Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

-A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. évi november hó 8-án, hétfőn. 211 " képviseletnek. Annak elérésére tehát, hogy a nép véleményt nyilváníthasson és ellenőrzést gyakorolhasson, még pedig közvetlenül, nem \ második kamara utján — erre van mód, nem is egy, de több is. Itt van az a bizonyos angol könyv, amelyre a ministerelnök ur hivatkozott és amely ismerteti az angolországi lordok házának átalakításával kapcsolatos angol reformtervezeteket, különösen a Briee-konferenciát, amelyet 1917-ben tartottak « amely 50 ülésen tanácskozott és ismerteti azt az 1922. évi kormány állásfoglalást, amelyet \ az akkori konzervatív kormány 1922-ben terjesztett a lordok háza elé. Azt látjuk ebből a könyvből, Lee-Smith angol képviselő ismertetéséből, hogy a Briee-konferencia négy pontban sorolta fel azokat a célo- ' kat, amelyek a második kamarát kivánatossá tehetik. A negyedik pont körülbelül elesik nálunk; ez tudniillik azt mondja, hogy az alsóházban nagy külpolitikai kérdések megtárgyalása bizonyos nehézségekbe ütközik, mert ha ilyen l nagy külpolitikai kérdésekben az alsóház esetleg bizalmatlanságot nyilvánit, akkor ez a kormány lemondását kellene, hogy maga után • vonja; a felsőházban azonban ezek a kérdése' szabadon tárgyalhatók és nem vonják maguk után a kormány bukását. Ennélfogva a második kamara kívánatos azért, hogy ott ilyen nagy külpolitikai kérdések megtárgyalhatok legyenek. Nálunk nincsenek olyan nagy külpolitikai kérdések, mint az angol impérium körében, ahol a dominiumok, kolóniák érdekeltségi szférák és egyéb okok miatt sokkal nagyobb jelentősége van a külpolitikának. A mi főrendeinknek külpolitikai kérdésekben nincsenek különösen alapos tapasztalataik, mint az angol főrendeknek. És az sem áll, mintha a képviselőházban nem lenne idő ilyen kérdések tárgyalására. A Bryce-konferencia negyedik pontja tehát nem számithat nálunk különös figyelemre. ! A többi pontja pedig ennek a Bryce-konfe- ; renciának azt hozza csak fel, hogy revíziós hivatása lenne a második kamarának. És felfüggesztő hatálya rövidebb időre. A Bryce-konferenciának és később az angol konzervatív kormánynak azonban éppenséggel nem volt az a : véleménye, amire gróf Apponyi Albert utalt, : mintha az angol lordok házának szervezeti reformja után talán elejtenék azokat a korláto- , zásokat, amelyekkel 1911-ben megnyirbálták a lordok házának a jogkörét. A lordok háza óriási meglepetéssel vette észre, hogy bizony a : konzervatív kormány sem akarja a lordok há- , zának jogkörét kitágitani, hogy még az a kormány sem akarja azt, hpgy a lordok házánaV valamikor ismét olyan jogköre legyen, aminő 1911 előtt volt. 1911-ben pedig a lordok házának jogkörét annyira megnyirbálták, hogy azóta voltaképen az angol konzervatív közvélemény azt tartja, hogy Angliában nincs is ma már kétkamarás rendszer, hanem csak egykamarás, legfeljebb azzal a korlátozással, hogy ennek az egy kamarának döntései esetleg csak két esztendő múlva válnak érvényessé; de hogy ezen kétesztendős határidőt is kiküszöbölhetné az alsóház, ha ez neki ugy tetszenék. Angliában, ha eddig nem is vonták le tökéletesen, de egész kétségtelenül le fogják vonni rövidesen a modern világ közvéleményének megfelelő következményeket. A népképviselet elve Angliában feltétlenül érvényre fog jutni a lordok házával szemben, épugy, mint érvényre jutott ott a királysággal szemben is. Az angol királyság voltaképen nem igazi királyság, az angol király joga nem több, mint egy köztársasági elnöké. És éppen ezért Duguit, a párisi egyetem egyik világhírű tanára azt mondja, hogy Anglia tulajdonképen nem is királyság ma már, hanem köztársaság, mert az angol király jogai kisebbek, mint a francia köztársasági elnök jogai. Angilában a királynak semmiféle befolyása nincs a ministerium összeállítására, mert Angolországban parlamentarizmus van, parlamentarizmus mellett pedig mindig annak a pártnak elnöke lesz kormány elnök, amelyik a választásokon győz és ez a kormányelnök úgy állítja össze ministeriumát, ahogyan ezt jónak látja. A királynak a hozzájárulására semmi szükség nincsen. Angliában a királynak nincs vétója a parlament határoztaival szemben sem. Több mint 200 esztendő óta nem gyakorolja a király ezt a vétójogát és az összes pártok tisztában vannak azzal, hogyha erre kísérletet tenne, ezt a kísérletet az angol királyság nem élné túl. Az angol királynak a ministerium elbocsátáshoz sincs joga. Az utolsó kétséges elbocsátási eset több mint 90 esztendővel ezelőtt r történt és semmi okunk sincs annak feltételezésére, hogy ez még egyszer megismétlődik. És a legújabb tapasztalatok azt is bebizonyították, hogy a királynak arra sincs joga, hogy a parlament feloszlatását megtagadja, ha azt a ministerelnök kéri. A királyság tehát Angliában éppen a legjelentősebb állami ügyek tekintetében nem döntő tényező többé. A királyság Angliában alkalmazkodott a demokráciához és épen ezért iria Laski, londoni egyetemi tanár elvtársunk, hogy a királyság nem lehetne többé akadálya valamely szocialista-kormány komoly átalakító törekvéseinek sem. Az angol királyság tanult a multakon. Angliában az alsóház valóban a népakarat kifejezője. Egyenesen csodálkoznunk _ kellene azon, ha az angol alsóház a lordok házának átalakítását nem tudná keresztülvinni és ha^ a lordok házában érvényesülő főrendi osztályérdek, főrendi érdekképviselet középkori elvét nem tudná alkotmányából végleg kiküszöbölni. Az az alsóház, amely 1911-ben, amikor a lordok háza komoly akadályokat gördített Asquith ministerelnök és Lloyd George pénzügyminister szociális reformjai és a szociális reformok keresztülvitelére szükséges adóemelések elé, amely akkor sarkára állt és a Lordok Házának jogkörét a legnagyobb mértékben korlátozta. A Lordok Házának kérdése több, mint 15 esztendő óta azért nincs még ma sem elintézve, bár minden konzervatív kormány, Bonar Law kormánya és a mostani Baldwin-kormány is ígéretet tett arra, hogy elintézi, mert az angol közvélemény ebben a kérdésben nem tűri el a félmunkát, nem megy bele kompromisszumos megoldásba. A Bryce-konferencía a Lordok Házának kérdését igv akarta ^elintézni. Először 81-re. később pedig fokozatosan 30-ra óhajtotta leszállítani azoknak a számát, akik főrendi jog alapján ülnek bent a Lordok Házában. A választást azonban nem akarta magukra a lordokra bízni, mert a választást a felsőház és az alsóház köréből választott vegyes bizottság eszközölte volna. Az angol közvéleményt azonban nem elégítette ki ez az álláspont. Az angol közvélemény — többek között Lee-Smith képviselő is, akinek könyvéből a ministerelnök ur idézett — egészen más megoldást kivant, azt a megoldást, amely Norvégiában van meg. bizonyos módosítással. A norvég storthing, a norvég országgyűlés voltaképen csak egy házból áll. A storthingba