Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

218 A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. évi november hó 8-án, hétfőn. hogy ténnyel állunk »szemben, foglalkozom te- • hát az egész javaslattal, most már abból a szempontból, hogy az szükséges-e, hasznos-e, hogy a megoldás megfelel-e a célnak, és hogy ez a nemzet anyagilag is abban a helyzetben van-e, hogy ezt a rendezést végrehajthassa. Mint tényleges alánon álló képviselő, az a véleményem, hogy erre a javaslatra semmi «zükség nincs. Az a felfogásom, hogy nem is hasznos, sőt a nemzet a mai nyomorult anyapi helyzetében meg sem engedheti magának azt a luxust, hogy fel állithassa az úgynevezett felsőházi kamarát, mert ez megint száz ós száz milliárdokat visz el ettől a nemzettől, amelynek \ nincs arravaló pénze, mert hiszen csak a nyo- j mor, a szegénység, a pusztulás lesz minden \ nap nagyobb. Ha eddig nem tudtuk megcsi- j nálni, amig nem vették észre a milliók, hogy a \ nyomor, az éhség fenyeget, hanem most akarjuk megcsinálni, amikor a rossz napok következnek a szanálás dicsőségeképen s az anyagi ! helyzetünk mindennap romlik, akkor ep^ene- ! sen lelkiismeretlenség, a nemzet kifosztása az, jj hogy még egy ilyen luxusintézménnyel is megterheljük. De nem szükséges ez azért sem, mert hiszen ; vannak előbbrevaló szükségletek — és itt méltóztassanak megengedni, hogy megint gróf Beth- j len Istvánra hivatkozzam. — Gróf Bethlen Ist- \ ván pécsi beszédében mondotta, hogy ne foglalkozzunk mondvacsinált kérdésekkel, mint például a királykérdési; előbb végezzük el a hétköznapi feladatokat és a királykérdést majd elintézzük a legközelebbi ünnepnapon. Ne veszünk össze ma afelett, hogy a trónt legitim alánon vagy szabadkirályválasztási alapon kell-e betölteni, akkor, amikor egyek kell, hogy legyünk abban, hogy a gyomrunk nie maradjon üresen és hogy megélhessünk. Nemcsak a király- ;, kérdést lehet az ünnepi kérdések közé számítani, hanem a felsőháznak, ennek a luxusintézménynek kérdését is az ünnepnapi kérdések közé kell utasítanunk, melyekről gróf Bethlen István maga állapította meg. hogy ráérünk még ezekkel foglalkozni. Először legyünk egyek abban, hogy a gyomrunk ne maradjon üresen és hogy megélhessünk. T. Nemzetgyűlés! Hát tovább juotttunk-e már valamivel? Hát tele van-e gyomrunk, hát • a magyar nép gyomra, zsebe nem lesz-e mindennap üresebb! A Bethlen-féle kormányzásnak, törvényhozásnak és adminisztrációnak, Bethlen belpolitikaijának és külpolitikájának az lett a vége, hogy hogy napról-napra szegényebbek vagyunk, a kétségbeesés napról-napra fokozódik. Ezt egy példával is megvilágíthatom. Tavaly annak a járásnak, amelyben a kerületem is fekszik, telekkönyvi adóssága 1*7 milliárd ; volt, az idén már 18 milliárd vagyis tizszer ak- ; kora. Ezt a példát egyszer már elmondtam; igy van ez országszerte. Tessék megnézni az iparos-, kereskedőtársadalmat, a kisgazdatársadalmat; nem birják azokat a terheket, melyeket csak a Bethlen-kormány létezése jelent ebben az országban. A kormánynak puszta létezése!, csak az hogy van, már nem száz milliárdokba, hanem billióiba kerül ennek az országnak. Csak egy kis részletkérdés; ott van a nemzet követelése a szanálási kölcsönből, az a 90 millió aranykorona, amelyért ott, ahol depozitumvan. kevés kamatot kapunk, viszont nekünk fizetnünk kell a nagy kamatot. Erre is több, mint száz milliárd megy rá egy esztendőben. És miért van ez? Azért, mert a kormány helyén ; van, mert hiszen ha ez a kormány átadná helyét egy oly kormánynak, melyet a civilizált világ is elfogadhat, hogy méltóan képviseli a nemzetet, semmi akadálya sem lenne annak, hogy azt a 90 millió aranykoronát, amely már régen a mienk, megkaphassuk és azt csakugyan a magunk szanálására fordíthassuk. Ezekről van szó, amikor ezeket a kérdéseket taglaljuk. Azt mondják azonban — és itt egy kissé el vonatkozom a konkrét politikától, — hogy szükség van erre a törvényre s a felsőházra azért, mert csak igy biztositható a törvényhozás alapossága, igy biztositható a kettős átvizsgálás. Hát amilyen erkölcsi alappal gróf Bethlen István idehozta és forszírozza ezt a javaslatot, és amilyen erkölcsi és jogi alapja van a nemzetgyűlésnek arra, hogy ezt letárgyalja és keresztülvigye, ép olyan erkölcsi alapon és jogi alapon nyugszik ez az érv is, mert hiszen ma már nagy naivitás kell ahhoz, hogy egy kétkamarás rendszer valamit is jelent abból a szempontból, hogy ott alapos törvények hozatnak-e. Hiszen a törvényjavaslatokat kodifikáló bizottságok készítik, először tudósok meghányják-vetik, ankéteket lehet öszszehivni, mielőtt azokat idehozzák, s ma már végre is irni-olvásni tudó emberek vannak itt; Ma már nem az a helyzet, hogy az alsóházban — mint annakidején a nemesség gyűlésein — irni nem tudó, nem tanult emberek volnának. Hiszen itt ma majdnem mindenki tanult ember, sőt, ha a régi országgyűléseinkre visszanézünk, azt látjuk, hogy ott tanultabb emberek voltak, mint a felsőház tagjai. Ugyanezt tapasztaljuk másutt is. Micsoda képtelenség akkor azt mondani, hogy a kettős átvizsgálásra szükség van. Azonkivül itt van a Házban a harmadik olvasás, amikor, ha hiba csúszott valamely törvényjavaslatba, még mindig ki lehet azt küszöbölni. Ott van a visszaküldési jog, ott van azonkivül a jus reformandi, amely azt jelenti, hogy ha elhibázott valamely törvényjavaslatot az egykamarás törvényhozás és az életben látja annak visszahatásait, uj törvénnyel segíthet a bajon. Azután itt van a választás elrendelése, a kamara feloszlatása. Ha a kamara nem paríroz a kormánynak vagy az államfőnek, hanem olyan törvényt akar hozni, mely neki nem tetszik, feloszlathatja a kamarát. Minek ily körülmények között rengeteg költséggel egy második kamarát létesíteni, hiszen az a másik kamara sem lehet más mint az a kamara: csuszó-mászó szolgája az államfőnek, a felsőségnek, a kormánynak. Ez természetesen a parlamentarizmussal is ellenkezik, mert ha egy kormány valamely javaslatot kénvisel és akar, akkor, ha parlamentaris rendszerről yan szó, megkövetelheti, hogy az a törvényjavaslat keresztül is menjen ugy, ahogy ő akarja. És akkor próbálja meg valamely felsőház, hogy ennek ellene álljon. Ezt el sem lehet kénzelni, mert hiszen a kormány kezében van a fegyver a kormány kezében vannak az egvéb eszközök, a morális eszköz is, mert ha az alsó^ ház többsége melleié áll, mit fognak csinálni a szegénv felsőházbeliek? Megszeppennek, megriadnak, elszaladnak és a világon mindenbe beleegyeznek, olyanok lesznek, mint a t. túlsó oldal: fejbólintó Ján^s^

1- Mi szükség ezért száz milliárdokat kidobni! Azt mondják, hogy integrálásra van szükség, az alsóház integrálására, a népképviselet kiegészítésére, tökéletesbitésére. Erre az, érvükre is felel a parlamentarizmus. Ha a kormány mellett ott áll az alsóház, amelyet a nép választott meg a maga többségével, szeretném látni, hogy a felsőház ne szavazza meg azokat a javaslatokat, amelyeket ilyen körülmények között eléje terjesztenek. Ekkor megint a kor-