Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

À nemzetgyűlés 595. ülése 1926. mány kezében van a nemzet akarata, rokonszenve, morális támogatása, kezében van a fegyver, minden; mit próbálhatnak tehát a felsőházbeliek? Végső esetben, ha olyan törvényjavaslatot akarnának meghiúsítani, amelynek meghozatala a nemzet létérdekében van, megint mi szükség arra, hogy százmilliárdokért ilyen gyakorlati céllal nem biró kegyes testületet felállitsunk? . Ugyanez, a gyakorlti érv vonatkozik a fékre is. Pe itt van még egy más megsemmisitő argumentum is gróf Bethlen István ellen, amikor a , fékről beszélünk, az, hogy erre a fékre nincs szükség. Mert hiszen már maga az az egykarú ara, amely együtt van ós az a választói jog és választási rend, amelynek alapján az Összeült, elég biztosíték arra, hogy az az egykaniara olyan reakciós legyen, amilyenhez hasonló a külföldön egyetlenegy felsőház sem lehet. (Nagy Vince: Azt kell megfékezni, ä reakciót!) Mi a választójogunk, mi a mi választási rendünk? Nyilt szavazás', erőszak, terror. A szegény nép a nyílt 'szavazás mellett szembenáll az egész nagy hatalmi apparátusnak minden erejével szembenáll, minden fizetett ellenségével, mert a ministertől lefelé a főispánon, a szolgabirán keresztül a csendőr, rendőr, finánc, jegyző, a világon mindenki ellene vonul harcba. Nyulvadászat ez, mint ahogyan Enyingen mondotta Vass József t. minister ur. A kisembert megfenyegeti a jegyző, a finánc azzal, hogy az adózásnál elbánik vele és ha ez nem elég, akkor jön a csendőr, a szolgabíró, amint azt a saját választásainknál mindannyian a saját testünkön tapasztaltuk, letartóztatják az embereinket, vagy, amint a szomszéd kerületben, Nagyvázsonyiban megtörtént, egész falvakat nem engednek leszavazni, egyszerűen kordon áll a választóközönség elé, amikor azt látják, hogy a kormánypárti jelölt többségét a még hátralévő szavazatok kisebbséggé változtathatják. (Nagy Vince: És erre mondják azt, hogy ez. a nemzet akarata!) Mindent erre szerveznek meg Magyarországon az izom-munkára. A ministeriumtól elkezdve, le a legvégső kis tagozatig. És nem az számit, hogy ki a legnagyobb elme, ki a legszilárdabb jellem, ki a legátfogóbb akarat és legátfogóbb jóindulat, ki közelit valamennyire Deákhoz vagy Szilágyihoz és a többi nagyokhoz, hanem az, hogy ki minél kisebb és ki minél inkább adja oda magát arra, hogy ne terhelje azokat, akik az önkénynek boszuját és a maguk személyes érdekeinek szolgálatát akarják keresztülhajszolni. Az államtitkári állások betöltésénél sem az számit, hogy jelesek, jók jöjjenek oda, hanem az, hogy ki a legnagyobb izomlegény, ki a legelszántabb a rosszra, ki a legkevésbé lelkiismeretes és ki hajlandó esetleg véres választási harc keresztülvitelére. Nem látjuk a jókat, a nemeseket, a jellemszilárdakat- A napokban is kineveztek egy államtitkár urat... Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a tárgytól nagyon eltér. Kérem tehát, szíveskedjék a tárgyhoz; közeledniRupert Rezső: Azt hiszem, az igen t. elnök ur nem volt szíves figyelemmel kisérni beszéL dem menetét. Most arról beszélek, hogy nincs szükség a felsőházra, mert az alsó kamara oly reakciósán van megszervezve, (Űav van! balfelől.) hogy ennek a fékezésére szükség nincs. És hogy miért van az alsó kamara oly reakciósán megszervezve, ennek tárom fel az adatait. ' Í i •• : • . ! í Í | Reakciósán van megszervezve, ismétlem, évi november hó 8-án, hétfőn. 219 azért, mert az egész garnitúrát a választások szempontjából állítják össze. Hiszen a napokban történt egy államtitkári kinevezés. Nem látjuk az érdemeket, a személyi nagyságot, csak azt, hogy az illető ur egyszer egy Törleypezsgőplakátnak a modellje volt. Mert mit látunk! Azon a Törley-pezsgőplakáton egy fess dandy ül az asztal mellett, előtte egy vázában elhelyezett virág és egy pezsgőspohár van, mellette pedig jegesvödör. És akit ott méltóztatnak látni dandyként, fessen és mohó ittassággal a szemében, egész arcával a pezsgőspohárra tapadva, azt méltóztattak kinevezni a napokban államtitkárnakHa azután nem elég a hatalmi presszió, a a finánc, ha nem elég az, hogy az egész hatalmi rendszert, hatalmi garnitúrát beállitotfák arra, hogy az alsóházat minél reakciósabban és a nemzet akartával minél inkább szenibeállóan hozzák össze, akkor jönnek még a nagy társadalmi hatalmak. Ott vannak az uradalmak, amelyek ráfeküsznek a népre, terorizálják őket, hogy nem kapnak feles földet, aratást, favágást, nem kapnak fuvart, ráterpeszkednek), rányomakodnak, úgyhogy ez a szegény nép nem tudhat ellentállni. És ha még ezek után is marad bátor ember, hős ember, aki hajlandó talán martir lenni, akkor ott van még a szószék, a szószéknek minden hatalma, ott van a sajtó, az elnyomott sajtó, a hatalom szolgálatába állított sajtó, amely az ellenzéki embereket, akikből jelölt lehetne, nap-nap után lerágalmazza. Ott áll e sajtó mögött a ikiormány, mögötte állnak a főurak főpapok; beleavatkoznak magánéletünkbe, rágalmakat szórnak és igyekeznek lehetetlenné tenni bennünket. Hiszen magamnak is van egy ilyen esetem, amikor a főpapok és főurak lapja teljesen hazug, tisztára rágalmazó módon a választások előtt most igTekezett valamiképen odaállitani. Hát mi szükség van. itt akkor felsőházra? Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy bizonyos rendszabályokra, ilyen atyai gondoskodásra, ilyen jóindulatú abszolutizmusra, —• mert hiszen ez a lényege beszédének és kijelentésének — szükség van itt Magyarországon, mert a magyar nép ellenállóképessége nagyon csekély. A t. ministerelnök ur állapította ezt meg; ez egy szörnyű nagy bűnnek, gonoszságnak a megállapítása, diagnózisa. De neki, aki azt a helyet akarja elfoglalni amelyet elfoglal, ahol állmi'érfiu átfogással kell a dolgokat tekinteni, tudnia kellene, hogy ennek a bajnak, hogy tudniillik a magyar népnek nincs ellenállóképessége és könnyen befolyásolható, épen az olyan kormányzás az oka, mint amilyent ő is visz; hogy egyáltalában nem engedik meg a magyar népnek az öntevékenykedést, a maga talpán való járást, a maga esze után való menést, hanem elnyomják és kényszeritik. Ugy jár a magyar nép is, — nem, is csoda — mint az az ember, akinek valamely testrésze atropiába esik a nemhasználás következtében. Ezeknek a kormányoknak bűne az, hogy a magyar nép is atropiába esett, hogy gyengék a karjai és izmai ennek a magyar nemzetnek és gyenge egyáltalában az ellenállása. Elszoktatták tőle és ma is ezen az utón megyünk, pedig ez, katasztrófáihoz vezethet. Ha keresik annak az úgynevezett 1918-iki összeomlásnak, vagy inkább az 1919-iki tavaszi öszszeomlásnak titkát és magyarázatát, ezt abban találhatják meg, hogy a magyar népet elszoktatták attól, hogy akarjon, hogy páran-