Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

142 A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó 4-én, csütörtökön. gait, akkor ezzel a törvényjavaslattal szemben — amelyet mi, ba]odalon ülők nemcsak kon­zervatívnak, de reakciósnak tartunk — ö. ami­dőn a konzervativizmus szempont.iábó] találja kevésnek azt, kétségtelen, hogy még a törvény­javaslaton is túlmenő reakciós álláspontot képvisel- (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha azt mondja Eckhardt t. képviselőtársam, hogy a történelmi osztályoknak jobban és nagyobb arányban kellene képviselve lenniök a felső­házban, akkor legyen szabad nekem megkér­deznem tőle, hogyan gondolja ezt el, milyen történelmi osztályokra és azoknak milyen mó­don való képviseletére gondol? Vájjon, hafel­állitjuk a régi klasszifíkáeiót s a főnemesi és köznemesi osztályokat, mint történelmi osztá­lyokat állitjuk oda, hogyan találja meg a köz­nemesi osztályt ma mint olyant, mint meglevő organizmust, amelynek bármi módon való kép­viseltetése lehető volna? A régi történelmi osz­tályok a történelmi^ fejlődés^ során, de különö­sen az 1848-as törvények népképviseleti alkot­mánya óta úgyszólván megszűntek, felolvad­tak és elkeyerődtek a különböző dolgozó osz­tályokba s épen azért ma górcsővel sem le­hetne megtalálni például a köznemesi osztályt, mert a köznemesi osztálynak, mint történelmi emléknek, tagjairól, utódairól beszélhetünk, de hiszen azok egy egészet, egy organizmust ma nem alkotnak. De t. képviselőtársam hogyan gondolkodik a harmadik osztályról, arról a régi jobbágyosz­tályról, amelyet talán nem is szoktak történelmi osztálynak, csak a történelmi osztályok alsó bá­zisának és talán a történelmi osztályok kor­mányzati tárgyának tekinteni"? Ha t. képviselő­társam, aki magát modernül gondolkozó poli­tikusnak vallotta, talán mégis a jobbágyosz­tályt is képviselethez akarja juttatni, akkor ezt a jobbágyi osztályt is két külön kategóriában találja. Ott van az agrárjobbágyság, amelyhez én nemcsak a földnélküli földmunkásságot szá­mitom, hanem hozzászámitom igenis a kisgaz­dákat is, azt a földművelő elemet, (Eckhard Ti­bor: Én is mondtam!) amely verejtékezik azért a földért és a mai politikai elnyomás mellett a jobbágy osztályhoz számit; de ott vannak a job­bágyosztálynak másik utódja, másik kategó­riája: az ipari jobbágyság, az ipari munkásság is. Ha ezeknek képviseletét, a történelmi osztá­lyok képviseletét követeli, akkor meg kellene keresni először a középosztály organizációját, amely nincs, azután meg kellene keresni annak a nagyon értékes, a nemzetet ezer éven át fen­tartott jobbágyosztálynak maradványait, annak két kategóriáját: a földmivelő jobbágyságot — akikhez, mondom, a kisbirtokososztályt és a földnélküli földműnk áss ágot számitom — és az ipari jobbágyságot, a munkásságot. (Eckhardt Tibor: És a városi polgárságot!) Igen, a városi polgárságot is, amely szintén jobbágyi sorban van. Ez a városi polgárság azonban már épen azt a keveréket mutatja, amely nem engedi ki­hámozni a múlt osztályokat a maguk merev, markáns vonalaikban, mert a mai városi pol­gári osztály részben a köznemességnek, részben a jobbágy osztálynak utódja és maradványa származás és foglalkozási ágak szerint is. A másik kérdés, amellyel foglalkozott előt­tem szólott t. képviselőtársam, a nemzetnek és népnek fogalma s e két fogalomkörnek éles szembeállitása egymással. Én abszolúte alá­irorn képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy az alkotmányjogi teória, az iskolás felfo­gás szerint, és az eddig vallott magyar közjogi álláspont szerint lényeges különbség van a nép és nemzet politikai fogalma között, A nép a lakosságnak nyers masszája, a nemzet pedig a politikailag-: szervezett, az alkotmány sán­caiba a politikai jogok révén bejutott néprész. Ilyen módon Magyarországon valóban lénye­ges különbség volt nép és nemzet között, (Ru­pert Rezső: Csak Magyarországon!) Arról lehet szó, hogy az a feladat: tegyük a nép és nem­zet fogalmát egy és azonos fogalomköré, hogy a népnek az alkotmány sáncaiból kivül rekedt elemeit is beleérthessük a nemzet tagjai közé. relikviát, minthogy egy modern államban, nép és nemzet között, ezt a fogalmi különbsé­get is el kell tenni a Nemzeti Múzeumba, mint relikviát, minthogy egy modern államban, ahol a dolgozó tömegek tartják fenn az állam épületét, a nép és nemzet azonos fogalom kell, hogy legyen. De ezt csak ugy érjük el, ha valóban irott alkotmánnyal részesítjük a poli­tikai jogokban a népnek azokat a tagjait is, akik azokból eddig ki voltak zárva, (Zaj.) A harmadik kérdés, amelyet Eckhardt kép­viselőtársam beszédével .kapcsolatban érinteni kell, a jogfolytonosság kérdése. Azt mondotta t. képviselőtársain, hogy ő az 1921 : XL VII. törvénycikket, a Habsburg-ház detronizálását kimondó törvényt nem ismeri el érvényesnek. Először is — ugy látszik — magamat alkot­mánytisztelőbb embernek kell tartanom, mint Eckhardt képviselőtársamat, mert én kijelen­tem, hogy— bármennyire ellentétesek is az én politikai és alkotmányjogi álláspontommal — a többség által megszavazott törvényeket min­dig kellő tisztelettel érvényes törvényeknek ismertem el eddig és fogom ezután is elismerni. Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen körülmények között született meg az a törvény, akkor pedig helyre kell igazitanom a t. képviselőtársam memóriáját, pedig neki jobban kellene ismernie az akkori eseményeket, mert ő akkor magyar­országi lakos volt. Nem tudom, hogy törvény­hozó volt-e vagy nem, de magyarországi lakos volt 1921-ben. Én azonban, mint erdélyi ember, csak a magyarországi sajtó révén ismertem meg a törvényjavaslat tárgyalásának részle­teit. Méltóztassék csak visszaemlékezni, t. kép­viselőtársam, arra, hogy amikor felvetődött a törvényjavaslat tárgyalása során az az érv, hogy itt kényszerhelyzettel áll szemben Ma­gyarország, a külföld akaratából ki kell mon­dani a trónfosztást, akkor ezzel az álláspont­tal szemben felállott a többségi pártnak egyik vezető egyénisége, Kováts István református pap, nemzetgyűlési képviselő ur, aki az úgy­nevezett szabadkirályválasztó csoportnak ve­zetője volt és kifejtette az akkori kormány­párti többségnek azt az álláspontját, hogy igaz, hogy az adott pillanatban kényszerhelyzetben, a külföld által reánk kényszeritett helyzetben vasryunk, de véletlenül ebben az esetben a kül­föld kényszere és óhajtása egybeesik a • ma­gyar nemzet háromévszázados óhajtásával és vágyával és épen azért a törvényjavaslatot nem mint kény szertörvényt, hanem mint a ma­gyar nép lelkével megegyezőt szavazza meg. (Propper Sándor: És a kormánypárt tapsolt! — Dobóczky Dezső: Nem ez a kormánypárt volt!) Méltóztassék megengedni, hogy most áttér­jek magára a törvényjavaslatra. Ha erről a törvényjavaslatról kell beszélnünk, amellyel a magyar országgyűlés másik Házát megalakít­juk- akkor két fő kérdésre kell megfelelnünk: vájjon egyáltalán szükség van-e a második kamarára és ha szükség van reá, ez a törvény­javaslat megfelel-e egy második kamara cél-

Next

/
Thumbnails
Contents