Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

200 A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. A Tégi képviselőházban ismételten szóvá tették ezt a panaszt. Most, amidőn Magyarország visszanyerte függetlenségét, s amióta Magyarországnak önálló külképviselete van, abban a hiszemben voltunk, hogy ez a szellem megváltozott. Én azonban sajnálattal kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez a szellem csak részben változott meg. Túlnyomórészt megvan ez a szellem, amelyet magyarul Srnólen Tóni-szellemnek neveznek ; ez a szellem megmaradt még ma is, és nem irtódott ki, mert hiszen a régi osztrák-magyar követségek szolgálatából igen sok diplomatát vettek át a magyar állam szolgálatába, ezek pedig, akik egy egész életen keresztül ilyen magyarellenes szellemben nevelkedtek és instruáltattak, természetesen nem képesek a magyarság érdekeit a külföldön ugy szolgálni, ahogyan az kivánatos volna. Épen ezért a külügyi tárcánál már szóvátettük ezeket a panaszokat és kértük, hogy elsősorban olyan külképviseletet szervezzen Magyarország, amely az ország érdekeit ismeri és főképen amelynek valamelyes szociális érzéke van. Hiszen a tekintetben, ahogy mennyire nem ismerik Magyarország helyzetét, hivatkozhatom, azt hiszem, a pápai udvarnál lévő követünkre, akinek fogalma sincs a magyar közgazdasági életről és aki, amikor egyizben egy konferencia alkalmával kérdést intéztek hozzá Magyarország gazdasági helyzetére vonatkozólag, ennek a konferenciának egyetlen tájékozatlan tagja ő volt, mert ő semmit sem tudott az egész magyar gazdasági életről. Ezzel egyidőben azonban, amikor a követségek szelleméről beszélek, egy másik irányzatot, egy másik szellemet is szóvá kell tennem, azt a gyűlölködő szellemet, amely egyik-másik követségen a magyar munkásságai, de főképen a szociáldemokrata párttal szemben megnyilatkozik. Mindenki feltételezheti azt, hogy a külképviseleteknek pártatlanul kell eljárniok s a törvények és a rendeletek figyelembevételével r az odaforduló állampolgárok ügyeit el kell intézniük, tekintet nélkül arra, hogy az illetők milyen politikai felfogásúak, mert hiszen a legtöbb esetben vagy utlevélügyről, vagy ehhez hasonló ügyekről van szó. Etekintetben is panaszok vannak és különösen a párisi követség ellen hangzanak el igen gyakran olyan panaszok, hogy az odaforduló magyar munkások utlevélügyeit politikai szempontok figyelembevételével intézik el. Az az eset azonban, amely most legutóbb történt, egészen különleges eset s azért hozom ide a Ház elé, hogy módot adjak a külügyminister urnák, hogy ebben az ügyben vizsgálatot rendeljen el. A szociáldemokrata párt október 31-én és november 1-én és 2-án tartotta szokásos pártkongresszusát. Megjelent ezen a kongresszuson ez alkalommal dr. Winter Leó, a cseh-szlovák kormánynak volt népjóléti és munkaügyi ministere, megjelent továbbá Komárom városának jelenlegi polgármestere, Csizmadia György, aki szociáldemokrata, és megjelent kivülük a ruszinszkói szociáldemokrata párt megbízásából dr. Necsasz Jaromir mérnök, cseh-szlovák nemzetgyűlési képviselő, akik közül Csizmadia is, Necsasz is magyar nyelven üdvözölték a magyarországi szociáldemokrata párt tanácskozásaiban résztvevőket. Olyan emberek jöttek tehát ide, akik irántunk barátságos érzéssel viseltetnek, mégis megtörtént, hogy amikor Necsasz Jaromir, tehát a cseh-szlovák parlamentnek egyik tagja, a prágai magyar követségen megjelent, hogy ott útlevelére a beutazási engedélyt, a magyar vizumot megszerezze, akkor az ott szolgálatot teljesitő tisztviselő azt a megjegyzést tette : reméli, hogy ez az utolsó eset, amikor ő egy ilyen alkalomra Magyarországra fog utazni. Necsasz csodálkozva évi november hó 6-án, szombaton. kérdezte, miért? Erre az a tisztviselő elmondotta, hogy a szociáldemokrata párt Magyarországon hazafiatlan társaság, meg is fog szűnni stb. Erre közöttük diskurzus fejlődött ki, amelynek végén az illető tisztviselő véleményét abban sürüsitette össze, hogy a magyar szociáldemokrata párt tagjai megérdemelnék, hogy valamennyiüket a Dunába dobják. {Zaj a szélsobaloldalon. — Szabó Imre: Szép kis vélemény! Diplomáciai vélemény!) A Dunába dobás Magyarországon az ellenforradalmi időkben nagyon gyakori volt, nagyon gyakran találtak embereket összekötözött kezekkel és összekötözött lábakkal, akik Váctól jöttek lefelé a Dunán, akiket a hullámok hoztak és akikre mindre ráfogták, hogy öngyilkosok lettek. (Grieger Miklós: A kommunizmus alatt is voltak!) Azt tessék külön elintézni! Azokat megtorolták! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Griger Miklós : De azt nem hánytorgatják fel ! — Hebelt Ede : Nem gyilkoltak annyit, mint az ellenforradalomban ! — Fábián Béla : Ugyanolyan gazemberség, ami a kommün alatt történt és ami a kommün után történt !) Peyer Károly : Arról beszéljen a képviselő ur, én erről beszélek. így megosztjuk a munkát. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Peyer Károly : A Dunába dobás tehát itt gyakori szokás volt. Nem tudom, ez a tisztviselő azok közé tartozik-e, (Rothenstein Mór : Valószinüleg !) akik a Dunábadobást annakidején gyakorlatilag intézték. Nem tudom, kicsoda, nevét nem ismerem, de mindenesetre jellemző, hogy egy külföldi állam képviselője előtt Magyarország hivatalos külképviseletének egyik tisztviselője a magyar nemzetgyűlés egyik pártjárói ilyen megjegyzést mer tenni. (Rassay Károly : Azt el kell csapni egy-kettőre !) Én azt hiszem, hogy azoknak a tisztviselőknek az a kötelességük, hogy a hozzájuk forduló felek kérelmeit vagy elintézzék, vagy megtagadják. Ha egy csehszlovák képviselő azzal a kéréssel fordul oda, hogy neki beutazási engedély adassék és meg is mondja, hogy mi célból, akkor senkinek nincs joga semmiféle megjegyzést tenni, még kevésbbé van joga ilyen véleményt mondani a magyar nemzetgyűlésen képviselettel biró egyik pártról. Ha ez az ő felfogása, akkor tegye le tisztviselői mandátumát, jöjjön haza, vállaljon valamilyen kurzuslapnál munkatársi szerepet, s akkor irhát ebben a szellemben büntetlenül, — mert Magyarországon nincs büntetés, — amennyit irni neki jól esik. De a legerélyesebbemtiltakozom az ellen, hogy egy külföldi képviselő előtt oiyan megjegyzést tegyenek, hogy a szociáldemokrata párt tagjai megérdemelnék, hogy a Dunába dobják őket ; mert ha ez lehet felfogás, és ezt tűrik az egyik oldalon, akkor tessék tűrni ezt a másik oldalon is. Ugyanilyen joggal és hangnemben fog esetleg más valaki egy másik állami hivatalban beszélni, s esetleg azt fogja mondani, hogy másokat kell a Dunába dobni, s akkor azt sem lehet kifogásolni. Elvárom, hogy a külügyminister ur ebben az ügyben a vizsgálatot meg fogja inditani és a vizsgálatról itt a Házban jelentést fog tenni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a külügyminister urnák. (Rothenstein Mór : Hoi a külügyminister ?) Rothenstein Mór képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór; Nem tudom, hogy hol van, mert soha nem látom!) Rothenstein Mór képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Következik Fábián képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az interpellációt felolvasni.