Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

Á nemzetgyűlés 594. ülése 1926. Láng János jegyző (olvassa) : »Interpelláció a belügyminister úrhoz : 1. Van-e tudomása a belügyminister urnák arról a játékról, amely Budapest székesfőváros központi választmányában a választói névjegyzék összeáliitása körül lejátszódik ? 2.) Mit hajlandó a minister ur tenni, hogy úgy Budapesten, mint az egész országban biztosítsa azt, hogy a választói névjegyzékbe csak azok vétessenek fel, akik tényleg választói jogosultsággal birnak és ne maradjanak ki a választói névjegyzékből azok, akiket a törvény választói jogosultságban részesit ? Kelt Budapesten, 1926 november 4-én. Fábián Béla nemzetgyűlési képviselő.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! A hamisítatlan választói névjegyzék nemzeti érdek, mert a hamisítás a nemzeti akarat meghamisítása. Az én meggyőződésem szerint a nyilt választói jog már magában is a nemzeti akarat meghamisítása — {Ellentmondások a jobboldalon.) azért, mert azok, akik nyiltan szavaznak, nem mindig meggyőződésük szerint szavaznak, sőt többször szavaznak meggyőződésük ellenére, mint meggyőződésük szerint, mert állandóan félniök kell attól a terrortól, amely az állami hatóságok akarati befolyásolásában nyilvánul. Ha már nyilt választójog van, amely a választók akaratát befolyásolja és ahhoz még egy hamisított választói névjegyzék, ez tulajdonképen nem jelent egyebet, mint be nem vallott diktatúrát, amely szerint a nyilt választókerületekben az jön be, akit a kormány akar. A választói névjegyzékek összeállításánál elsősorban Budapest székesfővárosban, de a vidéki kerületekben is olyan csúnya játék folyik, amely nem méltó egy olyan közülethez, amely hatósági jogokat gyakorol. Heteken keresztül olvassuk a lapokban azt, hogy pártok emberei vivnak egymással élet-halálküzdelmeket a körül a kérdés körül, hogy X-nek, vagy Y-nak van-e választói jogosultsága, vagy nincs. Az egyik párt mindenáron törekszik megakadályozni, hogy a választói névjegyzékbe felvétessenek olyanok, akikről a másik párt dokumentumokkal igyekszik igazolni, hogy azoknak választói jogosultsága megvan. Az én véleményem szerint ez nem méltó azokhoz a nagy érdekekhez, amelyek a választói névjegyzékek összeállításával kapcsolatosak; nem méltó azért, mert szégyelnünk kell magunkat, ha nyugati államokban olvassák azt, hogy nálunk harcokat kell folytatni annak elismeréseért, ami mindenkinek polgári joga. Amikor valakit az adófizetők névjegyzékébe felvesznek, nem kell harcot folytatni azért, hogy ott az illetőt megtalálják és elismerjék adófizetőnek; amikor valakinek a leventekötelezettségét kell megállapítani, ott sem kell harcot folytatni azért, hogy az illetőt megtalálják : de amikor az illető választói jogosultságáról van szó, tehát a törvény által elismert jogáról, arról, hogy az ország ügyeibe beleszólhasson, akkor a ki- és bereklamálások és más egyéb praktikák százával találkozunk. Azt hittem először, hogy az ilyen dolgokhoz csak Budapesten van szerencsénk s a községi választásokkal kapcsolatosan nem történnek meg az olyan dolgok, hogy egész háztömbök maradnak ki a választói névjegyzékből, és hogy üres telkek számai alatt, ahol senki sem lakik, emberek tizeit és húszait vették be a választói névjegyzékbe, de ma, sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy a vidéki kerületekben is százával hagyják ki azokat a választókat, akik nyilt szavazás mellett a múlt választások alkalmával az ellenzéki jelöltre szavaztak. Kénytelenek vagyunk megállapítani a listáét'?' november hó 6-án, szombaton. âOl ból, hogy annak ellenére, hogy meg van irva, hogy minden egyes választónak a neve és lakhelye a választói névjegyzékben feltüntetendő, a választók neve mellett a lakhely sok helyen feltüntetve nincs, ami azért történik, hogy igy ellenőrizhetetlenül be lehessen csempészni a névjegyzékbe olyan embereket, akik az illető községben nem laknak s ott illetőséggel nem birnak, de akik majd a választások alkalmával meg fognak jelenni, hogy leszavazzanak. Azt*kérdem tehát a belügyminister úrtól, hajlandó-e a belügyminister ur intézkedni abban a tekintetben, hogy már a választójogi törvényben előrelátott intézkedés megtörténjék abban az irányban, hogy az összeirások pontosan hajtassanak végre. Lehetetlen, hogy becstelenül a választói névjegyzékbe felvétessenek olyanok, akik nem választók és kihagyassanak olyanok, akik választók. Ennek épen csak a törvény által kontemplált módja az egyedüli ellenőrzési lehetősége benne van a választójogi törvényben, hogy t. i. a választói névjegyzékek összeállításánál minden házban kifüggesztendő azoknak a neve, akik a választók névjegyzékébe felvétettek. A ház lakói gyakorolják e felett az ellenőrzést és ők állapítják meg, hogy vannak-e olyanok a névjegyzékben, akik sohasem laktak ott és nem választók, és viszont mások, akik ott laknak és választói jogosultsággal birnak, fel vannak-e véve. Mit hajlandó a belügyminister ur tenni abban az irányban, hogy a választójogi törvényben kontemplált és meghatározott összeirási mód a választói névjegyzékek összeállításánál minél előbb életbe lépjen? Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Scitovszky Béla belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A képviselő ur interpellációjára, amelyet írásban beterjesztett volt, a következőket vagyok bátor válaszolni : Budapest székesfőváros képviselő-választóinak 1926. évre szóló névjegyzékének összeírása körül ezidő szerint a jogorvoslati eljárás van folyamatban. Ebbe az eljárásba a törvény értelmében beleszólási jogom nincs. (Fábián Béla : Azl925-ösbe !) Most az 1927. évre szóló összeirás van folyamatban ; tulajdonképen az 1926-os, de az 1927. évre érvényes, t. i. mindig azzal az évszámmal jelölik, amelyre érvényességgel bir. A törvény megjelöli az utat és módot a sérelmek orvoslása tekintetében. A központi választmány határozata ellen a közigazgatási birósághoz van panasznak helye. Abban a tekintetben, hogy a választók névjegyzékébe csak az vétessék fel, akinek választójoga van és ne kerülhessen a névjegyzékbe olyan személy, akinek nincs választói jogosultsága, ebbe hasonlóképen nincs módom beleavatkozni, mert a törvény a jogosultság kérdésének elbirálását nem rám, a belügyministerre, hanem elsősorban az összeíró küldöttségekre és a jogorvoslati eljárásra bizza. A központi választmánynak a jogosultság elbirálása tekintetében a törvény értelmében utasítást nem adhatok. Tekintettel arra, hogy a székesfővárosnál a jelenlegi ös-zeírások folyamán majdnem negyvenezer felszólamlás érkezett be, a kormány a felszólamlások elbírálására szolgáló határidőt kétszer volt kénytelen meghosszabbítani, (Farkas István: Ez volt a helytelen, mert nem lesz névjegyzék!) hogy a központi választmánynak ideje legyen ezeket a felszólamlásokat elbírálni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Volt már százezer felszólamlás is, mégis elintézték.) Elnök : Csendet kérek. Scitovszky Béla belügyminister : Enné! többet a mai jogszabályok értelmében a kormány nem I tehet. Hogy a választójogi törvénynek ezek a ' rendelkezései előbb léptettessenek életbe, mint