Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-593
172 A nemzetgyűlés 593. ülése 1926. gondolni arra, hogy évszázadokon keresztül ami magyar volt ebben az országban és ami szabadság évszázadokon keresztül fennállott ebben az országban, azt ez az ország az erdélyi fő- és köznemességnek köszönhette. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Ilyen történelmi megállapításokkal szemben csorba fegyver, melyet a t. képviselő ur villogtat. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De ha azt nézem, hogy ezekkel a történelmi érdemekkel szemben milyen érdemeket szerzett a mai napig a szociáldemokrata párt Magyarország közéletében, (Halljuk! Halljuk! a balközépen.) azt látom, hogy más érdeme nem volt, mint hogy nyakára hozott ennek az országnak egy társaságot, (Pikler Emil: Önök : hozták!) amely szabadsággal az ajkán, mindenkinek a szabadságát elrabolta... (Igaz! Ugy van! Élénk taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon, — Esztergályos János: Ünök azok, akik háborúra uszítottak.—• Nagy zaj.) Elnök: (csenget): Csendet kérek! Farkas István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Gr. Bethlen István ministerelnök:... és ugyanakkor tönkretette ezt az egész Magyarországot, amelyet ezer éven keresztül a magyar nemesi osztály tartott fenn és védett meg. (Igaz! Ugy van! Élénk taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ha ezt a két érdemet összehasonlítom.., (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat állandó közbeszólásai miatt kénytelen vagyok rendreutasítani. (Szeder Ferenc: Egy szót sem szóltam!) Szeder képviselő urat ismételten rendreutasítom. Gr. Bethlen István ministerelnök: . . . akkor illik egy kissé szerényebbnek lenni. (Igaz! i Ucy van! a jobboldalon.) Én azt hiszem, az igazi demokratikus felfogás, az igazi demokrácia nem abban nyilvánul meg, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! j ebb felől.) hogy •mások érdemeit a sárba tiporjuk. Nem az a nagyobb demokrata, aki jobban le tudja rántani maisok érdemeit. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Az igazi demokrácia igazságos mindenki érdemeivel szemben. (Ugy van! Taps a jobbddalon.) Higyjék el a t. képviselő urak, hogy a demokratikus eszméknek nem jó szolgálatot tesznek, mert ezzel megnyerhetik az alacsonyabb lelkű emberek tetszését, (Zsirkay János: Azokét sem! — Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) de eltaszítják ettől az eszmétől mindazokat, akik a maguk lelkében a nemzettel együtt éreznek és objektiv alapon birálják el a dolgokat. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Pükler képviselő urat rendreutasítom. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nem- * zetgyülés! Az idő előrehaladottsága folytán ; nem kívánok sokat foglalkozni a többi jogcímekkel, de fentartom magamnak a jogot, hogy a részletes vita rendjén ezekre is kitérjek és visszaverni igyekezzem azokat a támadásokat, melyek e téren intézettek. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Végeredményben igyekeztünk legjobb tudásunkkal, legjobb becsületes törekvésünkkel arra, hogy a felsőházban összegyűjtsük a magyar intelligenciának, a magyar társadalomnak szine-ja-vát. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha a munkás- * évi november hó 5-én, pénteken. osztálynak — ezt csafe közbevetőleg jegyzem meg — nincs képviselete szervezetszerülég megállapítva, gondoskodni kivánunk arról, hogy a kormányzói kinevezések révén a munkásság felsőházi képviselete, míg a munkásság szervezetileg képviselve nem lesz, addig is ilyen módon biztosíttassák. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Szabó Imre: Köszönjük szépen, nem kérünk belőle!) Igyekeztünk a magyar társadalomnak, a magyar intelligenciának, a magyar gazdasági életnek szinejavát a felsőházba behozni. Azt hiszem, hogy az egyes jogcímek tekintetében lehet kritikát gyakorolni, hiszen a mi ítéletünk sem csalhatatlan, minden egyes részlet tekintetében lehet, hogy a kritika jogosult, de ne méltóztassék ezt a javaslatot ugy tekinteni, mint amelyet a részletek kritikája által lehetne eldönteni. Ez a javaslat mozaikképet hoz össze, amely mozaikképben az egyes kőnek önmagának csekély jelentősége van; igazi jelentőségét annál a funkciónál fogva nyeri, amelyet az az egyes kő az összkép előidézésében betölt. T, Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy ha a felsőház ilyen alapokon összealakitva, — nemzeti alapon s azokon az alapokon, amelyeken az alsóház mindig működött — szem előtt fogja tartani egyfelől a történelmi tradíciót, másfelől a haladás követelményeit, hasznos tagja lesz a magyar alkotmánynak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Abban a bizalomban, hogy ez bekövetkezik, ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Hosszantartó, meg-megujuló zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A képviselők a jobboldalon és a középen felállanák. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem! (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az igen t. ministerelnök ur mai fejtegetéseire rátérnék, kis visszapillantást szeretnék vetni a legutóbbi évtizedek politikai történelmére. Miután az idő már nagyon előrehaladott, rövid leszek s természetesen annak, amit el akartam mondani, csak részleteit fogom előadni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A háború előtti Magyarországnak három főhibája és betegsége volt. Az első ; az, hogy nem volt külön .diplomáciája, a második az, hogy rosszul és szerencsétlenül kezelték mindig a nemzetiségi kérdést- Amikör álmagyar nemzet mindig kereste a megegyezést és a békét á nemzetiségekkel, a magyar közigazgatás és a kormányok szerencsétlen kézzel odáig vitték a nemzetiségi helyzetet és a nemzeti kérdést, hogy a nemzetiségek utókban szálakat fontak kifelé, amely szálakból azután a világháború folyamán katasztrofális következmények származtak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Gyermekkorú grófi főispánok intézkedtek!) A harmadik és a legnagyobb baj azonban az volt, hogy szegény hazánkban nem tudott a demokrácia a nyugati értelemben meghonosodni és megerősödni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : Ez volt a legnagyobb baj!)
