Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-593
178 À nemzetgyűlés 593. ülése 1926. évi november ho 5-én, pénteken. Fábián Béla a belügyministerhez, a budapesti központi választmányban folyó játék tárgyában — szóval; Fábián Béla a belügyministerhez, a női választójog gyakorlása tárgyában — szóval; Fábián Béla a belügyministerhez, az állampolgári bizonyítványok tárgyában — szóval;^ Hebelt Ede a belügyministerhez, az országból való kiutasításoknál tapasztalható rendőrhatósági tévedésekről — szóval. Elnök : Ezzel kapcsolatban jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Dénes István, Várnai Dániel, Györki Imre és Beck Lajos képviselő urak hozzám intézett beadványaikban bejelentették, hogy interpellációikat nem holnap, hanem a holnapi interpellációs-napot követő legközelebbi interpellácíósnapra kivánják halasztani. Peyer Károly, Fábián Béla és Hebelt Ede képviselő urak pedig hozzám intézett beadványukban bejelentették, hogy interpellációjukat a holnapi interpellációs-napon kivánják megindokolni. Méltóztatnak ezeket a bejelentéseket tudomásul venni. Következik a külügyminister ur Írásbeli válaszának felolvasása Szabó Imre képviselő ur folyó hó # 21-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellációs választ felolvasni sziveskedjék. Héjj Imre jegyző (olvassa) : »T. Nemzetgyűlés! Szabó Imre nemzetgyűlési képviselő ur f. hó 21-iki kelettel a következő interpellációt jegyezte be : Van-e tudomása a külügyminister urnák arról, hogy a Törökországba kivándorolt és a török kormány által Angora környékén letelepitett körülbelül 800 magyar munkás a legnagyobb nélkülözésben és nyomorban él. Hajlandó-e a külügyminister ur intézkedni ezeknek a munkásoknak hazaszállításáról ? T. Nemzetgyűlés ! Az interpelláló nemzetgyűlési képviselő ur panasza és kérdése nem vonatkozhatik a jelenlegi helyzetre. A Törökországba kivándorolt magyar munkások egyideig tényleg nehéz helyzetben voltak. A főleg Angora tájékán fellendült épitkezés s a körülmény ugyanis, hogy oda vándorolt munkásaink közül többen igen jó keresethez jutottak, nagy számmal csábította oda a magyar munkásokat, A kereseti viszonyok azonban Törökországban is megrosszabbodtak, ennek folytán ugy Konstantinápolyban, mint Angorában és Szmyrnában százával fordultak munkanélküli és nyomorban élő magyarok külképviseleteinkhez. Külképviseleteink nem mulasztották el azonnal jelentést tenni, amint a gazdasági depreszió első jeleit látták. Hirlapi közleményeket jelentettünk meg erre, amelyben figyelmeztettük a Törökországba igyekvő munkásokat, hogy a boldogulás lehetősége Törökországban erősen megcsökkent. . Később, amikor a figyelmeztetésnek nem volt kellő foganatja, egyenesen repressziv intézkedéseket tettünk s a Törökországba kivándorolni szándékozó munkásoktól megtagadtuk az útlevelek kiállítását, ha csak nem igazolták, hogy alkalmazásban állásuk már biztosítva van, Eközben Konstantinápolyban és Angorában követségünk, Szmyrnában pedig a németalföldi főkonzul, aki ottani érdekeinket képviseli, a nyomorba jutott és jórészben megtévesztett magyar munkások gyámolitásával állandóan foglalkoztak. A helyzet sürgős orvoslása természetesen nehéz volt, ma azonban már elértük, hogy a vagyoni eszközök nélkül szűkölködő munkanélküli magyar munkások Törökországból hazaszállittattak, vagy legalább nékik a hazajövetelre részben a Dunagőzhajózás igénybevételével mód adatott. Törökországban, csekélyszámu kivételtől eltekintve, csak oly magyar munkások vannak, akik ismét munkához jutottak vagy visszatérni nem akarnak.« Kérem válaszom tudomásul vételét. Elnök : Szabó Imre képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Sajnálom, hogy ezidőszerint, legalább is pillanatnyilag nincs módom meggyőződni arról, hogy azok az intézkedések, amelyeket a külügyminister ur válaszában bejelent, éreztetik-e hatásukat azoknál a munkásoknál, akik Törökországban nyomorba jutottak. Tény az, — ezt interpellációmban is felhoztam, — hogy ez időszerint, tehát nem á múltban, hanem jelenleg is Törökországban súlyos nyomorban vannak a kint levő munkások, akiknek helyzetével igenis törődni kell. A külügyminister ur válaszában azt mondja, hogy eleinte hirlapi figyelmeztetésekkel, később pedig tiltó rendelkezésekkel igyekeztek meggátolni a kivándorlást és lehetetlenné tenni azt, hogy az egyik szerencsétlenségből egy még nagyobb szerencsétlenségbe jussanak az emberek. Ez az én felfogásom szerint nem megoldás, mert ha ezáltal az itthonievők kivándorlását esetleg meg is akadályozzák, de nem javítják a sorsát a már kint bajbanlevőknek. Nem tudom ellenőrizni, hogy a külügyministerium anyagilag rendelkezésére áll-e a kint bajba jutott embereknek abban a tekintetben, hogy hazaszállításukat lebonyolít ja-e. Mivel a kfilügyminister ur ezt állítja és ennek ellenkezőjét én a jelen esetben bizonyítani nem tudom, a minister ur válaszát kénytelen vagyok tudomásul venni annak hangsúlyozása mellett, hogy a kérdést napirenden tartjuk és ha arról fogunk meggyőződni, hogy a külügyminister ur nem teszi meg azt, amit tőle Ígéretei alapján elvárhatunk, az ügyet annak idején a Házban ismét szóvátesszük. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a külügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? {Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a mai ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki s az ülést bezárom(Az ülés végződik délután 2 óra 12 perckor.) Hitelesítették ' Rothenstein Mór s. k Borgulya Pál $. L naplőbiráló-Uzottsági tagok.
