Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

1Ô2 A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. pedig főrendiház. Ezek inkább unifikációs testületek, amelyekre feltétlenül szüksége van egy szövetséges államnak, amely különböző államokra tagozódik, de azok egy birodalomban szövetkeznek. Feltétlenül szükséges az ilyen egyeztető második kamara, amelynek azonban egyrészt egészen csökkent hatásköre van, másrészt pedig amelyben sem kinevezés, sem örökletes tagság nem ismeretes. A harmadik csoportba tartoznak a szenátusok. Szenátusa van — amely szenátusok nagyobbrészt demokratikus és titkos választás alapján jönnek létre — Belgiumnak, Bolíviának, Braziliának, Chilének, Kolumbiának. Dániának, Franciaországnak, Svédországnak, Cseh-Szlovákiának, Hollandiának és Törökországnak, ahol a második kamara tulaj donképen az alsó kamarának van alárendelve, ahol a komisszárék tanácsa tölti be a második kamara hivatását, egészen csökkent hatáskörrel és az alsóháznak, a nemzetgyűlésnek tartozó felelősséggel. Ugyancsak szenátusa van, a tengeren túl Uruguaynak, Argentínának és Egyiptomnak, a kontinensen Romániának, Portugáliának és Norvégiának. Körülbelül a végére is értem, anélkül, hogy főrendiházra bukkantam volna. Van azoniban főrendiháza Nagjybritanniának, az, anyaországnak, a House of Lords; ez azonban revizió alatt áll és igen éles viták folynak az angol felsőház reformálása terén s egészen bizonyos, hogy igen rövid idő múlva az angol felsőház radikális változáson fog keresztülmenni Főrendiháza van még Spanyolországnak, ahol a tagság örökölhető és szenátusa — de főrendiházi tagsággal — van még Olaszországnak. A főrendiházi jelleget az adja meg, hogy a királyi hercegek is helyet foglalnak a szenátusban. Ugyanilyen jellegű felsőháza van Japánnak, ahol a császári család tagjai és a márkik és a személyes jogú hercegek is részt vesznek a második kamarában. Főrendiháza tehát — amit látjuk — csupán Nagybritanniának^ ivan, Spanyolországnak» ' Olaszországnak, Japánnak és lesz Magyarországnak, ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz. Nem tudom, hogy méltóztatik e kérdés felől gondolkozni, nem tudom azonban belátni, hogy miért kellene nekünk ennek a szereesétlen országnak sorsát azokhoz az országokhoz, azoknak az országoknak parlamenti rendszeréhez kötni, amely országok maguk is nagy átalakulások előtt állanak. Az angol főrendiházra vonatkozólag, mint mondottam, igen éles vita folyik és a legutóbbi angol községi választások eredménye után kétséges, hogy az angol főrendiház napjai meg vannak számlálva hogy az angol főrendiház igen hamar, igen radikális revizió alá kerül. Sidney Webb angol jogász és alkotmánytudós azt mondja a. lordok házáról, hogy ahogy a történelem és a brit alkotmány törvényei megszabják, a lordok háza tulajdonképen nem egy második kamara, hanem egyetlen és utolsó maradványa Európáiban a múltból még fennállott rendi érdekképviseletnek. Ö ugyanis akkor még nem tudta, hegy Magyarországon is fel akarják támasztani a főrendiházat, joggal hivatkozott tehát arra, hogy egyetlen és utolsó főrendiháza a világnak. Továbbá azt mondja, hogy a császári családnak — ő ennek nevezni, — semmi szerepe nem lehet a törvényhozásban, a császári családra semmi szüksége nincs a törvényhozásnak, ha jó törvényeket akar hozni. Végül művének 7—8 lapján azt mondja: mi lenne egy második kamara teenévi november hó 6-án

} szombaton. dője, ellenőrizni, hogy sem valamely külön néposztály, sem valamely politikai párt érdekében ne történjék semmi olyan, ami az. egész népakarattal ellenkezik. Sidney Webb, aki ehhez a kérdéshez hozzászólott, épen ellenkező - szerepet oszt ki egy főrendiháznak, egy második kamarának, mint amilyet ez a javaslat szán a magyar felsőháznak. Nálunk osztályképviseletet hoznak létre, egy kifejezetten, betűiben, paragrafusaiban, intézményeiben egy második, egy még ennél is osztályjellegübb parlamentet akarnak létrehozni; Angliában pedig az utolsó főrendiház hazájában arra törekszenek, hogy olyan demokratikus második kamarát hozzanak létre, amely vigyáz arra, nehogy a törvényhozásban osztályszempontok érvényesüljenek. Nem lehet tehát azt mondani, — vagy legalább is nagy merészség kell hozzá, különösen pedig tudós ember részéről kell nagy merészség hozzá, — hogy az egykamarás rendszer megbukott, mert az, egykamarás rendszer tulaj donképen most indul el a maga útjára," az egykamarás rendszer most kerül majd birálat alá, most a legközelebbi évtizedekben fog megmutatkozni, hogy az egykamarás rendszer mennyiben hasznos ós szükséges törvényhozási módszer. Azt hiszem, hogy a demokrácia mai fejlettsége, állandó fejlődése és előremenetele mellett egészen bizonyos, hogy az egykamarás rendszer be fog válni és ha önök ragaszkodnak a felsőházi törvényjavaslathoz és az ennek alapján létrejövő intézményhez, a helyzet az lesz, hogy nem Anglia lesz az utolsó állam, amelynek felsőháza van, hanem Magyarország, amelynek egyrészt egy rendi osztályparlamentje, felsőháza lesz^ másrészt pedig a maga alsóházát, képviselőházát nyilt és csorbított választójog alapján fogja megválasztani. (Sütő József: Csendőr segítségével!) Sokkal célravezetőbbnek, az ország érdekében

1 valónak tartamán, ha mi nem elavult rendszerekhez kapcsolódnánk, hanem figyelembe vennők az uj korszak követeiményeit és szükségleteit s ha már nem tudunk arra az álláspontra helyezkedni, hogy a mai kornak megfelelő egykamarás rendszerre térjünk át, akkor legalább arra kellene törekednünk, hogy a második kamara szenátus legyen, amely tagjait .meghatározott időre, közvetlenül, egyforma feltételekkel választja, amelynek hatásköre nem lehet olyan, amely a törvényhozás munkáját kedve és osztályérdeke szerint feltartja vagy megváltoztatja. Nagyon érdekes, hogy az eredeti javaslat felveszi a Habsburg-főhercegeket és a Habsburg-család tagjainál a korhatárt 35 évben állapítja meg. A bizottság már engedelmesebb volt és a 35 esztendőt leszállította 24-re. Már mások is felvetették előttem azt a kérdést, hogy mi az oka ennek a korleszállitásnak, hogy mi predesztinálja a Habsburg-család tagjait arra, hogy 24 éves korukban többet tudjanak, mint a tudományos képzettségű és egyéb felsőházi tagok 30 éves korukban. Nagyon furcsa, hogy amikor a 2200/1922. számú ministeri rendelet az^ alsóház képviselőinek választhatóságát a 30 éves korhoz köti, ugyanakkor ez a felsőházi törvényjavaslat a bizottság szövegezésében a volt főhercegekre nézve a szükséges életkort 24 évben állapítja meg. Annak a furcsa dolognak leszünk tanúi, hogy lesznek partelis felsőházi tagok és hosszuszakállu képviselők, (Urbanics Kálmán: Magának 24 esztendős korában még partelije volt?) hogy ezt. hogy