — bár mint magyarnak görcsösen összeszorul — ha meggondolja, hogy egyetlenegy városban, amely annyira fiatal, hogy még nem volt, mikor én már férfikorom delén túl voltam (Chicagót értem), azon iparos elemek több értéket produkálnak évenként, mint amennyit egész Magyarország földmivelése előállítani képes, — de azt is tudom, hogy ha valaki ezen csodatevő elemeket, a nemzet díszét, büszkeségét, a nemzetek hátgerincét, igy szólítaná: »Ti középosztály«, a sértett önérzet indignációjávai utasítaná visza e degradációt. Mert hát, aki középosztályt mond, az felsőosztályt, alsóosztályt is mond, valakit maga alá teszen, valakit maga fölébe helyez, nem demokratikus eszme.« Azért szoktunk a múltba büszkeséggel viszszatekinteni, az 1848/49-es nagy átalakulást, annak nagy hőstetteit, egész dicsőséges legendáját azért tartjuk olyan szépnek, mert proklamálta a polgáregyeiilőség-et, az emberegyenlőséget, mert eltörölte közjogilag — ha nem is tudta végrehajtani — az osztály különbségeket a jogokban. 1848-cal szemben akarjuk vállalni azt a dicsőséget, hogy mi most ezt visszacsináljuk? Tudjuk, hogy az akkori una eadenque nobilitas helyébe az unas idemque populust tette törvényhozásunk. Megindult a civilizáció felé, megfizette a belépőjegyet ahhoz, hogy a művelt alkotmányos országoknak külföldi vonatkozásokban s egyenrangú társa legyen. És most mi ebből a jó társaságból most mindenféleképen elkívánkozunk 1 Elkívánkozunk és inkább veszedelmeket idézünk fel! Abban, hogy mi a középosztályt — értsd az intelligenciát — akarjuk megtenni külön közjogi faktorrá, külön törvényhozási faktorrá, veszedelem van és ezt a veszedelmet annál inkább figyelembe venni, mert a kormánynak ezzel határozott célja van. 0 intelligencia alatt egy kozákintelligenciát ért, olyan kozákintelligenciát, amely őt kiszolgálja, amelyet ő kitart és eltart és amely azután a bürokratikus kötelékeknél fogva mindenféleképen olyan közel áll hozzá* hogy a nemzet minden életmozzanatában felhasználhatja. (Farkas Elemér: Abszurdum!) Arról lehet szó, hogy egy kormánynak — tegyük fel, hogy nem akarja, de gyakorlatilag idevisz, amit csinál — sikerül ilyen módon egy hatalmi intelligenciát kitenyészteni, Tegyük fel, hogy sikerül visszahozni a régi idők átkát, azt, hogy az akori idők intelligenciája nem volt egyéb, mint uralkodóosztály. Tegyük fel, hogy sikerül ezt visszaállítani és sikerül megdönteni a civilizációnak és a mi szabadságharcainknak vívmányát, hogy az intelligenciát nem uralkodás, hanem vezetés illeti meg. Mi lesz ennek a vége! Az lesz a vége, hogy kozákintelligenciánk lesz az intelligencia akarata nélkül is és az intelligencia gyűlölt lesz (Farkas Elemér: Abszurd következtetés!) sa válság napjaiban ott lesz, ahol más országok kozákintelligenciája, amint nálunk is kis részben ennek példája mutatkozott. Nem érdeke az intelligenciának elválni a nemzettesttől. Legyen benne. Keni is szorul rá, mert ennek az intelligenciának kezében anélkül, hogy politikai hatalmat, szeparációt, politikai privilégumokat létesítenének számára, megvan a legnagyobb hatalom, a tudás fegyvere és megvan az a helyzete, hogy olyan polcokon helyezkedhetik el, ahol minden tényéből, minden lépéséből, minden megmozdulásából csak áldás fakadhat. Ha megvan ez a kedvező pozíciója és megvan értéke, felfegyyerzettsége is ahhoz, hogy megszerezhesse magának a megbecsülést, a saját érdemén való élés jogát, akkor nekünk nincs semmi szükségünk arra, hogy ezt az intelligenciát — amely el sem választható a nemzettől, mert a munkásosztálytól felfelé minden részében ott van, ki sem vehető és ezért mondom, hogy legfeljebb csak egy kis részének, egy kozákintelligenciának kitenyésztése sikerülne — kitenyésszük, kivegyük a nemzet testéből. (Farkas Elemér: Túlzás!) Annyira nem túlzás, hogyha talán a t. képviselő ur, aki nem vett részt itt a hétévi küzdelemben, nem tudná is, mások itt tudják és legfeljebb letagadják, hogy igenis kialakulóban van ez a kozákintelligencia és annak kezenyomát, szörnyűséges veszedelmességét már évek óta tapasztaljuk. Nem azért mondom mindezt, hogy igy legyen, nem e mellett érvelek, s épen ezért nem is értem Farkas Elemér barátomat, hogy miért mondja ezt túlzásnak. Azért beszélek, hogy ne legyen igy. Azért beszélek, hogy ne hangozhassanak el bírósági elnöki székekből parancsszavak, olyanok, amelyek talán csak egy hadseregparancsnok ajkait hagyhatják el. (Pesthy Pál igazságügy minister: Nem is parancsolnak!) Azért beszélek, hogy ne lássunk ott semmiféle hatalmi megnyilatkozást, ne lássuk a szuverenitásnak, ne lássuk az autokráciának semmiféle tekintetben való megnyilatkozását. Előttem szólott képviselőtársam foglalkozott azzal, hogy a legutóbbi birói installáción ez megtörtént. Hogy mit nevezek én annak az intelligenciának, amit kifejtettem, amely önmagát tekinti végcélnak, amely Önmagát teszi meg minden érzés, érdek és gondolat urának, azt bemutatom t. képviselőtársamnak egy példával. Mi eddig a magas birói fórumok installációinál egyet hallottunk, azt tudniillik, hogy a bíró hivatása az igazság kultuszának megteremtése. Mi nem hallottuk ott azt, hogy nemzeti igazságszolgáltatást kell teljesíteni, csak azt hallottuk, ami a suszterekre is áll, hogy jó cipőt kell csinálni. Ha jó cipőt csinálnak, akkor az már jó nemzeti cipő is, ha azonban rossz az a cipő, bár nemzeti, nem ér semmit. Az igazság kultusza az igazság megvalósítása. Ha önök igazi nemzeti igazságszolgáltatást akarnak, — ime az intelligencia felfo amelyről önök külön gondoskodnak — ugy az az lenne, hogy ha a magyar egy csehhel, olasszal vagy franciával, avagy nem tudom én kivel konfliktusba jut, akkor okvetlenül a magyarnak kell igazat adni, akár felperes, akár alperes, vagy legalább is valamelyes favor judiciisnak kell megnyilatkozni. Ad abszordum akarom vinni a dolgot, tehát ne méltóztassanak félreérteni. Nos, mi az ilyen igazságszolgáltatásból nem kérünk, mert