Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó 4-én, csütörtökön. 141 mondhatnám artisztikus szépséggel jelentkezik, hogy minden magyar ember lelkében ennek a gondolatnak, mint centrális gondolatnak kellene élnie, (Pikler Emil: Budaörsről megfeledkezik!) Nem feledkeztünk meg, ezt már kifejtettem, t. képviselő ur! Az 1920 :

1. te, természetesen nem áll szemben a jogfolytonossággal. Nem a jogfolytonosság ellenére létesült, hanem a jogfolytonosság megszakitottsága következtében annak pótlására konstruál rendkívüli intézkedéseket. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon és a jobbközépen.) Ezt az alapot sem forradalmi jogalkotásnak, sem pedig — mint Apponyi Albert igen t. képviselőtársam tette — az ezen álláspont mellett való szükségszerű megmaradást a forradalmár lelkület kifolyásának minősíteni nem lehet. Egy szükségszeirü ténnyel, egy tényleges helyzettel, egy faktummal állunk szemben, amelylyel a nemzet életérdekeinek biztosítását keressük s azt hiszem, ugy ahogy, talán nem egészen tökéletesen, de többé-kevésbé életképes formában megtaláltuk a posszibilisát "az ügyek vitelének egy rendkívüli jogalkotással. Ideiglenes alkotmánnyal, provizórikus berendezkedéssel állunk szemben, amelynek időtartamát nem láthatván előre, minden becsületes magyar ember kötelessége ennek a mostani jogrendnek, ennek a mostani alkotmányos rendnek alapját nem megingatni és aláásni, hanem azt megerősíteni és kifejleszteni. Akár legitimista, akár nem legitimista gondolkozású legyen valaki, kell, hogy álláspontja az legyen: a mostani ideiglenes helyzetből egy végleges konszolidált szituációba átmenni, soha nem lehet forradalmi álláspont, felfordulás árán, hanem a mostani helyzet s intézmények organikus útfejlesztése révén. (Propper Sándor: Nyilt szavazással és választási terrorral!) Bezárom szavaimat s röviden Összegezni szeretném azokat a kifogásaimat, amelyeket a javaslattal szemben annak ellenére, hogy azt elfogadom, kénytelen vagyok hangsúlyozni. # Kifogásolom eszerint első sorban azt, hogy a javaslat alapját képező két nagy elv, a történelmi osztályok és az érdeki- vagy gazdasági osztályok szerint való képviseltetés elve a törvényjavaslat szövegében vagy legalább indokolásában expressis verbis kifejezésre nem jut és ezzel a törvény elaszticitálsa határozottan hátrányt szenved. Kifogásolom a főrendek képviseltetésével kapcsolatban az úgynevezett »esaládkönyv«-nek a mostani családokra vonatkozó megállapítását és azért kérem, hogy az revízió alá vétessék. Kifogásolom, hogy az izraelita hitfelekezet két rabbija a 6. § szerint az egyházi méltóságok között jut képviselethez, holott a választott rabbik semmi körülmények között magyar egyházi méltóságok nem lehetnek; a kisebbség választott képviselete egészen másvalami. Kifogásolom, hogy a közigazgatási tisztviselők a felsőházba beválaszthatok, illetőleg a törvényhatóságok által kiküldhetők nem lesznek. Kifogásolom továbbá a javaslatban — amiről talán nem is beszéltem behatóan, de amire rá akarok mutatni a vétójoggal kapcsolatban — azt, hogy az alsóház preponderenciája a felsőházzal szemben felesleges, káros módon hangsúlyoztatik még kis dolgokban is. Kívánom tehát a mostani módosítások megfelelő eliminálásával, hogy a felsőház és az alsóház közötti konfliktusok

1 kérdése vagy teljesen hagyassák ki, vagy lehetőleg olyan formáiban oldassák meg, hogy közös ülésen többségi szavazás utján döntessék el. Semmi körülmények között nem értem, hogy miért kell a javaslat 30., 40. és 45. §-ában a megalakítandó felsőház elnökével szemben az alsóház elnökének túlsúlyát biztositani? Méltóztassék megengedni, hogy a javaslat szövegére egész röviden utalva, rámutassak arra, hogy például a felsőház elnöke a képviselőház őrségét — ez a 40. §-ban van — csak, a képviselőház elnökének hozzájárulásával veheti igénybe. Ezzel a felsőház elnöikét úgyszólván előre kiszolgáltatjuk az alsóház elnöke fegyelmi jogkörének. A felsőház elnöke nem tehet eleget a maga kötelességeinek, ha véletlenül az alsóház elnöke szabotálni akarja ezeket az intézkedéseket. Ez teljesen képtelen rendelkezés. A parlamenti őrséget méltóztassék vagy megosztani vagy a két elnök közös irányítása alá helyezni, de az, hogy 1 sóház elnökétől a felsőház elnöke engedélyt kérjen az őrség igénybevételére, szerintem teljesen helytelen. Azután nem tudom osztani a javaslat 45. §-ához javasolt "módosításokat sem, ahol az országgyűlés — vagyis nemcsak az alsóház, hanem az egész országgyűlés — személyzetére nézve a rendelkezési jog a képviselőház elnökét illeti, a felsőház elnökét pedig csak a felügyelet és a fegyelem joga. Azt meg tudom érteni, hogy most, az alakulás idejében, amikor még nincsen felsőház, az alsóház elnöke diszponáljon a személyzet, illetőleg a státusban lévő tisztviselők felett, de lehetetlen, hogy a jövőre nézve a felsőház elnöke ki legyen téve annak, hogy az alsóház elnöke esetleg olyan személyzet beosztását rendelje el a felsőházba, amely a felsőház^ elnökének nem konveniál s még az előléptetések során se legyen módj felsőház elnökének, aki a legjobban tudja, hogy kit mennyire értékeljen, a maga szempontjait érvényesíteni. Ez olyan megkötöttség, melyet inferiorisabb állásban lévő hivatalfőnök sem vállalna s legkevésbé a felsőház elnöke. Ugyanigy teljesen elfogadhatatlan az, hogy a felsőház személyzete számára az utalványozási jog a képviselőház elnökét illeti meg. Természetszerű, hogy ennek a felsőház elnöke jogkörébe kell tartoznia. Összegezve tehát a felhozott kifogásokat, kérem, hogy a javaslat szövegéből mindazok a módosítások, amelyek a mostani módosításokban foglaltatnak s az eredeti javaslatban nem voltak benne, tehát azok a módosítások, amelyek a felsőház elnökét az alsóház elnökével szemben inferioris helyzetbe hozzák, töröltessenek és hagyassanak ki. A javaslatot egyébként általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és tans a jobboldalon és a jobbközépen.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Nagy Vince! Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Beszédemben két főkérdéssel kívánok foglalkozni: elsősorban a törvényjavaslat érdemi bírálatával, másodsorban pedia azzal a kérdéssel, hogy miért szükséges a felsőházi javaslat mostani tárgyalása, mi tette ezt aktuálissá a kormány részéről! Ha a törvényjavaslat érdemi bírálatába kezdek, elsősorban az előttem felszólalt Eckhardt képviselőtársamnak érdekes okfejtései közül három kérdésre kell válaszolnom. Ö két posztulátumot állit fel egy elképzelhető felsőházzal szemben: a történelmi osztályok képviseletét és a nemzetnek a gazdasági érdekek szerint való képviseletét. Amikor ő nem látja kielégítve a^ mai törvényjavaslatban a történelmi osztályok képviselete szempontjából a maga kivánsá_