Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

152 Á nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó á-én, csütörtökön. Amióta Bánffy Miklós gyóf ur hazament Erdélybe, környezete részéről megindult a románmagyar perszonál-unió érdekében a propaganda a magyarság körében, pedig az a magyarság lelkében visszautasításra talál. Beszéltem a legkülönbözőbb rangú és rendű emberekkel, kik azt mondották : uram, csak ezt ne, ha azt akarják, hogy végleg ne legyünk lekötve abban az állapotban, amelyben ma vagyunk ! (Malasits Géza : Fognak még ők »setreasca«-át kiáltani a román királynak ! — Szabó Sándor : Sőt, legközelebb bocskorban jelenünk mng ! — Propper Sándor : A román szandál ugy fog kelni, hogy csoda ! — Zaj). Nekünk, magyaroknak igazán nem lehet hivatásunk, hogy ezt a kérdést román szempontból tárgyaljuk. Tárgyalják a románok, hogy jó, hasznos, előnyös-e ez a megoldás az ő számukra. De a románságot — ugy az erdélyi, mint a regáti románságot — és a román uralkodóházat jóakarattal figyelmeztetni kell magyar helyről, a törvényhozás fórumáról, hogy gondolják meg, okos dolog-e egy ilyen kedvező, hízelgő, számukra csalétkül odadobott gondolatot komolyan venni és esetleg belemenni akkor, amikor ez nem kiérett gondolat ebben a nyolcmilliós kis csonka Magyarországban, de nem kiérett gondolat az elszakitott erdélyi magyarság körében sem, hanem talán csak néhány nagyratörő politikus, elsősorban a ministerelnök ur egyéni elgondolása, erőszakos eszközökkel keresztülhajszolni akart gondolata ? Igenis, ezt a kérdést nekik is nagyon mérlegre kell vetniök, vájjon szabad-e nekik ilyen ingatag bázisra alapitani, amikor jövőt akarnak teremteni 1 Azt, hogy a mai világban államkapcsolatokat létesítsünk, egyedül egy-két politikas elgondolása alapján az érdekelt nemzetek megkérdezése nélkül, lehetetlennek és erkölcstelennek tartom. De a románokkal és a többi szomszédos népekkel, a jugoszlávokkal, csehekkel és osztrákokkal közös megegyezés és a nemzetek megértése és saját elhatározása alapján, a nagy nyilvánosság előtt letárgyalva a dolgokat, igenis, lehet és kell megegyezéseket kötni, akár csak gazdasági, kereskedelmi tekintetben, akár politikai konvenciókat is. Az azonban, hogy zárt szobák mélyén elhatározott és igazán fantasztikusnak tetsző elgondolásokat nemcsak hogy propagáljanak, hanem már az érlelés stádiumába vigyenek, legfeljebb a románoknál fog sikerülni, de az erdélyi magyarság lelkében nem. Annak ellenére, hogy Bánffy Miklós gróf ur minden ügyességét és minden sima diplomata képességét igénybeveszi erre a célra, ez mégsem fog sikerülni. Nekünk itt Magyarországon, amikor ezt a felsőházi javaslatot tárgyaljuk, azt kell néznünk, hogy ne csak a nyolcmilliós magyarságnak csináljuk meg a kétkamarás rendszert, hanem azt is, hogy az ilyen módon megalkotandó országgyűlés csonka Magyarország belpolitikai problémáin kívül, figyelőszernét mindenkor ott tartsa a tőlünk elszakitott magyar testvéreink sorsán is és soha, semmiféle olyan szervezeti, alkotmányjogi vagy részlettörvényhozási intézkedést se tegyen, amely csak egy hajszállal is rosszabbítja a tőlünk elszakitott testvéreink sorsát — akár pillanatnyilag, akár pedig az egész jövőre. (Szabó Sándor : Mire alapítja ezt? — Rupert Rezső : Mi lesz Szent István koronájával? — Zaj.) Perrendszerü dokumentumokat nem fogok itt a t. képviselő uraknak előtárni, de nem is szükséges, ha arról van szó, hogy tárgyaljunk arról: mi is van a Komániával való perszonál-unió kérdésével? (Zaj a jobboldalon.) Három külföldi lapra hivatkoztam, a Corriera della Serra-ra, a bukaresti Adeverul-ra és a bécsi Stunde-ra, de ha tetszik, neveket is mondok. Mielőtt gróf Bánffy Miklós ur a magyar ministerelnök úrtól a magyar érdemrenddel ellátva hazament Erdélybe, a ministerelnök ur nemcsak ővele folytatott négyszemközti tárgyalásokat. Egy kiváló, értékes erdélyi úrral, Bernády Györggyel, Marosvásárhely kitűnő polgármesterével folyt a hármas megbeszélés. Miután erre a két erdélyi ur hazament, attól kezdve Bernády György polgármester — akit nem is ismerek, semmi összeköttetésem vele nincs, őt fogja kinosan meglepni, hogy ilyen módon hivom fel a figyelmet az ő szereplésére — barátai körében kezdte propagálni a román uralkodóháznak a magyar trónra ültetését, gróf Bánffy Miklós pedig egyenesen megkezdte a propagandát — nem a nyíltat — az egységes erdélyi magyar párt megbontására. (Zaj.) Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat ismételten figyelmeztetni, hogy nem a magyarromán perszonál-unió, hanem a felsőház létesitéséről szóló törvényjavaslat van tárgyalás alatt. Kérem tehát, szíveskedjék a tárgyhoz közeledni. Nagy Vince : Meghajlok az elnöki intelem előtt ismételten, de felhívom a figyelmet arra, hogy arról beszélek, miért van erre és ilyen szervezeti hiányokban szenvedő törvényjavaslatra szükség. Ha azonban ez az elnök urnák a házszabályokhoz ragaszkodó szigorát nem elégíti ki, tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék nekem megengedni, — minthogy az ország és az egyetemes magyarság érdekeit érintő súlyos kérdéseket igyekszem objektive tárgyalni, — hogy a tárgytól eltérhessek. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Hozzájárulunk !) Elnök : Felteszem a kérdést : méltóztatik-e a t. Háznak hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur a tárgytól eltérjen? (Igen ! Nem !) Akik hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani (Megtörténik). Többség. A Ház az engedélyt megadta. Nagy Vince : Én nem vagyok hajlandó ezt a témát egy politikai pletykálkodás színvonalára lesülyeszteni. Én állítom azt, hogy amióta gróf Bánffy Miklós volt minister ur, aki közvetlenül nem ministerségének vagy párisi követségének megszűnte után, hanem csak évek múlva, direkt akkor, amikor a magyar állampolgárságát megtagadta és a román állampolgárságot vette fel, és ott hűségesküt tett, kapta meg a magyar érdemrendet, hazament a magánembernek köpenyében, azóta Erdélyben, különösen két körben : Bánffy Miklós ur környezetében és Bernády György marosvásárhelyi polgármester ur környezetében megindult egy előbb enyhe, lanyha baráti propaganda az eszmének terjesztése, a perszonál-unió szimpatikussá tétele érdekében, de azóta — mondok még más nevet is — a gróf Bánffy Miklós ur által megszerzett részvénytöbbséggel az »Ellenzék« című lap politikája az ottani egységes magyar párt megbontására törekedett. Egy ellenzéki frakció működését mindenképen portálja ez az újság, annak ellenére, hogy az utóbbi esztendők alatt eredményes és igazán dicséretes kialakulás jött létre az ottani magyarságban: a két divergáló magyar párt a konzervatívok pártja, amelynek élén mágnások állottak és a városi polgároknak, a demokráciának pártja egyesült és mint egységes magyar párt vivja a maga vergődő küzdelmét a gazdasági életben és a politikában és mint ilyen egységes magyar párt képviselői az alsóházba — gondolom — 15-en, a szenátusba pedig 5—6-an jutottak be. Most ez az egységes magyar párt október elején Gyergyóba gyűlést hirdetett. Nagyon köszönöm a t. Nemzetgyűlésnek, hogy alkalmat adott, hogy beszéljek erről a kérdésről — hiszen a napisajtó alig foglalkozik velük — az ottani magyarság legalább látja, hogy törődünk a sor-