Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

118 A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. évi november hó 3-án, szerdán. sanctió hatályban létével vagy megszűntével együtt felvethetek. Van azonban közöttünk egy lényeges különbség, az, hogy t. képviselőtársaim a szuverenitást — mint ahogy erre bátor voltam utalni — terjedelem és hatály tekintetében korlátozottnak minősitik. Fel kell vetnem a kérdést, — amint előbb már felvetettem, — ki korlátozta volna ezt a szuverenitást? T. képviselőtársaim is felvetették magúik előtt és minthogy bizonyára osztják azt az álláspontot, hogy a szuverén csak saját elhatározásával korlátozhatja a maga jogkörét, igyekeznek az 1920 :

1. te. szövegéből és intenciójából kimagyarázni azt a korlátozottságot, amelyet ők a nemzetgyűlésnek, az elsőnek és az utána következőnek egyaránt juttatnak. Túri Béla t. képviselőtársam igen egyszerű és szellemes módon válaszolt az argumentációra. Annak igazolására, hogy a nemzetgyűlés csak a történeti intézmények fenta<rtásával ós a történelmileg kifejlett intézmények épségbentartásával nyúlhat az alkotmányreformhoz, hivatkozott az 1920 :

1. te. 2. §-ának két szavára, amelyet egész egyszerűen ellentétben a szövegben foglalt jelentőségével módhatározónak jelzett, holott az ott okhatározó. Túri Béla t. képviselőtársam hivatkozik a 2. §-ban foglalt annak a megjelölésnek, hogy a nemzetgyűlés »alkotmányunk értelmében« jogosult a legfőbb állami hatalom gyakorlására, olyan magyarázatot adni, mintha az alkotmány intézményeinek épségbentartásával lenne erre jogosult, tehát módhatározónalfc jelölte meg, holott a törvény szövege a törvény indokolása szerint okhatározó: jogosult az alkotmány értelmében, mert a magyar alkotmány tételei értelmében származtathatja magának, birtokolhatja azt a jogot, hogy az alkotmányt rendezhesse, ("ügy van! JJgy van! a baloldalén.) Ezzel a törvénymagyarázattal nem kell tovább foglalkoznom, mert a törvény szövegének helyes hangsúlyozása és a hozzál kapcsolt indokolás kétségkívül igazolja ezt az álláspontomat. Apponyi Albert t. képviselőtársam hasonlóképen az 1920 :

1. tc.-ből indult ki és igy próbálta elfogadhatóvá tenni, hogy a nemzetgyűlés saját hatáskörét korlátozta abban az irányban, amelyet a provizórium keretei közé akart szoritani. Gróf Apponyi Albert szerint, amint beszédében mondotta, az 1920 :

1. te. értelmében a nemzetgyűlés nem akart alkotmány ozó gyűlésként szerepelni, hanem azt tűzte ki feladatául, hogy a szünetelő, működésükben megakadályozott legfőbb államhatalmak működését pótolja és alkotmányunk szerint újra helyreállítsa. Maid továbbmenve azt mondja: Tulajdonképen az 1920 :

1. tc.-nek sohasem volt szándékában az ősi alkotmányt és ennek főhatalmai közű] bármelyiket megszüntetni és helyébe mást tenni. De kérdés hogy az 1920. évi T- te. létrejöttének körülményeiből, annak indokolásából a szövegéből alátámasztható-e ez a meglehetősen önkényes törvénymagyarázat. Már előbb bátor voltam rámutatni az 1920:

1. te. második §-ára, amelyben a nemzetgyűlés minden korláiozás nélkül deklarálja a szuverenitást a ma^a számára. Ez azonban csak negativ bizonyíték. Bátor vagyok most rámutatni olyan körülményekre, amelyekből világosan kiderül az, hogy az első nemzetgyűlésnek, az 1920 : I. te. meghozatalánál soha szándékában nem volt a maga szuverenitását korlátozni, legkevésbé olyan irányban,! amint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azt vitatja. A törvény szövegéből világosan kimutatható, hogy a korlátlan szuverenitást deklarálta magáénak. Ebben a tekintetben hivatkozom a törvény bevezetésére. Arra a bevezetésre, amely régi törvényeinkhez hasonlóan feltüntette azokat az előzményeket, tényeket, eseményeket, amelyekből levonta a szükséges következményeket és a szükséges deklarációkat. Az 1920 : I. te-nek bevezető része a következőképen szól (olvassa): »A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete, megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása az 1918. évi november hó 13-ik napján megszűnt. Megállapítja továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklása a bekövetkezett események folytán megszűnt.« És most jön a deklaráció ('Ivassa): »A nemzetgyűlés mindezekből a tényekből folyó következmények megállapítását a békekötés utáni időre tartja fenn magának.« Egy korlát van, de az is talán inkább csak mint indok jelentkezik a törvény szövegében, kifejezésre jut! azonban a törvényjavaslat indokolásában is, hogy a nemzetgyűlés mindaddig, amíg a békekötés meg nem történik, amig a még hozzánk csatolandó területek képviselői nem foglalhatnak helyet ebben a teremben, nem érezte magát hivatottnak, talán nem érezte magát megnyugtató módon hivatottnak arra, hogy eldöntse ezeket a kérdéseket. (Friedrich István: A tiszántúli képviselők itt sem voltak!) Az 1920 :

1. te. meghozatala idejében még a tiszántúli kerületek nem küldtek ide képviselőt. (Strausz István: Baranya!) Erre, a békekötés utáni időre utal a törvény megjelölése, de kifejezetten kijelenti, hogy a mindezekből a tényekből, az államfői hatalom gyakorlása szünetelésének tényéből, a fel oszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklás megszűnése tényéből folyó konzekvenciák levonását önmagának tartotta fenn. Ez. világos rendelkezés. De itt van még egy további világos rendelkezése a törvényjavaslatnak, helyesebbnek a közjogi bizottság elé került indokolásnak. A törvényjavaslat szövege, amely a nemzetgyűlés elé terjesztetett, igyekezett megjelölni a célt is, a működési kört is, amelyet a nemzetgyűlés be fog tölteni. Ez a mondat, amely a bevezetésnek talán harmadik bekezdése volt, ekként szólott (olvassa): »A nemzetgyűlés rendeltetése, hogy — itt következik az eredeti szöveg — az államhatalom alkotmányos gyakorlásáról ideiglenesen gondoskodjék.« Ezt a szöveget a közjogi bizottság tárgyalásai során törölte és ez ma nincs is benn az 1920 :

1. teikkben. Amint a közjogi bizottság megindokolja, ez a törlés azért történt, mert a közjogi bizottság a nemzetgyűlés hatáskörének olyan megszorítását, mintha csak az államhatalom alkotmányos gyakorlásáról való ideiglenes gondoskodás lenne a feladata, indokolatlannak és épen nem megfelelőnek találta a nemzetgyűlés céljához és rendeltetéséhez!. (Ügy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon,.) Azt hiszem, a törvénymagyarázat leghitelesebb forrásához nyúltam vissza és ez végleg eldöntötte azt a felmerült vitát, hogy van-e joga a nemzetgyűlésnek a maga által deklarált szuverenitás alapján hozzányúlni a főrendiház reformjához. De aki a törvény előkészi-