Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

[À nemzetgyűlés 594. ülése 1926. tol lefelé, egészen a tudományos, gazdasági és politikai polgári testületek képviselőiig, mindenki ott lesz, csak épen munkás nem lesz ott, amit — mint beszédem^ elején mondottam — nem reklamálok, nem kérünk belőle, köszönjük szépen, de furcsa, hogy amikor osztályokról és egyetemes érdekekről beszélnek s amikor minden osztály befolyását emlegetik az indokolásban, a paragrafusok közül rendszeresen és következetesen kihagyják épen a legnagyobb és legértékesebb dolgozó osztályt. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy én nem kérek, mi nem kérünk ebből, azt hiszem, el sem fogadnánk ilyen kinevezéseket a főrendiházba, hanem csak választás utján tudnánk beletörődni egy második kamarába. Én jellemzéséül e törvényjavaslat szellemének hoztam fel azt, hogy az osztályok hatásairól és annak szükségéről beszélnek, de csak az indokolásban, a paragrafusból azonban kifelejtik azt, hogy minden osztály valóban képviselethez jusson. Azt mondotta az előadó ur, hogy kontroll és egyensúly szempontjából van nagy szükség a második kamarára. Nem tehetek róla, én nem érzem szükségét a kontrollnak, sem egyensúlynak. Az uj korszak törvényhozótestületei a nép széles rétegeiből merítik erejüket. Ha a magyar törvényhozás egytagozásu, egykamarás lenne, de a dolgozó nép széles rétegeire támaszkodnék, nem volna szüksége sem kontrollra, sem egyensúlyra. Uraim, tanulják meg, ismerjék meg, szokják meg, hogy a dolgozó népben lehet, szabad és kell bízni. (Nánássy Andor: B izünk is!) A dolgozó magyar népnek nincs szüksége kontrollra, nincs szüksége egyensúlyra. Szüksége van egy erőteljes egykamarás rendszerre, amely a dolgozó nép erején nyugszik. Egy ilyen nemzetgyűlésnek, mint ez a mai, amely nyilt szavazás utján, erőszak utján jött létre, szüksége lehet egy ilyen kontrollra, ilyen egyensúlyra, szüksége lehet a főurak gyámkodására, de egy komoly, igazi, a mai korból született, a mai kornak megfelelő, a mai korban gyökerező egykamarás rendszernek semmiféle felsőbb gyámkodásra szüksége nincs, mert — mint ahogy később bizonyitani fogom — szerte a világon az uj alkotmányok lemondanak erről a fényűzésről, mert rájöttek arra, hogy erre semmi szükség sincs. (Klárik Ferenc: Ugy van! Csak pénzkidobást jelent és reakciót!) Már rámutattam beszédem első részében arra, hogy ha baj volt, ha veszedelembe került az ország, ezek a kontrollálni és egyensúlyt fentartani hivatott osztályok és rétegek^ nein voltak soha sehol és egyáltalában nem végezték el azt az ellenőrző és egyensúlyban tartó munkát, amelyet az előadó ur itt ettől az uj főrendiháztól vár. Amint mondottam, erre nincs is semmi szükség és amidőn én az egykamarás rendszer mellett foglalok állást, perhorreszkálnom kell az előadó urnák azt a nonsalanszát hogy kereken kijelenti, hogy az egykamarás rendszer már nem is vitatható, mert az egykamarás rendszer megbukott. Nem tudom, honnan veszi az előadó ur ezt a megállapítását. Én ugy tudom, ő az alkotmányjog és az alkotmányjogi fejlődés tanára, tudós ember tehát, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, akinek ezt az anyagot bőségesen kell ismernie, aki előtt tehát nem leheti rejtély az uj kor alkotmányfejlődése. Ha ő számot tart arra, hogy tudományát komolyan vegyék, nem kockáztathatja meg azt a kijelentést, hogy az egykamarás rendszer világszerte megbukott. Igyekeztem összeállítani a mai paiiamenévi novemher hó 6-án, szombaton. 1Ô1 táris államok parlamenti rendszereit — nemcsak az európaiaikat, hanem a tengerentúliakat is — és az igy összeszedett anyag eredményéből egyáltalában nem látom igazolva azt, hogy az egykamarás rendszer megbukott volna, sőt ellenkezőleg azt mondhatom, hogy az egykamarás rendszer még nincs kipróbálva és az én felfogásom szerint csak most indul el hóditó utj ara. A különféle parlamenti rendszereket négy csoportba osztván, a következő képet nyertem: Egykamarás parlament felett rendelkezik ma Bulgária, Equador, Finnország, Görögország. Uj-Zéland, Lengyelország, Jugoszlávia, Holland-India és az újonnan keletkezett balti álla,' mok: Lettország, Litvánia és Észtország. (Nánássy Andor: Lengyelország kétkamarás!) Amint később rá fogok mutatni, egészen más az, ami Lengyelországban van és egészen más az, amit mi kétkamarás rendszernek nevezünk. Ugyanis ott az alkotmánynak csupán bizonyos régi maradványát és csökevényét tartották meg, nagyon csökkent hatáskörrel, ez azonban az

< egykamarás rendszerek közé utalandó. (Viczián István: Diktátora is van Lengyelországnak!) Az kellene önnek is; tudom, hogy ön is szeretne diktátort! (Viczián István: Egy Mussolinit szeretnék Magyarországon! — Sütő József: Mozidiktátor volt maga is!) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: A második csoportba sorozom azokat a parlamentáris államokat, amelyek kétkamarás rendszerre építették fel ugyan törvényhozásukat, de amelyek tulajdonképen mégsem kétkamarás rendszerűek, mert a második kamara szükségessége az állam struktúrájából folyik; azért szükséges a második kamara, mert ezek szövetséges államok és a szövetségben tömörült különböző államok küldik delegátusaikat a második kamarába, amely második kamarának hatásköre azonban merőben eltér egy rendes második kamarának hatáskörétől. Idetartoznak az északamerikai Egyesült Államok, amelyeknek szenátusa 96 tagból, alsóháza pedig 435 tagból áll. A szenátus ugy kerül össze, hogy minden szövetséges állam két delegátust választ és küld a szenátusba. Ide tartozik továbbá Mexikó, amely szintén szövetséges állam, szintén szenátussal, amelybe minden szövetséges állam ugyancsak két-két tagot küld. A szenátus tartama négy év, az alsóházé két év. Ide tartozik Dél-Afrika is, amelynek szenátusa 40 tagból áll, alsóháza pedig, a House of assambiees, 130 tagból! Ide tartozik Kanada, amelynek szenátusa 96 tagból áll, néhány kinevezettél — ezt azonban legutóbb reformálták — s ide tartozik Argentina és Venezuela. Az európai államok közül ebbe a csoportba tartozik Németország, amelynek 18 állam képviseletéből álló szenátusa van és amely a weimari alkotmány alapján ma a világ legdemokratikusabb és leghaladottabb állama. Alkotmányának alapja ugyanis az, hogy az államhatalmat a nép gyakorolja. Németországnak is van szenátusa, de ez a szövetséges államok delegáltjaiból áll, kinevezésről, örökletes tagságról egyáltalában szó tincs. A Reichstag tartama négy esztendő a Reichsrat a szövetséges államok kormányaiból alakult, választójoga van minden 20 éven felüli polgárnak, nemre való tekintet nélkül. Ide tartozik végül Ausztria, amelynek van Nationalratja és Bundesratja; itt is a szövetséges államok kiküldötteiből áll a Bundesrat. Ezekben az államokban azonban ez nem második kamara, sőt nem is szenátus, legkevésbé