Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

A nemzetgyűlés 587. ülése 1926. évi október hó 27-én, szerdán. 9 millió embert érintett közvetve vagy közvetlenül. Ehhez a jajszóhoz, ehhez a kesergéshez nem volt önöknek szavuk, de azt nem ellenzik, hogy itt mindenféle indigena beleszólhasson az ország ügyeibe. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől. — Pikler Emil: A nép szerzett nogait semmibe sem veszik!) T. Nemzetgyűlés! A magyar históriában volt egy nagyszerű pillanat, amikor a nemesség belátva az idők intő szavát, lemondott előjogairól, a nemadózás jogáról és a közteherviselésben részt kívánt venni. Most itt van az a történelmi momentum, amikor a világháborúnak, az 1918-as összeomlásnak, a kommunizmusnak és a fehér terrornak eredményeként elvárná az ország demokratikusan gondolkozó tömege, hogy főuraink, az úgynevezett főrendek, önként áldozzák fel a haza oltárán előjogaikat. Ha demokráciát akarnak, ha a demokráciát szolgálja ez a törvényhozás és ez a felsőházi javaslat; ha valóban megértenék a kor intő szavát: akkor nekik ezzel a gesztussal kellene a nemzetgyűlés elé iönniök. Sajnos, ezt nem tapasztaljuk, sőt azt tapasztaljuk, hogy görcsösen ragaszkodnak ezekhez az előjogokhoz, hogy egy fikarcnyit nem akarnak ezekből engedni. Hej pedig volt idő, amikor nemcsak a címet és rangot, de vagyonuk jórészét is odaadták volna. Most már elmúlt az iminens veszedelem és ez a lelki diszponáltságuk is elmúlt. Ma ismét a gőgös főurakkal, örökös felsőházi tagokkal állunk szemben. Megint csak Kossuth Lajosra utalok, aki azt mondja: »a vagyonnak mindig meglesz a maga nyomatéka. A kik közülök érdeklődnek közügyek iránt, megtalálnák helyüket a gyűlésteremben, mint népképviselők is.« Aki tehát részt kér a haza sorsának intézésében, aki lelkiismeretesen munkálkodni akar, azt hiszem, hogy a népképviseleti rendszer mellett biztosithat magának olyan helyet, olyan jogot, hogy szavával az intézésbe beleszólhasson. De természetesen kényelmesebb az. ha ezt törvény biztositja néki anélkül, hogy egy tapodtat is kellene érte küzdenie, áldoznia vagy a fórumon dolgoznia. En ennek a kormánynak és ennek a többségnek egy nagy mulasztását akarom helyrehozni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Künn járván az országban, nem mondhatnám^ hogy valami nagy lelkesedéssel, fogadnák

1 a felsőházi törvényjavaslatot, mert hiszen mindenki kenyérgondokkal küzd, nyomorog, halasztást kér adójának lefizetésére. De azért mégis vannak akik a 'közügyekkel foglalkoznak, akiket érdekel, hogy mi történik itt a fórumon. Foglalkoznak a felsőhálzi törvényjavaslattal is a felsőházi törvényjavaslat egyes intézkedéseivel és több oldalról hallottam, mint mulasztást felhozni, hogy ez a felsőházi törvényjavaslat nem gondoskodik a mostani államfőről és családjáról. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha az indigénák, ha a Habsburg família megérdemli, hogy itt magyar a magyarral szemben bizonyítsa, hegy a Habsburgolk' nem érdemlik meg a törvényhozásban való részvételt és az indiaiénak sem szolgáltak rá ezzel szemben önök közül valakinek fel kellene állni és azt mondani: ha ezek megérdemlik, százszorosan megérdemli az államfő és az államfő családja, hogy ők is helyet foglalhassanak a felsőházi tagok sorában. (Szakács Andor: Érthetelten. hogy miért mellőzték! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez

; egy mulasztása a t. kormánynak, a t. többségnek. Én alkalmat akarok adni önöknek, hogy ezt a mulasztást pótolják. E végből határozati javaslatot nyújtok be mely ekként szól {Halljuk! a baloldalon. — Olvassa.) NAPLÖ. XXVI. »Indítványozóin, hogy az országgyűlés felsőházáról szóló most tárgyalás alatt lévő 751. számú törvényjavaslat adassék vissza a közjogi és igazságügyi bizottságoknak a kormányzó ur és családtagjai örökös felsőházi tagságának beillesztése és az ezzel járó egyéb szükséges törvénymódosítások előkészítése céljából.« (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ez nagyon szomorú jelenség. (Zaj a bal. és szélsőbaloldalon.) Ez azt bizonyítja, hogy önök a hatalom körüli sürgésben, forgásban, könyökölésben nem érnek rá azzal foglalkozni, hogy legalább hálájukat rójják le azzal az egyénnel szemben, aki ezt a rezsimet fentartja, aki ennek a rezsimnek tekintélyt és hatalmat ad. Ezt másnak, mint hálátlanságnak minősiteni nem lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogy hallgatnak! — Propper Sándor: Milyen csend van odaát! — Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Elállt a szavuk!) T. képviselőtársaim, elvártam volna erre önöktől egy éljent. (Meskó Zoltán: Éljen! — Dénes István: Talán, mert református? — Zaj a jobb- és baloldalon. — Esztergályos János: Egy lehetőség van, feloszlatni a Házat, mielőtt szavazásra kerülne! — Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — B. Podmaniczky Endre: Nagyon helyes! — Petrovácz Gyula: Inkább ma, mint holnap! — Reiseinger Ferenc: Odadobta nekik a mentőövet! Hogy megkapták!) .__ T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nem tartom demokratikusnak a felsőházi törvényjavaslatot, mert a tudományos, művészeti és közművelődési intézetek kiküldöttei is legnagyobbrészt függő helyzetben vannak. Azok az egyetemi tanárok, zeneművészeti akadémia kiküldöttje és egyéb ilyen függő állásban levő egyének sohasem tudják magukat annyira függetleníteni a felsőbb hatalomtól, mint ahogy azt a törvényhozás megkívánná, mint^ ahogy igen klasszikusan megállapítja a felsőházi törvényjavaslat indokolása. Az indokolás — méltóztassék ezt meghallgatni és szavazatukat e szerint leadni — azt mondja (olvassa): »E kamara tagjai — az alsó kamaráról mondja — a tulajdonképeni törvényhozással kevésbé foglalkoznak és ebben a munkában is elhatározásukat inkább pártszempontoktól és a kormány iránt való bizalom kérdésétől teszik függővé.« Tehát itt a ministerük, a ministerelnök ur és az igazságügyminister ur kiállítja önökről a bizonyítványt, hogy önöket pártszempontok vezetik és a kormány iránti bizalom. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Zoltán (tovább olvassa): »Minthogy ilyen körülmények között a törvényhozási munka súlya jóformán teljesen r a kormányra hárul át és igen kevés kilátás van arra, hogy a kormány javaslataival szemben a népképviseleti kamara szakszerű ellenőrzést gyakoroljon, fokozott mértékben szükség van olyan második kamarára, amelynek tagjai pártszempontoktól és a kormánytól függetlenek és kiválasztási módjuk következtében különösképen alkalmasak arra, hogy az egyes törvényjavaslatokkal szemben a legkülönfélébb szempontokból alapos és szakszerű bírálatot gyakoroljanak.« Ezt én nem mondhatom el ezekről a delegáltakról. Aki hivatalnok, az nem mondhatja magát függetlennek, különösen ebben a B-lis tás, Ó-listás világban. Valahol olyat talál mondani, ami a felsőbbségnek nem tetszik, nem 2