Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-594
A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. lesztésében a szükséges kapcsolat fenmaradjon, illetőleg- helyreálljon, hanem a fejlődés fokozatos volta mellett szól mai viszonyaink átmeneti jellege is.« Ez egy érv a demokrácia mellett, amely — ismétlem — ebben a törvényjavaslatban s.ehol fel nem lelhető. Tovább azt mondja az indokolás (olvassa): »Tekintettel a törvényhozás rendes mérséklő tényezői fa király és a főrendiház) működésének ezidőszerinti hiányára, a nemzetgyűlésnek mindenesetre a legnagyobb megfontolással és történeti hagyományaink tiszteletével kell ezt a reformot megalkotni, mert egyedül igy remélhető, hogy alkotása a további fejlődés állandó és biztos pillér,© lesz. Minthogy a törvényjavaslat a fokozatos fejlődés alapján áll: nem kivan teljesen szakitani a főrendiház eddigi szervezetével, hanem a demokratikus fejlődés követelményeinek figyelembevétele mellett az eddigi értékes elemek megtartása és uj értékes elemek felvétele által kivan ja célját megvalósítani.« Az én felfogásam ebben a kérdésben az, hogy a multat lehet tisztelni, de respektálni csak a jövendőt lehet és az a törvényhozás, amely a multakra akarja felépíteni a maga munkáját és az ország exisztenciáját, nem áll hivatásának magaslatán. Tovább azt mondja az indokolás (olvassa): »Az előterjesztett javaslat fentartja az államfőnek azt a jogát, hogy a felsőházba arra érdemes magyar állampolgárok közül tagokat nevezhessen ki; fentartja a Habsburg-Lotharingiai család Magyarországon lakó tagjainak személyes felsőházi tagsági jogosultságát; fentartja általában bizonyos méltóságok, hivatalok képviselőinek, továbbá a vallásfelekezetek egyháznagyjainak felsőházi tagságát is. Egyébként azonban a felsőházat — épugy mint Irányi Dániel 1885. évi indítványa — a választási rendszer alapján épiti fel.« Irányi Dániel igen élesen szembeszállott a vármegyék kép vis éltetésével, amint méltóztatik tudni. Mégis Irányi Dánielre történik itt hivatkozás, mint aki a választási rendszer mellett foglalt állást. Igen, a választási rendszer mellett, de nem ugy, hogy a választást a vármegyei törvényhatóságok utján közvetve hajtanák végre. Azt mondja továbbá az indokolás (olvassa): »Az uj felsőház igy a nemzet kiválasztottjaiból alakul meg, — igen szép, szabatos meghatározása az osztály jellegnek — nagyjában magában foglalja mindazokat az, elemeket, akiknek közreműködése a múlt tapasztalatai és a jelen követelményei alapján a törvényhozás munkájának teljességéhez nélkülözhetetlen.« Nem tudom, honnan méltóztatik meríteni ezt az indokolást. Akiknek közreműködése a múlt tapasztalatai alapján nélkülözhetetlen? Hát hova jutottunk el a multak tapasztalatai ai apján? (Farkas István: Trianonhoz! Az ország niegcsonkitásához!) Hová jutottunk el ezeknek az elemeknek a közreműködésével? Trianonhoz jutottunk el. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért nélkülözhetetlen a felsőház, mert anélkül talán nem jutottunk volna el az ország megcsonkításához-, Trianonhoz? A régi rendi törvényhozás vitte Magyarországot abba a szerencsétlenségbe, amely Trianonban nyert befejezést. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csodálkozom ezen a ponton. Hiszen az indokolás általában meglehetősen nehéz mesterség, de ilyen kényes pontokon, semhogy az ember ilyen nyilvánvalóan valótlan dolgokat évi november hó 6-án, szombaton. 185 tárjon az ország elé, jobb lett volna hallgatni. Jobb lenne őszintén megmondani, mint tegnap a ministerelnök ur megmondta, hogT undorodik a néptől, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem mondta!) tehát kell neki népmentes kamara is. (Hegymcgi-Kiss Pál: Azt mondta, csak ágyutölteléknek jó, abban vitéz! — Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni, sokkal célszerűbb lett volna fair play alapon elintézni ezt a kérdést. Hiszen, amit mi ma itt müvelünk, az úgysem a jövendőé, az úgysem lehet tartós. Legalább megvolna önöknek is, nekünk is az a belső elégtételünk, hogy nyíltan és őszintén állottunk egymással szemben, önök a reakció védelmében, mi a., demokrácia védelmében. A kérdés pillanatnyilag eldőlt volna, — eldől igy is — de viszont meg lehetett volna menteni valami kis esztétikát a dologban. Végül az indokolás még ezt mondja (olvassa): »A mi felsőháizun'k ilyenképen nem lesz egy állam felsőházának szolgai másolata sem. hanem, a magyar alkotmány természetes fejlődése során az idők demokratikus követelményeinek megfelelően előálló olyan történelmi fejlemény, amely kizárólag magyar talajból fakadt és a magyar nemzet sajátlagos viszonyainak és szükségleteinek leginkább megfelel. A magyar alkotmánynak mindig jellemző sajátsága volt, hogy megrázíkódíások nélkül, a viszonyok alakulása, során önmagában fejlődött tovább; ehhez a fejlődési irányhoz akar hű maradni a jelen javaslat is, miikor a bizonytalan kisórletezés elkerülésével a meglevő alapokról fokozatosan továbbhaladás elvét fogadja el.« Az indokolásnak ez a része is ellenkezik az igazsággal, mert nem megrázkódtatások nélkül, hanem túlságosan sok és nagy megrázkódtatások utján haladt mindig ez az. ország és ezeknek a megrázkódtatásoknak tápláló forrása mindig épen az volt, hogy a magyar uralkodó osztály nem- r volt hajlandó tudomásul venni a fejlődést és nem volt hajlandó az országot ráengedni a fejlődés útjára. Griger Miklós képviselőtársunk ezzel az indokolással kapcsolatban megjegyezte, hogy a javaslatot azért fogadja el, mert amint mondja: a multakhoz való ragaszíkodás egészen pontosan a nagy csapások után volt mindig az a reprezentatív erő, amellyel a nemzet egyesült az ősi alkotmány visszaállitásának gondolatában. Azt hiszem, hogy ez a tézis megfordítva igaz. Én Griger Miklós képviselőtársunk állásfoglalását személyi szempontból tudom méltányolni; végtére, egy (keresztény katholikus papnak az ellenzékben lenni: ez nagyon keserű kenyér. Ő ezt magáin tapasztalta a múltban, és Griger Miklósnak most, ennek a felsőházi javaslatnak törvénnyé válása esetén még lehet reménye arra is, hogy tagja lesz a felsőháznak, tehát főrend lesz. A tézise azonban nem helytálló, mert, szerintem, a nagy csapások után épen mindig az volt a baj és az idézte élői a következő nagy csapásokat, hogy a multak törmelékei között keresgéltünk, sohasem voltunk hajlandók levonni a történelmi események konzekvenciáit, ősi hagyományok) után kutattunk* és nem kerestük meg a megelőző nagy összeomlások okait, nem igyekeztünk ezeket az okokat kiküszöbölni hanem — amint Griger Miklós mondja — »a nemzet egyesűit az ősi alkotmány visszaállításának gondolatában.« Visszaállították a tatárjárás után, viszszaállitották Mohács után s vissza akarják állítani Trianon után is, de nem látják, hogy
