Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

196 'A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. hozott törvény tiszta leszűrődése legyen a magyar nemzet akaratának, (Malasits Géza közbeszólj Elnök: Malasits képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Kószó István : Méltóztatnak látni, hogy ez a főrendiház időközben változást szenvedet, változást szenvedett pedig a változott viszonyokhoz mérten. Ez az én felfogásom és véleményem szerint demokratikus lépés volt, és ennek továbbfejlesztése és az ezen az utón való továbbhaladás feltétlenül szükséges, ha azt a kijelentést, amelyet a túloldal is magáévá tett, magunkévá tesszük, t. i. hogy a változott viszonyokhoz mérten a törvényeknek és az alkotmányjogi intézkedéseknek is változniok kell. Örök törvény csak egy van, az isteni törvény, amit azonban az ember alkotott, az örökké nem fog beválni, mert a változott viszonyok mellett annak a törvénynek, annak az intézkedésnek, annak a jogirányitásnak szintén változnia kell, minthogy annak alkalmazkodnia kell a nép és nemzet akaratához. (Ugy van ! a jobboldalon. — Rothenstein Mór : Tehát az egységespárt sem örök !) Amikor épen a túloldalról annyira hangoztatják, hogy a demokratikus fejlődés elengedhetetlen szükséglet, akkor lehetetlenség nem örömmel üdvözölni ezt a törvényjavaslatot (Derültség a baloldalon. — Elnök csenget), amelynek alapján olyan elemek fognak bejönni a törvényhozásba, amelyek a nemzeti akarat tiszta, leszűrödése tekintetében a tapasztalat, a gyakorlat és az emberismeret révén szerezték meg tudásukat, (Ugy van! a jobboldalon. — Malasits Géza közbeszól.) Elnök : Malasits Géza képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék csendben maradni ! Kószó István : Ne vegyünk egyebet, csak azt, hogy milyen változások történnek a múlthoz képest, milyen változások történnek akkor, midőn a javaslat átveszi a főrendiház eddigi elemeit, amelyeknek külön működését a törvényhozás ezután is kivánatosnak tartja. (Horváth Zoltán : Valamit a Habsburgokról is !) Elnök : Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Kószó István : Ilyen módon tagjai maradnak tehát a felsőháznak a Habsburg-családnak állandóan az ország területén lakó tagjai, akik magyarul tudnak és állandóan itt laknak. (Zaj a baloldalon.) Tagjai maradnak azok az egyházi és világi funkcionáriusok, akiknek a főrendiházban tagsági joguk volt. (Propper Sándor közbeszól.) Elnök : Csendet kérek Propper képviselő ur ! Kószó István : Fentartja a javaslat az államfő jogát meghatározott számú felsőházi tag kinevezésére, ennélfogva tehát, miután király nincs, a kormányzónak adatik meg az a jog, hogy a felsőházat kinevezett tagokkal kiegészitse. Már pedig a dolog természete hozza magával, hogy azok a kinevezettek olyanok lesznek, akik különösen ismerik az életet, olyanok lesznek, akiknek behozatala a törvényhozásba feltétlenül szükséges. (Ugy van ! a jobboldalon.) Nem ejti el a javaslat az örökös főrendiségi intézményt sem, hanem etekintetben csakis azt a változtatást teszi, hogy a főrendek nem személyesen lesznek tagjai a törvényhozó testületnek, hanem maguk közül harmincnyolcat erre a célra választani fognak. Ez is olyan módositás a múlthoz képest, amely a megváltozott viszonyok között feltétlenül szükséges. A leglényegesebb és demokratikus szempontbői legnagyobb lépést jelentő intézkedésnek azt tartom, hogy felsőházi tagságot kapnak (Rothenstein Mór : A munkások !) a törvényhatóságok, egyetemek, főiskolák, továbbá a különféle élethivatások szervezetei részéről való választás jogévi november hó 6-án, szombaton. címével olyanok, akik egyébként nem tudnának a törvényhozásba bejönni. Végtelenül fontos és nagyon lényeges dolognak tartom ugyanis azt, hogy olyan egyének is bejöhessenek, akiknek a törvényhozásban való részvétele másként inkompatibilis volna. A vidéken levő vállalatoknál, és a nem Budapesten székelő tudományos intézeteknél elfoglalt egyének behozatalára gondolok, mert hiszen azok állásukat volnának kénytelenek otthagyni abban az esetben, ha bejutva a törvényhozásba, állandóan le lennének kötve. Különösen a közigazgatási vezető tisztviselők helyetfoglalása fogja feltétlenül egységessé és kompaktá tenni az egész lakosság megnyilatkozásával azt a munkát, amelynek eredménye a törvény, amely törvénynek pedig fednie kell a nemzet akaratát. (Ugy van ! a jobboldalon.) A kétház rendszerének túlnyomó részéről történt elfogadása mellett csodálkozom, hogy az előttem szóló képviselő ur az egykamarás rendszer helyességét vitatja és annak alkalmazását tartja szükségesnek. Nekünk volt már egyszeregy szomorú egykamarás rendszerünk, (Horváth Zoltán : Most is van !) amikor a proletárdiktatúra egy kamarával dolgozott; igaz, hogy egyik része a pincében volt, a másik pedig a pince fölött, itt ennek a nemzetgyűlésnek házában. {Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez demagódia!) Ez a rendszer nem vált be (Rothenstein Mór : Államtitkár ur, nem resteli 1) és az ennek megismétlődése ellen való küzdelem becsületbeli feladat^ a magyar nemzetnek és a törvényhozásnak. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon. — Malasits Géza : A pineeparancs • nokok ma is szabadon járnak! — Propper Sándor: Tapsoljanak a múltnak!) Nem hagyhatom szó nélkül inszinuációt . . . (Malasits Géza közbeszól.) Elnök : Malasits képviselő urat egyszer már rendreutasítottam. Kérem, méltóztassék csendben maradni! Kószó István : ... amelyet az előttem szóló t. képviselő ur a jogfolytonosság helyreállitása tekintetében végzett munkával kapcsolatosan tett, midőn azt mondta, hogy a szegedi kormány októbrista volt. (Propper Sándor: Ugy van!) Hát ez nem igaz, ez teljesen valótlan, mert a szegedi kormány megalakulásának indoka épen az volt, hogy az októbrista kormányt letörje és a jogfolytonosság helyreállításának lehetőségét megteremtse. (Propper Sándor : Nem jól tudja a képviselő ur!) Én nagyon jól tudom, mert a szegedi kormány megalakulásánál ott voltam és annak rövidéletű munkásságában én is résztvettem, tehát tudom, hogy milyen irányzat, milyen célzat vezette a kormányt. (Propper Sándor : Kérdezze meg Ábrahám Dezsőt! Ö majd megmondja!) Károlyi Gyula, amikor Aradról Szegedre jött és megalakitotta kormányát, iparkodott összeköttetést keresni azokkal a külföldön tartózkodó és az országban igazán bujkáló nagy politikusokkal, akikkel való kapcsolat mellett vélte a nagyon sokat emlegetett és tényleg megszakított jogfolytonosság helyreállításának lehetőségéhez az első szükséges eszközöket megteremteni. Nem lehet tehát azt mondani, hogy októbristák voltak azok a tul a Dunára összegyülekezett magyar katonák, akiknek segitségével — a magyar nemzeti hadseregnek Szegeden való megteremtésével — kezdődött meg az a munka és az a küzdelem, amelynek eredménye az 1920. évi I. t.-c.-bcn nyilatkozott meg. (Malasits Géza: Vérrel irták ezt!) Elnök : Malasits Géza képviselő urat másodszor is rendreutasítom! Kószó István: T. Nemzetgyűlés! Amikor ilyen gyanúsítást hallok a túloldalról, s amikor azt állítják, mintha egy külön harmadik alakú-