Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

184 A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. kező utakon jutóik el ugyanarra a konzekven ciára, amelyre Apponyi képviselőtársunk;. T. Nemzetgyűlés! Wells, a világtörténelemről irott legújabb nagy munkájában, mely milliószámra forog közjkézen, majdnem minden ikulturnyelven, azt irja: »Mindegy, tántorogva vagy kemény léptekkel, a világ mégis csak halad és tovább is előre fog haladni.« Wellsnek ez a megállapítása helytálló, mert az életet, a fejlődést megállitani nem lehet. Az öt világtáj eseményei ezt igazolják. Az előttünk lejátszódó történelmi események azt bizonyítják, hogy a népek ebben a korszakban eddig soha el nem képzelt fejlődésnek indultak. Az egész vilá'g — mint látjuk — lázasan keresi a haladás országutját, mert rá alkar lépni és azon akar haladni. Itt pdig azt látjuk, hogy egy picinyke kis országban, amely a világ haladásának szempontjából — sajnos — nem; nagy jelentőségű, néhány ur, hogy ugy mondjam, hátrafelé ráncigálja a világot, le akarja láncolni a fejlődést és ahelyett, hogy előbbre akarná vinni az országot a fejlődésben, híáitrafelé viszi. Ez a javaslat is nem előre néz, hanem visszafelé; nem az uj igényeket, az uj szempontokat keresi, hanem a régieket alkarja érvényre juttatni s a torlódó nagy gazdasági, politikai és kulturális problémák közül a kormány és a nemzetgyűlés többsége nem lát meg mást, mint azt, hogy egyjkamarás rendszerünk van és mellé kell telepíteni gyorsan a második kamarát, a felsőházat, a maga régi, avult, reakciós felfogásában és összetételében. Másrészt látjuk, hogy a társadalom a nyomorúság és bizonytalanság kórtüneteit mutatja minden téren, minden területen és ezzel nem törődik senki. A kormány nem nyúl semmihez, nem mer vagy nem akar semmihez nyúlni. Van-e valaki, aki azt merné állítani, hogy a mai magyar életnek nincs más sürgősebb problémája, mint a felsőház? Fel lehetne tenni a kérdést, hogy a méltóságokra pályázó leendő főrendeken kivül kinek van szüksége erre a második kamarára. Ki érezte ennek eddig hiányát; hol van az a hézag, amelyet ez, az uj felsőház betölteni hivatott 1 Merem állítani, senkinek nincs rá szüksége, de csinálják azért, mert ugy látják, hogy ez tartozéka a reakció várrendszerének, záróköve lenne talán annak a reakciós épületnek, melyet az ellenforradalom diadala óta itt lassan épitgetnek. Kapunk indokolást, megokolást, — amint mondottam — egymásnak ellentmondót, egymásba botlót. Megpróbálom kihámozni, hogy azonkívül, amit mondottam, hogy a felsőház megteremtésére alapvető ok a ministerelnök ur tegnapi beszéde, tulajdonképen melyek azok az okok, amelyek a nyilvánosság előtt szerepelnek a felsőház visszaállítása mellett. Az előadó és az indokolás beszélnek főképen az okokról, mondom, igen nagy ellenmondást támasztva. Az indokolás őszintébb, az előadó ravaszabb. (Mozgás a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Nono!) Be fogom bizonyítani, hogy az előadó ur igen ravaszul állította be a kérdést, és egyáltalában nem helytállók azok az indokok, amelyeket a felsőház jogossága mellett felhozott. Az eredeti indokolás, a 751. számú irományhoz szóló, második oldalán a következőket mondja (olvassa): »A külön felsőház megszervezésének szüksége fokozott mértékben lép előtérbe a választói jog kiterjesztésével. A választói jog- nagymérvű kiterjesztése következtében a népképviseleti kamara jelentékeny része már nem jog- és törvénytudó emberekből alakul és nincs biztositék arra évî november hó 6-án, szombaton. nézve, hogy ebben az első kamarában a szakszerűség szempontjai minden esetben érvényesülhetnek.« Ez tiszta elméleti alap, tiszta^ elméleti fejtegetés, mert a népképviseletek és a törvényhozások konstruálásánál soha, sehol nem ügyeltek arra, hegy a népképviselet vagy a szakszerűség alkatelemekből tevődjék össze- Nincs is erre szükség. A külföldi törvényhozások, ha arra szükségük van, — már történt itt erre hivatkozás — ankétokkal, kívülálló szakértők bevonásával végezhetik el a törvényelőkészités munkáját, azonkívül minden kérdésnek meg van a maga bőséges irodalma. A törvényhozók és a törvényhozás tekintélyét én egy hamis vágányu indokért nem alacsonyítanám le anynyira, mint ezt az indokolás teszi csupán azért, hogy egy tetszetős érvét liferáljon. Az indokolás egy másik része azt mondja (olvassa): »Minthogy ilyen körülmények között a törvényhozási munka súlya jóformán teljesen a kormányra hárul át és igen kevés ki1 axas van arra, hogy a kormány javaslataival szemben a népképviseleti kamara szakszerű ellenőrzést gyakoroljon: fokozott mértékben szükség van olyan második kamarára, amelynek tagjai pártszempcntoktól és a kormánytól függetlenek és kiválasztási módjuk következtében különösképen alkalmasak arra, hogy ai egyes ^ törvényjavaslatokkal szemben a legkülönfélébb szempontokból alapos és szakszerű bírálatot gyakoroljanak.« Itt odáig megy az indokolás, hogy a kormányt saját maga iránt teszi bizalmatlanná. Ha van logika a világon, akkor ez után az indokolás után a kormánynak, mint törvényelőkészitésre tehetelennek, alkalmatlannak, el kell távoznia helyéről és el kellene csapnia a ministeriumi főtisztviselőket, ha attól fél, hoey egy kamara szakszerűség szempontjából nem fogja tudni a kormánynak, a ministeriumnak javaslatait felülbírálni. (Erdélyi Aladár: Ez a mindenkori kormányra szól!) Ez a kormány azonban kivételesen okos, ezt méltóztatik mondani? (Erdélyi Aladár: ÍTgy yan! Ezt bebizonyitotta! — Zaj.— Rothenstein Mór: Hol van ez a kormány? Ülést kell tartani, de kormány nincs! — Zaj, derültség és félkiáUísok a jobboldalon: Eltávozott! — Farkas István: Vadászni ment a kormány! Az állami birtokra!) Alig hiszem, hogy az előadó ur ezt a részét az indokolásnak átgondolta volna, mert ha alaposan átgondolta volna, akkor nem nyomathatott volna ki és nem nyújthatott volna az ország közvéleménye elé a kormányt tudatlansággal hivatalosan megvádoló ilyen bizalmatlansági iratot. Tovább igy folytatja az indokolás. (Olvassa): »De az is kétségtelen, hogy a főrendiház eddigi összealkotása nem felel meg többé az idők demokratikus szellemének.« Méltóztassék nekem megmondani, hol rejtőzik itt a demokrácia. Én is szerettein volna felfedezni, kutattam, kerestem az iratokban a demokráciát, amelyre az indokolás hivatkozik, de én ilyen demokráciát nem tudtam felfedezni. Ilyen demokrácia ebben a törvényjavaslatban nincs (Sütő József: Ezt Erdélyi sem tudja felfedezni! — Zaj.) mert az a felsőház, amely ennek a, törvénynek alapján fog összeülni, az a második kamara semmivel sem lesz demokratikusabb, mint volt a régi főrendiház. Azt mondja tovább (olvassa): »A jelen törvényjavaslat a fokozatos fejlődés alapján áll. Szükséges ez nemcsak annak biztosítására, hogy történeti multunkkal az alkotmány fej-