Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

180 A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. házat nem hozza vissza, sem uj felsőházat nem hoz létre, hanem azoknak munkája, akik ezt a javaslatot összerótták, hasonlatos annak a rossz fogorvosnak munkájához, aki kitépi a rossz, fájó, odvas fogat és vendégfcgat tesz helyébe, amely azonban jobban fáj, mint a régi odvas, fájó fog. Nem a régi főrendiház az, amelyet most vissza akarnak állítani, hanem sokkal fájdalmasabb, mint a régi, a valódi, mert egy más korszakba, más viszonyok közé, más világba akarják beültetni. A vita folyamán hallottunk olyan kifogásokat, amelyek a mi pártunkkal és a mi törvényhozási szereplésünkkel kapcsolatosak. Mielőtt saját mondanivalóimra rátérnék, röviden reflektálni kívánok ezekre, mert lehetetlennek tartom, hogy ezeket a kérdéseket ne világosítsuk meg ott, ahol a kifogások elhangzottak. R assay Károly t. képviselőtársunk például egy közbeszólásra, amelyben mi ezt a főrendiházi javaslatot az osztályparlament visszaállításának bélyegeztük, azt mondotta, hogy (olvassa): »Az osztály pártok keletkezése a parlamentben helytelen és ellentétben áll a demokráciával, ellenkezik az egyetemes nemzeti érdekekkel.« Rassay t. képviselőtársam nem fogalmazta meg szabatosabban ezt a megállapítását, én azonban azt mondom, hogy az osztálypártok keletkezése és működése a törvényhozásokban nem ellenkezik a demokráciával, hanem természetes következménye a demokráciának. A demokrácia épen azt követeli, hogy minden osztály képviselve legyen a törvényhozásban, hogy minden osztálynak legyen megfelelő képviselete ott, ahol a jogokat és a kötelességeket kimérik. Annak azonban, aki az osztályképviseletet kifogásolja, először egy formai kérdésre kell felelnie. Felelni kell elsősorban arra, hogy ezt a nemzetgyűlést megelőzően, amelyben először jelent meg a munkásság hivatott képviselete, mi volt a magyar törvényhozás? Mert a mi tudomásunk szerint es a történelem objektív megállapítása szerint eddig osztályparlament volt, a törvényhozásból az egész ezer esztendőn keresztül ki volt rekesztve a dolgozók képviselete. Ha tehát valaki kifogást emel az csztályképviselet ellen, legyen olyan szíves és állapítsa meg, hogy az osztályparlament, az osztályképviselet, az psztályelnyomás, az osztályönzés nem a második nemzetgyűlés dátumával került be a törvényhozásba, hanem jóval azelőtt, úgyszólván a parlamentarizmus legkezdetén. A szocializmus a társadalom tagozódását nem hozta létre, csupán felfedezte és megállapította, hogy a társadalom a társadalmi lét kezdetétől fogva osztályokra van tagolva és hogy nem az alsó osztályok végezték ezt a tagolási munkát, hanein a felső osztályok különültek el a dolgozó osztályoktól és gyakorolták az osztályharcot különböző formákban a történelem különböző korszakaiban, A szocializmus csak rendszerbe foglalta a társadalom törvényszerűségeit, felfedezte a társadalmi élet és a társadalmi struktúra mélységeit és megállapította, hogy a társadalom önmagát osztályokra tagolta, az uralkodó osztály minden korban a maga módszere szerint vette kezébe a politikai, a gazdasági és a kulturális hatalmat és az alsóbb osztályokat elnyomta, jogtalanságban tartotta, az osztályharc^ alapján távol tartotta a közélettől és a törvényhozástól. Az ósztályképviselet ellen tehát épen a magyar uralkodóosztály képviselőinek nem lehet kifogást emelniök, mert a vérszerződéstől, tehát az első törvényalkotási kisérlettől kezdve .egészen a tárgyalás alatt levő főrendiházi jaévi november hó 6-án

} szombaton.. vaslatig, tehát a legutolsó törvényhozási kísérletig minden törvényen, minden szabályon, minden törvényszerű rendelkezésen és intézkedésen végigvonul a magyar uralkodóosztály osztályönzése és osztálygőgje. Ez a javaslat legértékesebb dokumentuma az uralkodóosztályok osztályönzésének, az osztályuralom fentartására irányuló szándékának és annak az osztálygőgnek, amellyel az uralkodóosztály a dolgozóesztályokkal szemben különösen Magyarországon viseltetik. Tovább lehetne menni a kérdések felvetésében és meg lehetne kérdezni, ki teremtette meg a rabszolgaságot, majd a jobbágyságot, később pedig a proletárosztályt, ki ragaszkodik az előjogokhoz! Erre felel ez a főrendiházi javaslat. S ki nem tud szabadulni a történelmi osztály és a középosztály különállásának hangoztatásától'? Erre is felel ez a javaslat. Az egyetemes nemzeti érdekekre való hivatkozás e szempontból a mindenkori uralkodóosztályofc interpretálásában demagógiává fajult. Devalválódott ez a felfogás és ez a szempont, mert amennyire vissza tudunk emlékezni a legújabb kor eseményeire és amennyire ismerjük a történelmet, tudjuk, hogy a mindenkori uralkodó politikai párt a saját maga felfogását és törekvéseit tette meg egyetemes nemzeti érdekké és mindig azokat bélyegezte meg országfelforgatással, káros cselekvésekkel, destrukcióval és egyebekkel, akik* az uraimén lévő politikai párt törekvéseit nem voltak hajlandók száz százalékig akceptálni és tiszteletben tartani. Az egyetemes nemzeti érdekekre való hivatkozás tehát különösen az uralkodó osztály részéről sajnos, frázissá devalválódott. Erre hivatkozni nem lehet. Ma is látván ennek a kormányzatnak és a töhbségnek törekvéseit, hizvást megállapíthatjuk, hogy egyetemes nemzeti érdeknek ma is az uralmon levő politikai párt törek• véseit tették meg. Mi ezen az oldalon valóban egyetemes, országos érdekekért küzdünk: az általános, egyenlő, titkos választójog, a progreszsziv adórendszer, az intézmények és a közigazgatás demokratizálása és egyszerűsítése, szóval a függő problémák megoldása, a dolgozó tömegek életének könnyebbé tétele valóban országos egyetemes nagy érdekek, mégis ezekkel a törekvésekkel állandóan és következetesen szembekerülünk a kormányzattal és a többségi párttal, mi vagyunk a felforgatók, mi vagyunk a destruktívek és ódát ülnek az alkotók, a nemzetmentők, akik pedig minden törekvésükkel arra igyekeznek, hogy a dolgozó magyar nép életét nehézzé, tövisessé, elviselhetetlenné tegyék. (Ellenmondások jobbfelőL) A vita folyamán Nagy Vince képviselőtársunk szóbahozta gróf Bánffy Miklós szerepét. Erre a ministerelnök ur válaszolt; azt hiszem, Nagy Vince képviselőtársunk a maga viszonválaszában a kérdést a maga részéről el fogja intézni. Én csak azt vettem észre, hogy Barabás Samu t. képviselőtársunk borzasztóan felháborodott azért, hogy Nagy Vince t. képviselőtársunk szóvátette egy magyar főúrnak a román államhoz való csatlakozását és a román királynak letett esküjét. Pedig ha megbotránkozásra ok van, akkor kellett volna megbotránkozni Barabás Samu képviselő urnák és a többi képviselő uraknak, amikor egy magyar főúr a magyar királyi külügyministeri székből egyenesen és közvetlenül átment egy másik állani kötelékébe és hűségesküt tett ép annak az uralkodónak, aki Magyarország egyharmadrészét bekebelezte országába.