Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-595
212 A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. évi november hó 8-án, hétfőn. 150 tagot választ az ország. A norvég alkotmány nem ismeri a »ház« vagy a »kamara« kifejezést, a norvég alkotmány csak a storthing két részérő], két osztályáról szól, az odelsthingről és a lagthingről. Az odelsthing, vagyis a mi képviselőházunknak megfelelő első része a Storthing-nak a maga 150 tagjából kiválaszt 30 tagot. Ez a 30 tag azután külön tartja üléseit és hivatása az, hogy felülbirálja, revideálja, inkább technikai, mint politikai szempontból az cdelsthing határozatait. Az angol Ikiöizvélemény azt követeli, hogy a Lordok Házát végleg töröljék el és a második kamara — a norvég langthing példájára — legfeljebb revíziós bizottság lehessen, amely technikai szempontból, nem pedig politikai szempontból birálja felül az alsóház elöntéseit. Anglia példájára tehát igazán kár hivatkozni, kívánom, hogy ebben a kérdésben is kövessük Angliát. Várjuk be az angol döntést. Semmi szükségünk sincs azonban arra, hogy azokat az államokat — Spanyolországot, Japánt — utánozzuk, amelyeik, a rendiség elvét még nem törölték el. Spanyolországban is, Japánban is van ugyan papiroson általános, titkos választói jog, tehát ebben a tekintetben haladottabbakj, mint mi, mert legalább papiroson megvan náluk a titkosság, de Spanyolországban a kormány azt választatja meg, atkát akar, mert hasonlóan a mi kormláinyunkhoz, terorral és választási trükökkel dolgozilfe, Japánban pe dig egyelőre csak a népesség öt százalékának van választójoga, mert az adócenzus olyan magas. Nekünk semmi okunk nem lehet arra, hogy ezeket az elmaradt államokat utánozzuk, sőt minden okunk megvan arra, hogy más rendszert akarjunk, itt megteremteni, mint amely ezekben az országokban van. Spanyolországban a fejlődés a népnek nagy szenvedésein keresztül, diktatúráikon és polgárháborúkon keresztül megy végbe, nekünk, pedig az a célunk, hogy a polgárháborúkat, a diktatúráikat és a hasonló erőszakosságokat elkerüljük. Nekünk olyan második kamarára lehetne legfeljebb szükségünk, amely a haladás szolgálatába szegődik és amely olyankor, amikor az alsókamara többsége a szükséges és elkerülhetetlen haladást akadályozni akarja, megértően az alsóház kisebbségén és a haladás mellé áll. Attól a második 'kamarától azonban, amelyet ez a felsőházi javaslat tervez^ nem várhatjuk ezt, sőt ellenkezőleg azt várhatjuk és csakis azt várhatjuk, hogy a haladást akadályozni fogja. Lee-Smith képviselő többször hivatkozott könyvében, rámutat arra, hogy igen egyszerű próbája van annak, vájjon remélhető-e a megalkotandó felsőháztól a kisebbség védelme a többségi önkénnyel szeniiben, a haladni kivanó kisebbségé és az olyan haladásé, amelyre elkerülhetetlenül szükség van és amelynek be nem következése forradalmakra és vérontásra vezetne. Lee-Smith azt mondja: nézzük, csak, a Lordok Házának összetételét abban a formában, amelyet a Bryce-konfereneia és később a kormtány álláspontja kitervezett és akkor látnunk kell, hogy egészen kétségtelen, hogy a született főrendek,, akiket a Bryce-konferencia és a konzervatív kormány tervezete bizonyos korlátolt mértékben, meg akar hagyni, jobbfelé fognaik húzni, nem pedig balfelé. Ennélfogva — azt mondja, — tartani kell attól, sőt egészen bizonyosan számítani kell arra, hogy adott esetben, amikor az alsóház többsége önkényesen akadályozza a fejlődést, ezek a főrendek az alsóházi többséget támogatni fogják, olyankor ellenben, amikor az alsóház többsége haladni akar, a haladás ellen fognak állást foglalni. Ilyen felsőházra nincs szüksége Angliának,. Éte nekünk sincs szükségünk reá. Előbb rámutattam már arra, hogy száz esztendővel ezelőtt a civilizált világ közvéleménye világgá röpített egy jelszót, a jogállam jelszavát, és ebben a jelszóban tiltakozott az ellen, hogy a felsőbb osztályoknak, a vagyonos osztályoknak érdekeit az alsó osztályokkal való gazdasági küzdelmükben rendi privilégiumokkal, közjogi előnyökkel támogassa az állam. Száz esztendő óta azonban haladás történt ezen a téren. A civilizált világ közvéleménye ma már nemcsak a jogállam jelszavának alapján áll, hanem egy másik jelszó, a szociális állam jelszava alapján. A civilizált világ közvéleménye ma már nemcsak azt követeli, hogy az állam ne avatkozzék bele az osztályok között folyó gazdasági küzdelembe a felsőbb, a gazdagabb osztályok javára, hanem egyenesen megköveteli, az állami beavatkozást, követeli, hogy az állam az alsóbb, a gazdaságilag elnyomott, a szenvedő osztályok javára beavatkozzék a gazdasági küzdelembe. Ennek a felfogásnak eredménye a szociálpolitikai törvényhozás, amely a civilizált államokban immár évtizedek óta egész sor szociálpolitikai intézményt hozott életre. Szociálpolitikánk nagymértékű fejlesztése elől a reakciós Magyarország sem fog tudni kitérni, mert a Népszövetség, ez a felsőbb parlament, ez a harmadik kamara, az államok szuverenitásának ez a korlátozója a maga erkölcsi presztízsével kötelezni, kényszeríteni fogja a reakciós magyar kormányokat is. A szociális állam jelszava, ez a szociálpolitikai jelszó ma már nemcsak azt követeli, hogy az állam ne avatkozzék be a felsőbb osztályok érdekében a gazdasági harcba, — amit a jogállam jelszava követelt száz évvel ezelőtt — hanem megköveteli egyenesen azt, hogy beavatkozzék az alsóosztályok érdekében. # A living wage jelszava, az a jelszó, hogy minden dolgozni akaró embert olyan keresethez kell juttatni, amely életnek nevezhető élet leélésére ad neki módot és alkalmat — ez ma általánossá lesz már az egész világon. A szociális állam és a szociálpolitika követelményei elől nem lehet többé már kitérni. Éppen azért a magam részéről nem akadtam meg azon, hogy Vass József minister ur szociálpolitikai értekezletet tartott, mert a felsőbb oszályok analfabétáinak kitanitására ebben a kérdésben igen nagy szükség van. Legyen szabad rámutatnom arra hogy ez a szociális állam és szociálpolitika távol áll attól, amit mi akarunk, távol áll az a szocializmustól. A szocializmus azt akarja, hogy olyan uj társadalmi rend létesüljön, amelyben a tőkének nincs többé kizsákmányoló ereje, amelyben munkanélküli jövedelem nincs és amelyben csak munkájuk után húzhatnak jövedelmeket az emberek. A szociális állam, a szociálpolitika ellenben sokkal kevesebbet akar, sőt ennek az ellenkezőjét akarja éppen. A mai kapitalista társadalmi rendet, a munkanélküli jövedelem társadalmi rendjét továbbra is fenn akarja tartani. És épen azért, hogy ez a társadalmi rend a támadásoktól mentesebb legyen és hogy ennek a társadalmi rendnek fentartása fenmaradása jobban biztositható legyen, éppen ezért kívánja azt, hogy a dolgozó és nélkülöző néposztályok igényei holmi olajcseppekkel, holmi alamizsnákkal kielégit-