Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó 4-én, csütörtökön. 135 hetséges volt arról beszélni, hogy az osztályok szerinti politizálás káros és helytelen, de bármennyire kivánnám is én azt, hogy az osztályellentétek egy nemzeten belül ne jelentkezzenek, a tényekkel szemben szememet nem hunyhatom be és amikor azt látom, hogy Angliától kezdve a világ minden modern parlamentjében igenis a munkásérdek mindenütt az osztályharc jegyében megszervezettem az érdek szilárd alapján állva, jelentkezik, amikor azt látom, hogy a polgári társadalom súlya és jelentősége épen azért csökken fokról-fokra a vele szemben szellemileg és sokszor erkölcsileg is inferioris marxista mozgalommal szemben, mert ez az érdek alapján megszervezkedvén, állandóan logikusan, következetesen a merev és makacs célkitűzéssel és a szervezkedés erejével tudja a maga érdekeit bevinni az országok törvényhozásába, akkor nekem, mint okos és előrelátó embernek nem lehet más álláspontra helyezkednem, mint arra: ha pedig a szociáldemokrata munkásság a gazdasági érdek alapján megszervezkedve vesz részt az állam politikai életében, akkor a polgári társadalom kellő érdekképviseletének ugyanezen az alapon és ugyanezzel a súllyal, ugyanezzel a merevséggel, logikával és kérlelhetetlenséggel megszervezkedve kell szintén résztvennie az állam életében, mert különben a szociáldemokrata túlsúly a nemzetek életében egyre fokozottabb mértékben fog jelentkezni és a marxista gondolat az egész nyugati kultúra pusztulását és felfordulását jelenti. Én nem állok szabad válasza« lehetősége előtt, én kényszerhelyzetben vagyok, amelyet az elmúlt évek szociális és társadalmi fejlődése és számos forradalom elég gyászos emléke dokumentál. A polgári társadalom helyes szervezkedése igenis csak az érdek alapján köyetkezhetik be. Ez gazdasági szükségesség és ha elég nyilt szemmel és nem elfogultan nézzük ezt a kérdést, én az érdek alapján való gazdasági szervezkedésben is a nemzeti gondolatnak nem meggyengülését, hanem megerősödését láthatom. Már annak idején a régi Rómában felmerült ugyanez a probléma, hogy az egyes osztályok egymással • szemben az államon belül miképen helyezkedjenek el. A seeessio in montem sacrum közismert iskolai mese, illetőleg történelmi példa, A modern államok életében is csak az az elv érvényesül, amely akkor érvényesült a régi Rómában, hogy az egyes tagok egymást kölcsönösen ki kell, hogy segítsék, hogy a gyomor, a fej és a kar egymásra vannak utalva és egy olyan államban, amelyben a nemzeti gondolat, a nemzeti együvétartozás gondolata kellő súllyal és erővel érvényesül, főleg ha ez a történelmi múlt megbecsülése alapján jelentkezik, mindig lesz annyi nemzeti kohézió, hogy az egyes osztályok gazdasági érdékellentéteivel szemben igenis^ egy nemes elvi' harc és a komoly gazdasági érdekeket is figyelembevevő elvi küzdelem alapján a nemzeti érdekeknek legmegfelelőbb álláspont alakuljon ki. A közelmúlt magyar politikai életben az egyik legnagyobb hiba az volt, — kénytelen vagyok rámutatni — hpgy a gazdasági érdekek elvi küzdelme helyett személyes kérdések, személyes harcok, nagy egyéniségeknek sokszor talán romantikus és a magyar lélekben élő fantáziáit megmozgató egyéni párharcai,, úgyszólván a régi klasszikus világ harcaira emlékeztető küzdelmek folytak le itt a porondon, például gróf Tisza István és gróf Andrássy Gyula között. Én azt hiszem, sokkal gyümölcsözőbb és áldásthozóhb lett volna, — és kell, hogy legyen a jövőben — ha ezek a parlamentáris küzdelmek a gazdasági kérdések körül az egyes osztályok által öntudatosan és világosan megértett és szakszerűen előadott elvi küzdelmek alakjában fognak itt lefolyni és nem személyek, nem kiélezett párttusák és nem romantikus ideológiák, hanem a mindennapi élet szükségletei és a gazdasági érdek nyomása .szerint. , :, Az egész modern politikai élet a gazdasági kérdések jegyében zajlik le. Nem lehet ezt a szempontot kiküszöbölni sem a képviselőház. sem a felsőház életéből. Én igenis abban látom ennek a felsőházi javaslatnak' erejét, — és még erősebbnek látom, ha a javaslat ezt még fokozottabban hangsúlyozná és nyíltan megmondaná, — hogy a gazdasági érdekképviseleteknek igen nagy súlyt és jelentőséget akar biztosítani a felsőházban és ezzel a felsőház komolyságát, szakszerűségét, hozzáértését, gazdasági kérdésekben való kompetenciáját és irányító befolyását a nemzet javára akarja garantálni és biztosítani. T. Nemzetgyűlés! A nemzetnek a gazdasági érdekképviseletek szerint való tagozódása és képviseltetése teljesen és tökéletesen demokratikus elv, mert hiszen valamilyen gazdasági érdekeltséghez, valamilyen foglalkozáshoz mindenki hozzátartozik. Ez nem feudális vagy reakciós, még csak nem is konzervatív gondolat, ez egy tökéletesen demokratikus elv, amely csak abban különbözik a radikális gondolkozástól, hogy a szervezetlen tömegek labilis és minden szeszélynek kitett dobálózásai helyett a megszervezett nemzetnek egészséges gazdasági gondolatok alapján nyújt teret és érvényesülési lehetőséget. Amikor Rassay Károly igen t. barátom modern és újszerű gondolatok jegyében a XVIII. századbeli Rousseau gondolatvilágába esik vissza, akkor nekem épen a modern állami fejlődés jegyében kell tiltakoznom az ilyen radikalizmussal szemben, amely talán helyénvaló lehetett a XVIII. században — nem lebecsülést akar ez jelenteni Rousseau zsenijével szemben, mert a XVIII. században a feudális reakciós középkor romjainak eltakarítása érdekében a rousseau-i romboló kedv, a rousseau-i eltakaritó és mindent elsöprő szándék helyénvaló lehetett — de szomorú anachronizmus az, amikor Rassay Károly igen t. barátom a XX. században egy világfelfordulás és forradalmak után még mindig a rousseau-i elvek és eszmék jegyében modern gondolatról és államfejlődésről beszél. Mit látunk a modern államok fejlődésében, ahogy azt épen a világháború után bekövetkezett rendkivül súlyos jelenségek bizonyítják az egész világon, ugy Németországban, mint Angliában, die* különös élességgel Olaszországban, ahol minden fejlődés és evulució egy nagy egyéniség- irányitása mellett gyorsabb tempóban folyik, mint más országokban! Látjuk egyfelől azt, hogy a nagyipar koncentrációja címén, kartell alakitások és mindenféle gazdasági termelő érdekszövetkezetek alakitása címén a termelő kapitalista vilápr erős gazdasági érdekképviseletekben egyesül; ugyanakkor látjuk azt, amit Olaszországban a társadalom szindikalizálása címén ismernek hogy a különböző foglalkozású emberek mindenütt foglalkozási ágak és mesterségek szerint nemzeti —- Olaszországban igenis nemzeti — szindikátusokba tömörülnek és ilyenformán az állam életében kialakul két nagy szervezkedés; egyfelől a munka, a foglal-