Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-592
A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó 4-én, csütörtökön. 151 dálkodni, tehát nyilván visszakapta birtokait. Márpedig Romániában az agrártörvény szerint a távollevőknek, mint abszenseknek vagyonát kisajátítás alá vették. Mondom, a magyar kormányzat felterjesztésére most utóbb látták el a legmagasabb kitüntetéssel, az I. osztályú magyar érdemrenddel. Azután, hogy gróf Bánffy Miklós hazament Erdélybe, jelent meg legutóbb, október elején vagy szeptember végén a, hir néhány külföldi lapban, ha jól emlékszem, a Corriera de la Seraban, egy bécsi lapban, a Stunde-ban s akkor elkezdték közölni ezt a hirt a román lapok is, igy a bukaresti Adverul. Megírták, hogy gróf Bánffy Miklós azzal a küldetéssel ment román területre és azért lett román állampolgár, hogy előkészítse gróf Bethlen István tervét, a román-magyar perszonál-uniót. (Mozgás a szélsőhaloldalon.) Én nem szeretek személyes dolgokkal foglalkozni, de a kérdés tárgyalásánál annyit mégis meg kell mondanom, hogy erdélyi ember vagyok, ott éltem a román megszállás első esztendeiben, azóta is évenként néhány hónapot töltök ott, megvan az érintkezésem a legkülönbözőbb társadalmi rétegek magyarságával, nemcsak a városi polgársággal, hanem a falusi parasztsággal, földmívelőkkel, tisztviselőkkel és mindenkivel. Családi, rokoni összeköttetéseim vannak ott s ilymódon féiig erdélyinek érzem magamat, félig pedig magyarországi lakosnak, épen azért ugy gondolom, hogy józanul egyesül bennem az erdélyi magyarságnak és a magyarországi magyarságnak gondolkozása. Amikor ezzel a román-magyar koncepcióval szemben el fogom mondani aggodalmaimat, akkor méltóztassék elhinni, hogy én tulajdonképen az erdélyi magyarság gondolatait fejezem ki, mert ők a dolog természeténél fogva abban a helyzetben vannak, hogy a maguk mostani uralkodójának, a román királynak az anya-Magyarország trónjára való ültetése elleni aggodalmaikat ott sem szóval, sem Írásban nem közölhetik. T. Nemzetgyűlés ! Még ha ugy volna is, hogy a külföldi lapoknak és román lapoknak közlése, melyet magyar és román részen már erősen tárgyalnak, egyszerűen kacsa, egy felfujt buborék, egy megpenditett gondolat, akkor is kell nekünk ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, mert ez kongruens azzal, hogy itt a niinisterelnök ur tényleg alkotmányjogi reformokra készül, de nem mondja meg, hogy milyenekre, s ugyanakkor egy minden tekintetben a kormány intézkedésétől függő többségi felsőházat akar összeállítani, egyúttal a választásokkal a jobboldali kedélyeket izgatja és ki akarja puhatolni, hogy vájjon mennyiben bizhat a saját böbbségében. T % Nemzetgyűlés ! Meg kell oldani az alkotmányjogi kérdéseket, de vájjon ez a kérdés sürgős volt-e és vájjon a román-magyar perszonal-unióval okosan, helyesen s a több országban élő egyetemes magyarság érdekében volna-e megoldható 1 ? Én azért is, mert a Pán-Európa jelvényt viselem, (Éljenzés a szélsőbaloldalon) és komolyan veszem azokat az ideákat, amelyeket ez az elgondolás hirdet, sőt ezen tulmenőleg az Európai EgyesültÁllamok gondolatának vagyok hive (Zaj. Elnök csenget.), természetes, hogy az európai népek testvériességén belül még nagyobb testvériességgel és szeretettel gondolok azokra a népekre és nemzetekre, amelyek ebben a Magyarországban éltek le a magyarsággal sorsközöségben ezer esztendőt. Épen ezért az erdélyi román néppel szemben engem semmiféle^ animozitás nem vezet még akkor sem, ha az ő vezetőik részéről a megszállás első idejében magamnak és családomnak sérelmeket kellett is elszenvednem. Nem vagyok hajlandó ezt az animozitást arra a józan és dolgos erdélyi népre átvinni, amely együtt szenvedte végig ezt az ezeréves történelmet és amely a világháborúban — magam is egy vegyes nyelvű magyar-rutén és román ezrednek voltam tagja — tisztességgel, becsülettel állta a háború borzalmait és ugy Magyarország, mint a monarchia érdekeinek védőjeként mutatkozott ugy közembereivel, mint tisztjeivel. Nem animozitás tehát, az erdélyi románsággal szemben, amikor a román-magyar perszonálunió ellen beszélek, de az erdélyi magyarság lelkét meg kell szólaltatnom. Az erdélyi magyarság reménygyilkolásnak venné azt, — az ő lelke mélyén megmaradt remény meggyilkolásának — hogy a román uralkodó-családot Magyarország trónjára ültessék és ezzel perszonál-uniót létesítsenek. Ezzel a Romániába szakított magyarságunkaak Romániához való tartozandósága meg volna pecsételve. Ez jogfeladó lépés volna, több, rosszabb volna mint a trianoni béke, mert Trianont ránk kényszeritették, de ezt a magyar nemzet nevében akarják, hogy magára vállalja. A magyar nemzet lelkéből beszélek, amikor azt mondom: meditálnunk, tárgyalnunk kell erről nemcsak a csonka Magyarország nyolcmillió lakosának szempontjából, hanem a négy szomszédos országba elszakított, sőt az egész világon, Amerikában és más országokban szétszórtan élő magyarság egyetemes érdeke szempontjából is. Ha megtörténik e koncepció megvalósítása, akkor nemcsak ezeket a távoli reményeket semmisitjük meg az erdélyi magyarság lelkében, hanem azokat a közelebbi célokat is, amelyek arra irányulnak ugy Erdélyben, mint a többi szomszédos államokban, ahová magyar embereket szakítottak el, hogy a trianoni békében lefektetett minimális, kisebbségi kulturális és politikai jogokat megvalósítva láthassák. Ha Romániával ilyen szoros államjogi kapcsolatba lépünk, akkor szeretném látni, hogy az az eleven erő, amelyet az önálló, kis, független Magyarország jelent a szomszéd országokkal szemben, érvényesülhet-e tovább 1 A független kis Magyarországgal való gazdasági-kereskedelmi megegyezés mindenkoron olyan értéket fog jelenteni a szomszédos államoknak, hogy azért érdemes nekik a saját területükön lakó magyarsággal szemben bőkezűbbnek, jogelismerőbbnek lenni, mint eddig voltak. Akkor ezt az eleven erőt Magyarország többé nem fogja érvényesíteni tudni a különböző országokban elszakított többi magyar testvérei érdekében, mert a bonus paterfamilias szerepét, — amelyre pedig ez az ország a sors álíal kényszerűvé van, — elvesziti, mert azzal a román uralkodóval szemben, ott Budavárában és a román kormányzattal szemben mindig lesz annyi erkölcsi és politikai megkötöttsége a magyar kormánynak, hogy nem fogja tudni teljes erejét kifejteni, amelyet pedig ki kell fejtenie első sorban a Romániába, de a többi szomszédos országokba is szakadt magyarság érdekében. Nem fantasztikum, hanem tény. hogy Erdélyben akkor r kezdték meg ennek a gondolatnak propagálását, amikor Bánffy Miklós gróf ur hazament s az érdemkereszttel díszítve, diszmagyarban elment a királyhoz ( Rupert Kezső : Hazája ellen esküt fogadott !) és letette a román állampolgári hűségesküt. Azóta Erdélyben folyik az úgynevezett kulisszapolitika. Valósággal egy eleven Jósika-regény az, ami ott most folyik, Legfeljebb a várkastélyok hiányoznak, de azokat is pótolják a puhára párnázott uri szalonok, a csapóajtót pedig pótolják a tapétaajtók. Most is megvannak a női befolyások, a házi zsidók.
