Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

Á nemzetgyűlés 593. ülése 1926. évi november hó 5-én, pénteken. 173 Csak röviden emlitem, hogy a választójog kérdését évtizedeken keresztül tárgyalták ebben a teremben s nem tudták megoldani- Az elmúlt rendszer nagy politikusai és nagy államférfiai ezt a problémát itt hagyták nekünk megoldatlanul, hogy a végén kénytelenek legyünk szükségrendelettel egy uj konstituantét, egy nemzetgyűlést teremteni. De más is volt. Ott volt a földbirtokreform kérdése, amely már évtizedek óta külföldön mindenütt aktuális volt. Nálunk ehhez a kérdéshez még hozzá sem mertek nyúlni, ha már a választójoghoz legalább hozzányúltak és csináltak is egy-két törvénytervezetet, sőt törvényt is, amely azonban soha életbe nem lépett. Volt még egy nagy baj: a szociális törvényhozás terjes hiánya. (Ugy van! bal felől.) Ez is most ránkszakadt teljes egészében. Hiszen ha el méltóztatnak olvasni a Vass minister ur által igen helyesen inieiált szociálpolitikai kongresszus előadói anyagát, akkor méltóztatnak látni, hogy ott nem történt más, mint az, hogy a legközelebbi évtizedre megkonstruálódott az uj kormányzati programm. Budapest a tüdővész fővárosa, ahol 200-000 tüdőbeteg van, ahol az embereknek 20 százaléka munka és kereset nélkül tengődik. Ez mind csak azért következhetett be, mert az előbbi évtizedekben, sajnos, nem volt szociális érzés a képviselőházban az országgyűlésben. Ezek a hibák megvoltak, de megvolt itt a szomszédban a főrendiházban is. Képviselve volt ott minden bölcseség, minden tudomány, minden méltóság, minden rang és ez mégsem segitett. Nem működött mint lenditő kerék, nem működött mint fék és ezeket a betegségeket évtizedek óta elintézetlenül hagyták, hogy a mi nyakunkba, ennek a gyönge, ennek a világháborúból nagynehezen kievickélt generációnak vállára essék, Jött a világháború, melynek előidézésében a magyar nemzetnek semmiféle szerepe soha nem volt. (Pikler Emil: A nemzetnek nem, de az ^úgynevezett vezéreknek igen! — Zaj jobbfelől.) De hogy a világháború kitört és hogy Magyarország és a monarchia ebbe a háborúba belesodródhatott, annak egyik inditó oka az is volt, hogy a nemzetiségek az országban békétlenek voltak és mert idebenn és ebben a teremben sem találtak soha megértést, kifelé orientálódtak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) kifelé orientálódtak titokban és ennek ellenére a világháború folyamán hősiesen harcoltak a magyar csapatok oldalán és csak amikor az összeomlás bekövetkezett, akkor hallgattak azokra a vezéreikre, akik a kifelé való orientálódást már régen megcsinálták. Amikor a világháború dühöngött és a magyar baka állt Varsónál, a magyar baka állt a Duna torkolatánál, a magyar baka állt Szakmiki előtt és a magyar baka állt olasz földön, békét kötni mégsem tudott az akkori törvényhozás. Pedig itt volt a szomszédban a bölcseség, a tudomány, a rang, cím és méltóság, de akkor sem működött emeltyűként, amelynek pedig mindenáron^ meg kellett volna mentenie azt, ami menthető, egy bármiképen megkötendő béke révén. (Pikler Emil: Aki békéről beszélt, azt hazaárulónak mondták végig!) Ezzel a három problémával a háború folyamán sem tudott megbirkózni a magyar törvényhozás. A nemzetiségekkel akkor még egy őszinte autonómia alapján ki lehetett volna békülni és ki lehetett volna kerülni a később bekövetkezetteket. A szociális nyugtalanság is levezethető lett volna, ha végre valahára beNAPLÓ. SLYI. csületes demokratikus választójogot statuáltak volna. (Rothenstein Mór: Ma sem akarják megcsinálni!) így volt a háborúban a földbirtokreformmal is! Amig bakáink odakint véreztek és a sajtó földet helyezett kilátásba, addig itt nem találtak időt legalább egy mérsékelt földreform törvénybeiktatására. (Beck Lajos: Az én indítványomat elvetették 1917-ben!) Szociális intézkedésekre sem volt idő a háború alatt. A képviselőház mindezekkel foglalkozni nem tudott és mindehhez még megindult benn az országban egy gazdasági háború. Jelentkezett az éhség

v a nyomor, a ruhátlanság és akkor a bölcseség újból jelentkezvén, feltalálták az inflációt és a szerencsétlen papirbankók utján tönkretették mindazt, ami még tönkretéve nem volt: kifosztották az árvákat, a takarékos embereket, az öreg embereket utolsó megtakarított filléreiktől, aminek vége az első nemzetgyűlés folyamán folytatódott infláció lett, amely azután egy egész osztály teljes megsemmisülését eredményezte. A Vass minister ur által tartott szociálpolitikai kongresszuson felszólalt a háború pénzügyministere, Teleszky János és a mai kormányt megtámadta pénzügyi politikája miatt. Én nem vagyok hivatott arra, hogy az igen t. kormányt megvédjem, nem is vállalkoznám erre, de Teleszky János, aki Magyarországon a bankóprést meginditotta, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és ennek a világháborúnak legszerencsétlenebb faktorát, a fedezetnélküli bankókat árasztotta erre a szerencsétlen nemzetre, ezt a kormányt legalább pénzügyi vonatkozásban (Ucy van! jobbfelöl.) ne kritizálja. De volt egy másik szószóló is ott a kongreszszuson ; ez Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister ur. Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister ur szerepét mindig respektáltuk, mert beteg és fáradt embernek tartjuk és fejtegetéseire azért nem válaszoltunk, mert azt hittük, hogy az az ildomos, ha az ember beszélni hagyja. De ezért a volt minister ur mégsem tévedhet arra a hihetetlen útra, hogy ő támadja a mai kormányt pénzügyi politikája miatt, az a Hegedűs Lóránt, aki itt állandóan brómot szedve, pénzügyi zsonglörösködéséA^el előidézte a pénzügyi anarchiának és a pénzügyi katasztrófának finisét. (Ugy van ! a jobboldalon. — Rassay Károly : Miért támogatták 1 Még most ugyvanoznak ! Utólag fedezik fel ! — Rothenstein Mór : Akkor tapsoltak !) És bekövetkezett ennek a nemzetnek tragédiája, mert amig a frontokon a magyar baka hősiesen harcolt, addig itt bent az az intelligencia, amelyre mindig hivatkoznak és amelyre mindig hivatkozunk, nem tudott a feladatokkal megbirkózni. Az a szegény magyar baka odavitte nyomorult életét a harcterekre, itthon azonban a szociális problémákat, a választójog kérdését és a földbirtokreformot megoldani nem tudták. Az a magyar baka hazajött, azért, mert ez az intelligencia itt összeomlott s hogy lemossa magáról a gyalázatot, forradalomról beszélt, pedig csak összeomlás volt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem volt Magyarországon forradalom, hanem bekövetkezett a yezetőkörök gyáva összeomlása és a feladatok előli kitérése. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a magyar baka, aki mikor a harctérre ment, vagy sebesülten visszajött, s ilyenkor virágot kapott előkelő hölgyektől és uraktól, egyszerre felesleges emberré lett, idegen, kellemetlen emberanyag, felforditó, destruktiv anyag lett, aki várta a földjét, várta a választójogot, a szociális segítséget, amiből semmit a világon nem látott. S mindez 28