Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. évi november hó 8-án, hétfőn. 209 intézménye. A kettejük között levő különbség nemcsak összeállításuk módjában van, hanem más egyiknek a célja és más a másiké. A civilizált világ közvéleménye a felsőházak, a főrendiházak, urak háza, lordok háza stb. céljpt ma már feltétlenül elitéli, jogosulatlannak tartja, a szenátusok célját ellenben jogosultnak tartja, A civilizált világ- közvéleménye távol áll a szocializmustól; polgári alapokon áll, teljesen polgári alapokon. A tőkés kizsákmányolást, a vagyonos osztályok munkanélküli jövedelmeit a civilizált világ- közvéleménye ma még- jogosultaknak ismeri el, a tőkés kizsákmányolás alapját, a magántulajdont ma is szentnek és sérthetetlennek tartja és csak nagyon kivételesen egy-egy alamizsna erejéig engedi meg, hogy az államok ezt a magántulajdont bizonyos mértékben korlátolják. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A civilizált világ közvéleménye is tiltakozik azonban az ellen, hogy a vagyonosabb osztályok gazdasági nagyobb erejét még közjogi privilégiumokkal is fokozzák. A civilizált világ közvéleménye tiltakozik az ellen, hogy az osztályok közt folyó éles, elkeseredett gazdasági harcban az állani a maga nagy erejével a gazdagok mellé álljon és a gazdagok javára tegyen intézkedéseket. A civilizált világ közvéleménye száz év előtt kialakitotta már a jogállam jelszavát. Ebben az egy szóban, a jogállam jelszavában sűrítette össze a maga tiltakozását az ellen, h^ közjogi privilégiumokkal támogassák a felső osztályokat, hogy a gazdagokat a gazdasági harc megvivására még erősebbekké, a szegényeket pedig közjogi jogegyenlőtlenségek teremtésével még gyengébekké tegyék. A francia forradalom idejében is tiltakozott már a közvélemény a rendi különbségek ellen. A francia forradalom, kitörése előtt, 1789-ben, rendi volt még ez az országgyűlés, amelyet XVI. Lajos francia király 1789 május l-re összehívott, A közvélemény azonban már az országgyűlés összejövetele előtt követelte, hogy a harmadik rend [képviselői ne ugyanolyan számban jelenjenek meg-, mint a papi és nemesi rend képviselői, hanem, hogy a városi polgárságnak, a harmadik rendnek kétszer olyan nagy számú képviselője jelenhessék meg, mint a másik két rendnek, hogy ilyen módon a harmadik) rend érdekei ne legyenek a másik két rend által majorizálhatók. Az országgyűlés összejövetele előtti időkben Franciaországban nagy harcokra adott ez alkalmat, végre is azonban győzött a közvélemény és a király kénytelen volt hozzájárulni, hogy a harmadik rend képviselői valóban kétszer olyan nagy számban jelenhessenek, meg, mint a nemesi és papi rendnek a képviselői; hogy a nemesi és papi rend 300—300 képviselőjével szemben hatszáz képviselőt küldhessenek. A felső osztályok, a felsőbb rendek) azonban ki akarták játszani a harmadik rend jogait és azt követelték, hogy tanácskozzanak külön, — külön, mert ilyen módon hiába jött be a harmadik rend hatszáa taggal, külön tanácskozván, mégis egy szavazatot adott volna csak le a másik két rend egy-egy vagyis összesen két szavazatával szemben, úgyhogy szó sem lehetett volna arról, hogy a harmadik rend többsége juthasson a másik két renddel szemben, sőt ellenkezőleg, mindig a két felsőbb rend majorizálta volna a polgárságét. A közvélemény azonban tiltakozott, ez ellen és követelte, hogy a rendek igenis, együtt tanácskozzanak és együtt szavazzanak, mégpedig nem rendek szerint, hanem fejenként. És a közvélemény hatása alatt a nemesi és papi rend bele is ment ebbe. Miikor azonban a közös tanácskozóteremben együtt voltak a harmadik renddel, akkor a király, XVI. Lajos, megtiltotta nekik a közös tanácskozást és azt követelte, hogy mindegyik rend vonuljon a részére kijelölt külön tanácskozóterembe és tanácskozzanak külön-külön. Ekkor azonban megmozdult az utca. A főnemesi és a papi rend képviselőit az utcán Versailles-ban valósággal inzultálták ngy, hogy abban az időben, másfél hónappal az országgyűlés összeülése után, 1789 május 23-án valóságos zavarok támadtak ennek következtében. A király azonban ennek dacára sem akart engedni. Megjelent a közös tanácskozóteremben és a maga tekintélyével követelte, hogy a rendek vonuljanak ki, mindegyik a maga tanácskozótermébe. A nemesek rendje és a papok rendje ki is vonult, hogy külön kezdje meg taniáícskozásait, a harmadik rend képviselői azonban nem vonultak ki és ekkor mondotta Mirabeau azt a hires mondását: Mi a nép nevében vagyunk itt és csak a fegyverek erejének fog;unk engedni! A király azonban nem merte igénybevenni a fegyvers erőt, mert tudta, hogy azt is befolyásolja a közvélemény. A rendi országgyűléseknek ezzel vége volt, a rendi országgyűlések ideje Franciaországban ezzel elmúlt és a harmadik rend, amely nemzetgyűléssé deklarálta magát, megkezdhette törvényhozói munkáját. A rendi országgyűlések ideje a rendi állam korszakával letűnt és le kellett vona tűnnie nálunk is. Mokosay t. képviselőtársam idézte Kossuth Lajos Írásaiból azt, hogy az 1848-as törvényhozás a felsőtábla demokratikus átalakítására miért nem gondolhatott. Mert az, hogy 1848-ban a népképviselet elve uralomra jutott és hogy ez az elv felsőház demokratikus átalakítását is megkövetelte volna, ez kétságtelen, ezt az előadó ur is elismerte, amikor azt mondotta (olvassa): »az 1848-as nagy átalakulás maga után hozta volna, hogy a népképviseleti rendszer elveihez kellett volna alkalmazni az országgyűlésnek felsőházát is.« Miért nem került erre még sem sor? Mokcsay képviselőtársam idézte Kossuth Lajos Írásából a következőket: (olvassa): »A főrendiház reformját szőnyegre hozni annyi lett volna, mint a jobbágyság felszabadítását, a népképviseletnek és a független felelős ministeriumnak keresztülvitelét veszélyeztetni.« Mokcsay t. képviselőtársam nem érezte, hogy Kossuth Lajosnak ez a mondása voltaképen vádirat a főrendiház ellen. Mert az 1848-as reformokról, a jobbágyság felszabadításáról, a felelős magyar ministeriumról, a népképviseletről igazán nem lehet azt mondani, hogy azok felforgató törekvések lettek volna. A felső táblára tehát épenséggel nem hizelgő, hogy Kossuth Lajosnak attól kellett tartania, azt kellett feltételeznie, hogy ezeket a szükséges és kívánatos reformokat a felsőház elgáncsolta volna, ha a magyar kormány a népképviseleti elv folyamányaképen kísérletet tett volna arra, hogy a főrendi kiváltságokat érintse. A rendiségnek némely sallangj ai mai napig is fenmaradtak ugyan, például a nemesi előnév, címer és hasonló cifraságok, azonban Franciaországban már a francia forradalom eltörölte azokat és a többi európai államokban is kipusztulnak ezek lassan-lassan. Az osztrák 34*