Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

136 A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó á-én, csütörtökön. kozás jegyében, másfelől a tőke, a termelőerő, a hajtóerő jegyében és ez a két nagy, hatalmas szervezkedés az állam kiegyenlítő és kiegyensúlyozó ereje következtében békés és harmonikus munkára egyesülve, viszi előre közös erőkifejtéssel a nemzet céljait és érdekeit. De ahhoz, hogy konvulzióktól és megrázkódtatásoktól mentesítsük ezt a gazdasági átalakulást és gazdasági harcot, igenis szükséges minden gazdasági irányú szervezkedést határozott, szilárd és fix formáiba önteni. Nem visszaesést látok én abban, hogy a modern törvényhozásba a gazdasági érdekképviseleteik bevonulnak, hanem a legmodernebb gazdasági elvnek, a legmodernebb államfejlődési gondolatnak intézményes biztosítását, és ha hiányt látok a mostani javaslatban, ez csupán az, hogy nem mondván meg ezt az elvet »elég világosan, neni^ szögezvén le bizonyos elvi kereteket elég határozottan, a jövőre nézve talán nem elég elasztikus. Ezt az elvet hangsúlyozottan, kifejezetten és precízen kellene belevinni ebbe a felsőházi javaslatba, hogy a most még csak kialakulóban lévő érdekképviseleteknek jövőbeli előrelátható igen nagy fejlődése esetére a felsőházban ezeket a megfelelő képviseleteket ne nélkülözzük. (Helyeslés a középen.) En a magam részéről sokkal, de sokkal demokratikusabbnak, sokkal nemzetibbnek, sokkal őszintébbnek, sokkal becsületesebbnek tartom azt, ha ezek a gazdasági érdekképviseletek nyiltan vesznek részt a nemzet életében, mintha álutakon lopakodnak be a törvényhozások életébe, mintha az a folyamat, amely, sajnos, Magyarországon is jelentkezik és minél általánosabb, minél szélesebb és minél titkosabb a választójog, annál intenzivebb súlylyal jelentkezik mindenütt és a legáltalánosabb radikális titkos választójog hazájában, Franciaországban pedig úgyszólván kizárólagosan érvényesül, az a nagybank és nagytőke befolyása, amely a modern parlamentarizmusok devalvációját mindenütt maga után vonja, az a nagybank-befolyás sokkal kevésbé fog tudni erőt venni egy olyan felsőházon, ahol például az agrártársadalom és a társadalom minden más része érdekképviselet alapján megszervezetten jelentkezik, mint például ennek a nemzetgyűlésnek életében. Mert beszéljünk őszintén, nyiltan és világosan. Most például választások előtt állunk. Hát kérdem az igen t. jobbról és balról ülő képviselőtársaimat: egy általános választás megfmaiiszirozáisára Magyarországon kinek van ma pénze? Ki fogja ezeket a választásokat finanszírozni? Nem gondolok én itt törvénytelen eszközökre. Az egységes pártnak sincsenek saját bonjai. Én kijelentem nyiltan és világosan, mint ahogy mindig beszélni szoktam, Magyarországon ma csak a nagybankoknak van pénzük ahhoz, hegy egy választást finanszírozzanak, ennek következtében bárhogyan folyjanak le ezek a választások, bármiféle eszméket hirdessenek jobbról és balról. Magyarország az elkövetkezendő öt esztendőre ennek a nemzetgyűlésnek jegyében újból el lesz kötelezve a nagybankoknak, akár akarjuk, akár nem. Tehát becsületesebb és őszintébb dolog, a nemzet érdekében valóbb és az agrár irányzat, a nemzeti gondolat és munkástársadalom és minden becsületes magyar ember érdekében sokkal inkább való az, hogy a gazdasági érdekképviseletek nyiltan jelentkezzenek, mert például a mezőgazdasági kamara küldöttjének vagy a — nem tudom én — kézmű vaskamara küldöttjének lehetetlenség lesz a saját kiküldőinek akarata és ismert átgondolt gazdasági érdeke ellenére törvényjavaslatokat a felsőházban megszavazni. Tovább megyek. Amikor a felsőház konstrukciójára gondolok, — és itt szintén bizonyos kifogásaim vannak a javaslattal szemben — én, az igazat megvallva, azt szeretném, mi az elméleti törvényhozás principiumainak is legjobban megfelel, hogy tulajdonképen az a felsőház csinálja meg a törvényeket és az alsóház úgyszólván csak igen-nel és nem-mel szavazzon atekintetben, hogy elfogadja-e azokat vagy sem. Mert elméletileg" a helyzet ugy áll, — én most tisztán az elmélet és nem a gyakorlat szempontjából beszélek — hogy annak a likurgosi és soloni törvényhozásnak nivóját és magaslatait, azt a koncepciót, azt az előrelátást, azt a századokba való tekintést, azt a tudást, azt a szakértelmet, amely egy törvény igazán helyes és jó megkonstrulásához szükséges, az úgynevezett népképviselőben alig találom meg. Egészen más nevelés, más felfogás, más tudás, más hajlamok, más koncepció szükséges ahhoz, hogy valaki egy jó törvényt csinálhasson és a képviselőházra a nép egyetemes képviseletére csak azért van szükség, hogy olyan törvények ne hozathassanak, amelyek a nemzet és nép érzéseivel és felfogásával ellentétben állanak. A törvényalkotás, a törvényesinálás súlypontja tehát a szakszerű, hozzáértő és kellő értelmi súllyal, kellő tanulsággal és neveléssel rendelkező felsőház kezében kellene elméletileg, hogy legyen és itt csupán kellene tulajdonképen azt a vétójogot gyakorolni, amely helytelenül — elismerem, az összes mai modem törvényhozások elméletileg helytelen fejlődése következtében — a felsőház jogkörébe ment át, mig a törvényalkotás az alsóház jogkörébe tartozik. Ha tehát igy állanak a dolgok, •— és elméletileg igy állanak — (Propper Sándor közbeszól.) igenis, t. Propper képviselőtársam, önök is, amikor a szociáldemokrata pártnak lényeges kérdéseit vagy szakszervezeti kérdéseket intéznek, nem a nagy plénum, nem a nagy fórum előtt, hanem igenis a szakértő bizottságok előtt dolgoznak, mert mindenütt a szakértelem és a tudás kell, hogy érvényesüljön, amikor kellő előrelátással és megfontolással akarunk dolgozni. Nem is antidemokratikus az, amit én mondottam, mert a vétójognak az alsóház kezébe való összpontosítása megfelel annak a követelménynek, hogy a nép érzése és akarata ellenére kormányozni ne lehessen. Ennél továbbmenni nem kell és nem szükséges, mert az azután a törvényalkotás és törvényhozás nívójának rovására megy. Én örömmel látom egyrészt azt

% hogy a felsőházi javaslatban a felsőház részére a kezdeményezési jog megadatott, mert ezzel alkalom és mód nyilik arra, hogy a felsőház ténvleg méltó legyen a maga hivatásához, — azt kívánom, hogy legyen méltó és minél intenzivebben vegye ki részét a nemzet életéből — mert a kezdeményezési jog révén nagyon lényeges, naivon üdvös és nagyon fontos befolyást gyakorolhat a magyar nemzet törvényhozására. A javaslat hiányának és pedig súlyos hiányának tartom azt, hogv már, a megszületés percében bizonyos devalvációnak veti alá ezt a felsőházat és az alsóház túlsúlyát kifejezetten biztosítja a felsőházzal szemben. (Barthos Andor: Helyes is!) Nem helyes ez a gondolat, mert nem várhatunk eredményes munkát, nem várhatunk kellő önbecsülést, nem várhatunk kellő elánt, nem várhatunk kellő odaadást ennek a törvényhozásnak jövő működésétől, ha mindjárt az első pillanatban, a szüle-