Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-594
A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. évi november hó 6-án, szombaton, Zsitvay Tibor, Puky Endre és Huszár Károly "elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Felszólaltak : Propper Sándor, Kószó István. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Határozathozatal Erdélyi Aladárnak az ülések meghosszabbítását célzó indítványa felett. — Interpellációk : Rupert Rezső, a pénzügyministerhez, az úgynevezett Dimitrino ügyben, (írásban.) — Peyer Károly, a külügy ministerhez, a prágai követség egyik tisztviselőjének sértő eljárása tárgyában. — Fábián Béla, a belügyministerhez, a budapesti központi választmányban folyó játék tárgyában. — A belügymin ister válasza. — Fábián Béla, a belügyministerhez, a női választójoggyakorlása tárgyában. — A belügyminister válasza. — Fábián Béla, a belügyministerhez, az állampolgári bizonyítványok tárgyában. — A belügyminister válasza. — Hebelt Ede, a belügyministerhez, az országból való kiutasításoknál tapasztalható rendőrhatósági tévedésekről. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Bud János, Scitovszky Béla, Herrmann Miksa. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző Tir, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Láng János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Perlaki György jegyző ur. T. Nemzegyülés! A Ház jegyzői karának megválasztásánál a t. Ház a parlamenti szokásnak megfelelően mindenkor akként járt el, bogy a jegyzői karban a többségi párt mellett a nagyobb taglétszámú pártok is képviselethez jutottak. r Minthogy ujabban az egyes pártok számarányában jelentősebb eltolódások állottak be, indíttatva érzem magamat épen az emiitett parlamenti szokásra utalva azt a javaslatot tenni a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a házszabályok 20. ^-ának második bekezdése alapján a jegyzők számát eggyel szaporítani méltóztassék. (Helyeslés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy indítványomat a t. Nemzetgyűlés egyhangúlag magáévá tette. Az uj jegyzői állás betöltése iránt annakidején fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. (Helyeslés.) Napirend szerint következik az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat (írom. 751, 818.) tárgyalása. Szólásra következik! Lán«: János jegyző: Lendvai István! Elnök: A képviselő ur nines itt, töröltetik. Szólásra következik! Láng János jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! A főrendiházi javaslat felett — én főrendiházinak fogom következetesen nevezni, mert főrendiháznak tartom a javaslat alapján létrehozandó másik Házat, — a vita meglehetősen széles alaNAPLÓ. XLVI. pókon mozgott. Hallottunk közjogi szőrszálhasogatásokat, jogfolytonossági disztinkciókat, beteges vágyakozást a múlthoz való visszatérés felé, hallottunk bátor hangokat az uj világba való bekapcsolódás iránt, egyet azonban nem hallottunk. Sem az indokolásban, sem az előadó ur részéről, sem a kormánypárti vitatkozó urak, sem a ministerelnök nr részéről nem hallottunk olyan döntő érvet, amely plauzibilissé tenné a nemzetgyűlés előtt és az ország közvéleménye előtt, hogy erre a főrendiházi intézményre most sürgősen szükség van. Senki sem tudta kellőképen megokolni, hogy miért kell háttérbe szorítani a lüktető, az eleven élettel kapcsolatos problémákat, miért kell elővenni a főrendiházi javaslatot és azt letárgyalni. Akik a kormánypárt részéről jobbfelé védelmezték a javaslatot, azzal nyugtatták meg a közvéleményt: ne tessék türelmetlenkedni, mert ez az uj főrendiház reakciós szempontból semmivel sem lesz rosszabb a régi főrendiháznál. Akik balfelé igyekeztek megmagyarázni és elfogadhatóvá tenni a javaslatot, azt mondották: ne tessék nyugtalankodni, mert ez tulajdonképen nem főrendiház, hanem az uj, a modern demokratikus követelményeknek megfelelő szenátusszerü felsőház lesz, amelyben a haladás hivei is megnyugodhatnak. Én fájlalom és hiányolom, hogy sem az írásbeli, sem a Szóbeli indokolás nem volt őszinte. Meg kellett volna mondaniok őszintén, egyenesen és becsületesen, miről van szó, nem kellett volna külön indokokat gyártani jobbfelé, külön indokokat fogalmazni balfelé. Meg kellett volim egyenesen mondaniok, mit céloznak ezzel a javaslattal, mit akarnak. Meg kellett volna mondaniok, hogy vissza akarják állitani a régi rendi osztályparlamentet, a régi rendi törvényhozói szisztémát, amelyre a túlsó oldalnak a reakció fentartása érdekében szüksége van. Ha a sokféle divergáló indokolásból az igazságot megkeresnők, akkor erre csak tréfásan lehetne felelni, azt lehetne mondani, hogy ez a főrendiházi javaslat sem a régi főrendi30
